Missing image

BEHARANGOZÓ 2004/2005 – Délkeleti csoport

 
ATLANTA HAWKS
Érkezett: Joe Johnson (Phoenix), Marvin Williams (North Carolina, draft 1/2), Salim Stoudemire (Arizona, draft 2/31), Zaza Pachulia (Milwaukee), Esteban Batista (Uruguay), John Edwards (Indiana)

Távozott: Boris Diaw (Phoenix), Predrag Drobnjak (Spanyolország), Obinna Ekezie, James Thomas (Philadelphia)

A tavalyi bődületesen gyatra idényét igyekszik feledtetni a már évek óta gyengélkedő Atlanta.
A játékosbörzén nem mondhatni, hogy hiányposztra igazoltak, Marvin Williams ugyanúgy a hármas pozícióban érzi magát a legjobban, ahogy a tavalyi zsákolóbajnok Josh Smith illetve a Smith-hez hasonlóan szintén másodéves Childress. Ez annyit jelent, hogy minőségi irányítókban még mindig nagy a hiány a sólymoknál. Ezt az űrt is megpróbálhatja betölteni részmunkaidőben a nyár egyetlen nagyobb igazolása, már ami az Atlantát illeti. Az előzetes várakozásokat alulmúló francia Diaw-ért cserébe ugyanis a Phoenix tavalyi bomba kezdőötöséből a szerepével elégedetlen “szürke eminenciás” Joe Johnson érkezett. A támadásban és védekezésben egyaránt átlagon felüli Johnson-ban nagyon bíznak a Hawks vezetői. Ezt mutatja az is, hogy igencsak zsíros szerződéssel kínálták meg az univerzális játékost, aki idén bizonyíthatja rátermettségét és sorsközösséget vállalhat a szintén nem bagóért játszó (bár Johnsonnál lényegesen kevesebbet kereső) Harringtonnal. Centerben a felettébb erőszakos fiatal grúz Pachulia dolgozhat a jobb előmenetelért és nem szabad még elmenni szó nélkül az egyetemi éveiben jobbára a világ végéről kosarakat szerző Salim Stoudemire mellett, aki Tyronn Lue cseréjeként léphet majd pályára néhány hárompontos erejéig. A játékoskeret erősödött, a kilátások is jobbak, de a csapat még akkor is esélytelen lesz a rájátszásért vívott harcban, ha megduplázza tavalyi győzelmeinek számát.

Kezdőcsapat: Joe Johnson / Josh Childress / Josh Smith / Al Harrington / Zaza Pachulia

CHARLOTTE BOBCATS
Érkezett: Raymond Felton (North Carolina, draft 1/5), Sean May (North Carolina, draft 1/13), Alan Anderson (Michigan), Jumaine Jones (LA Lakers), Antonio Meeking, Jake Voskuhl (Phoenix)

Távozott: Malik Allen (Chicago), Jason Kapono (Miami), Jason Hart (Sacramento), Tamar Slay, Theron Smith (Denver), Cory Alexander

A még mindig nem a teljes fizetési keretből gazdálkodó Bobcats a korábbiak szellemében építkezik tovább és próbál meg tehetséges fiatal játékosokból illetve más csapatoknál perifériára szoruló kosarasokból a tavalyinál egy hangyányival erősebb csapatot gyúrni.
A játékoskiválasztón talán gondolhattak a csapatépítés nehézségeire is, hiszen mindkét elsőkörös választottjuk a North Carolina együttesétől érkezett. A fénysebességgel mozgó Felton a tapasztalt játékszervező Brevin Knight cseréje lehet, míg a zömök testfelépítésű May az idei szezonra további izomkötegeket magára pakoló, a tavalyi újoncok között legjobbnak bizonyuló Okafort segítheti ki. Az első idényét 18 győzelemmel záró Charlotte az idén aligha javít sokat ezen az eredményen, de a bajnokság egyik legtehetségesebb fiatal magasembere köré épülő csapat valószínűleg még több rajongót nyer meg magának a soron következő szezonban és minden bizonnyal ismét elkap egy-két “nagyhalat”.

Kezdőcsapat: Brevin Knight / Kareem Rush / Gerald Wallace / Emeka Okafor / Primoz Brezec

MIAMI HEAT
Érkezett: Antoine Walker (Boston), Jason Williams (Memphis), James Posey (Memphis), Gary Payton (Boston), Wayne Simien (Kansas, draft 1/29), Matt Walsh (Florida), Jason Kapono (Charlotte), Andre Emmett (Memphis)

Távozott: Eddie Jones (Memphis), Damon Jones (Cleveland), Keyon Dooling (Orlando), Rasual Butler (New Orleans), Christian Laettner (Orlando), Qyntel Woods, Steve Smith (visszavonult)

Pat Riley mindenkit meglepett azzal, hogy a tavalyi szezonban remekül muzsikáló és a nagydöntőről mindössze egy nyert meccsel lemaradó Miami együttesét kis túlzással teljesen átépítette. A meglehetősen erős váz megmaradt, azonban a Jones “testvérek” távoztak, az O’Neal-Wade duó megsegítésére pedig ezúttal nem töltelékemberek, hanem a liga elismerését (nem feltétlen és nemcsak pozitív értelemben) a legkülönbözőbb módszerekkel kivívó játékosok érkeztek.
A pontokat és a lepattanókat lassan egy évtizede szorgosan gyűjtögető és a kimagasló eredményeket nagy ívben elkerülő mindenes magasember Antoine Walker mellett a memphis-i közönségkedvenc játékmester Jason Williams, a szintén a grizzliktől áttelepülő védekezőspecialista, James Posey és a bajnoki gyűrűt eleddig sikertelenül hajszoló egykori sztárirányító, Gary Payton tette át a székhelyét Floridába. A már említett sztárkettősön és az “újoncokon” kívül a hajtós Haslem és a Miamiba kalandos úton visszatérő Alonzo Mourning alkotja a bajnokaspiráns magját. A sikeres szereplés egyik legfontosabb kulcsa az lehet, hogy a nem éppen hétköznapi képességű kosarasokból álló alakulat minden egyes tagja megbarátkozik-e majd a neki szánt szereppel. Ha igen, kihasználják-e a Shaquille O’Neal jelenlétének köszönhető áldásos állapotot, amely a távoli és középtávoli dobások, betörési lehetőségek garmadájával kecsegtet.
Két pozitív válasz esetén a Heat története során először bejuthat a döntőbe és eséllyel pályázhat a végső sikerre, ellenkező esetben továbbra is csak egy lesz az alapszakaszban dominálni képes, de a rájátszásban haloványabb gárdák közül.

Kezdőcsapat: Jason Williams / Dwyane Wade / James Posey / Udonis Haslem / Shaquille O’Neal

ORLANDO MAGIC
Érkezett: Keyon Dooling (Miami), Travis Diener (Marquette, draft 2/38), Ruben Boumtje-Boumtje (NBDL), Ken Johnson (Franciaország), Bo Outlaw (Phoenix)

Távozott: Andre Barrett (Milwaukee), Doug Christie (Dallas), Brandon Hunter (Milwaukee), Andrew DeClerq

Ígéretesen indult a tavalyi év az Orlando számára, azonban John Weisbrod bravúros húzásainak köszönhetően mégis sikerült sorozatban másodszorra lemaradniuk a rájátszásról. A menedzser természetesen a nyáron sem tétlenkedett.
A nyafogó Doug Christie kivásárlása volt a minimum, amit megtehetett az érthetetlen Mobley-Christie csere után, arra azonban senki sem számított, hogy a kötelező korrekció mellett a már meglévő játékmesterek mellé igazol még kettőt (Diener-t a draftról hozta el, Doolingot Miamiból csábította át). Arra meg aztán végképp nem, hogy az első körben általa kiválasztott Vazquez végül inkább Európát választja. Cato mögé az öreg kontinensről (Ken Johnson) és az NBDL-ből (Ruben Boumtje-Boumtje) igazolt játékosokat a vezér, miközben az “irányítótúlkínálat” következményeként Steve Francis posztja (irányító vagy dobóhátvéd?) körül folyt a vita, aminek az lett a vége, hogy a tavaly kegyvesztetté váló Stevenson visszakerült a reflektorfénybe. Pozitívumként említhető a másodéves Dwight Howard edzésmunkája és a tavalyi évben csodálatos visszatérést végrehajtó Grant Hill optimizmusa, de a kilátások ezzel együtt sem túl biztatóak: aligha lesz képes számottevően javulásra a Magic idén.

Kezdőcsapat: Steve Francis / DeShawn Stevenson / Grant Hill / Dwight Howard / Kelvin Cato

WASHINGTON WIZARDS
Érkezett: Caron Butler (LA Lakers), Antonio Daniels (Seattle), Chucky Atkins (LA Lakers), Andray Blatche (South Kent Prep HS, draft 2/49), Calvin Booth (Milwaukee), Donell Taylor (Alabama-Birmingham), Billy Thomas (New Jersey)

Távozott: Larry Hughes (Cleveland), Juan Dixon (Portland), Kwame Brown (LA Lakers), Steve Blake (Portland), Damone Brown, Laron Profit (LA Lakers), Anthony Peeler

Az elmúlt szezon egyik keleti meglepetéscsapata volt az a Wizards, amelyik az Arenas-Jamison-Hughes pontszóró-meccsnyerő trió munkálkodása nyomán sokak megdöbbenésére nemcsak hogy bevágtatott a rájátszásba, hanem annak első körét is sikerrel abszolválta. Azóta Hughes ugyan elhagyta a csapatot, de a vezetőség nyári munkálkodása arra enged következtetni, hogy a következő produktív évaddal nem akarják majd’ negyedszázadig várakoztatni a fővárosi csapat szimpatizánsait.
A villámléptű és -kezű dobóhátvéden kívül az elsősorban a dobásokra koncentráló Dixon és az ezidáig mindössze egyetlen sikeres évet felmutató és azt követően egészségügyi és mentális problémák miatt visszaeső Brown távozott a a varázslóktól. A harcrafogható érkezők sora ennél jóval hosszabb. Los Angeles-ből az energikus Butler és a távoli dobásokkal szoros barátságban álló Atkins, Seattle-ből pedig a tavalyi évben végre a tőle elvárthoz méltóan teljesítő Daniels érkezett. Centerposzton a megbízhatóan büntetőző és blokkoló Booth egészítheti ki az elsősorban a fizikai erejére hagyatkozó Thomas-Haywood párost, csatárposzton pedig a drafton szerzett Blatche bontogathatja a szárnyait Jamison mögött. Abban az esetben, ha a tavalyi évben jobbára sérülésekkel bajlódó Jarvis Hayes is egészséges marad és a liga egyik legjobb feltörekvő kisembere, Gilbert Arenas a kulcspillanatokban végre nem kizárólag a feltűnő (és sok esetben sikertelen) egyénieskedésével próbál meg operálni, a Washington akár egy a tavalyinál jóval erősebb keleti főcsoportban is képes lehet megközelíteni az elmúlt szezonban nyújtott teljesítményét.

Kezdőcsapat: : Gilbert Arenas / Antonio Daniels / Caron Butler / Antawn Jamison / Brendan Haywood

Szerző: Mihály Balázs

Dátum: 2005. 10. 28. 21:46