Ugyan az nem tekinthető meglepetésnek, hogy a Los Angeles Lakers megtette a 13. lépést a bajnoki cím megnyerése felé, a mérkőzés képe és a végeredmény mégis meghökkentő, hiszen ilyen sima meccsre még a fanatikusok is csak Kobe Bryantes takarójuk sarkát szorongatva számíthattak álmukban.

Talán érdemes visszatekinteni a történésekre és elgondolkodni azon, mi változhat a következő találkozóig.

MOST AKKOR ENNYI VOLT, SÖPÖR A LAKERS?

Kétlem. Nem történt semmi helyrehozhatatlan. Ha röviden össze szeretném foglalni az első 48 percet, akkor azt mondanám, hogy az első negyedet leszámítva csak egy csapat volt a pályán. A Lakers tökéletes pszichikai és fizikai állapotban érkezett a Staplesbe és hibátlanul felmondta a leckét.

Ettől függetlenül ez is csak egy mérkőzés volt, amelynek csak addig lesz jelentősége, amíg el nem kezdődik a második.

Mindenesetre kiderült, hogy a várakozásokkal némiképpen talán ellentétben a tét mégis rányomta a bélyegét a Magic játékára, a 30%-os dobóteljesítmény legalábbis ezt sugallja.

Erre többet nem hivatkozhatnak. Mondom ezt különösképpen azért, mert biztos vagyok abban, hogy ha Van Gundy csapata vasárnap is veszít, nem marad esélye a párharc megnyerésére.

MI TÖRTÉNT AZ ORLANDÓVAL?

A Magic teljesítményét még a "terített betli” kifejezés is eufemisztikusan illusztrálja. Amikor már éppen elhittük volna, hogy érzelmek nélküli robotokat látunk a pályán, a keleti főcsoport győztese hirtelen összeesett és a középső két negyedet tetszhalott állapotban töltötte.

Arra senki sem számított, hogy a három kulcsember ilyen szégyenletes dobóteljesítménnyel (6/27, azaz 22%) rukkol elő, ráadásul olyan dobásokat hibáztak el zsinórban, amelyeket máskor három emberrel a nyakukban is magabiztosan értékesítenek.

Súlyosbította a helyzetet, hogy Howardon kívül, aki 16 alkalommal állhatott a büntetővonalra, faltokat sem tudtak kiharcolni.

NA ÉS MIT SZÓLSZ EHHEZ A BRYANT GYEREKHEZ?

Utoljára éppen két hete fejtettem ki, hogy Kobe Bryant miért nem tartozik a kedvenceim közé. Maradjunk annyiban, hogy ha pályafutása során a meccsei túlnyomó részén így játszott volna, akkor a gyereket nem Barnabásnak, hanem Kobinak hívnák. Tőrös Kobi. Meg van véve.

Kivételes teljesítményt láthattunk egy kivételesen tehetséges játékostól. Korábban sokszor volt olyan érzésem, hogy Kobe még az elszántságot is csak színleli. Most nem. Látszott rajta, hogy eszelősen egyben van fejben és ez a feszült koncentráció az emberfelettit hozta ki belőle.

Ha nem jön vissza a végére, hogy tovább kozmetikázza a mutatóit, talán még elképesztőbb statisztikával zárja az estét. Így igaz, hogy végül 40 pontig jutott, de 50% alá esett a dobószázaléka és a végén még egy labdát is eladott. Ettől még persze kétségtelen: parádés teljesítménnyel igazolta, hogy nem viccelt, amikor azt nyilatkozta, hogy nagyon akarja a bajnoki címet.

Mégis azt gondolom, hogy Stan Van Gundy nem lehet elégedetlen, hiszen Kobe minden egyes pontért kőkeményen megdolgozott, és nem egy bravúrkosarat szerzett, ráadásul mindössze nyolc alkalommal állt a büntetővonalra. Az már inkább aggaszthatja, hogy nyolc alkalommal hozta kihagyhatatlan helyzetbe csapattársait, és ez most nem zsurnalisztikai fordulat, hiszen gólpasszai nagy része valóban ajtó-ablak helyzetet teremtett.

VAN-E BRYANTBEN MÉG HÁROM ILYEN ESTE?

Elvi síkon természetesen képes lehet arra, hogy megismételje, esetleg felülmúlja a csütörtöki teljesítményét.

Nagy kérdés azonban, hogy a teste fogja-e bírni. LeBron James jóval fiatalabb nála, de a főcsoportdöntő utolsó meccseire már neki sem maradt lába a tempókhoz. Meglehet, hogy Lee és Pietrus néha úgy néz ki mellette, mint egy nyeretlen kétéves, de addig hajszolják, amíg le nem fújják a meccseket. És amikor a dobások íve elkezd laposodni, el kell kezdenie a betörések erőltetését és ki tudja, hogy Howard mellett mennyi babér terem a számára.

MIT TEGYEN AZ ORLANDO?

Szívesen megnézném, mit kezdene a Lakers egy fürge zónával. Ahogy elképzelem, három előnye is lenne a változtatásnak.

1. Csökken az egy-az-egy elleni játék szerepe és Kobenak kevesebb mozgástere marad. Az első mérkőzésen a Magic védői túlságosan közel engedték a gyűrűhöz, mezőnykosarai közül mindössze egy született a lélektaninak számító 20 lábas (nagyjából 6 méteres) határon túlról.
2. A Lakers csütörtökön félelmetesen sok (15) támadópattanót szedett, ez ellen pedig megoldást jelenthet a palánk alatt tömörülő, a kizárást priorizáló kékmezes sereg.
3. A Lakers rákényszerül, hogy hárompontosokkal kísérletezzen, ez pedig talán az egyetlen kategória, ahol a liga gyengébb csapatai közé tartoztak az alapszakaszban.

Támadásban a labdás zárások mellett a labda nélküli zárásokra is hangsúlyt fektetnék, mivel a Magic csak a labda járatásával nem tudott igazán tiszta dobóhelyzeteket kialakítani. A triplavonalon felsorakozott csapattársak nagyon egyedül hagyták Howardot, akit így a Lakers kénye-kedve szerint kettőzhetett, mivel nem voltak belépő, akit esetleg megjátszhatott volna.

Ha már Howardnál tartunk, nagyon fontos lenne, hogy a pozíciót közvetlenül a gyűrű közelében fogja meg és villámgyors befejezéssel lehetetlenítse el a kettőzést. Ezen felül a betöréseire is oda kell figyelnie (különösen, ha Gasol fogja), mert hellyel-közzel minden megmozdulására fújható lenne a támadó.

A tiszta dobóhelyzetek kialakításának és kihasználásának fontosságáról csak a teljesség kedvéért emlékeznék meg. A 35%-os triplamutató még hagyján, de az nevetséges, egyúttal elfogadhatatlan, hogy a Magic az egész meccsen írd és mondd két középtávoli kosarat szerzett és ráadásul ebből egyet Gortat.

Végül, de nem utolsósorban a betörésekre is oda kell figyelniük. Alston és Nelson is képes arra, hogy megverje Fishert, illetve Lewisnak sem lehetne gondja Gasollal és a kötelező besegítések után Howard könnyű kosarakat szerezhetne.

MIT TEGYEN A LOS ANGELES?

Ha Phil Jackson a "Győztes csapaton ne változtass!” elvet követi (és miért ne tenné?), akkor vasárnapról hétfőre virradó éjjel nagy meglepetésekre nem számíthatunk.

A Lakers tökéletesen működő stratégiával rukkolt elő, így a labda most Van Gundy térfelén van.

Legfontosabb feladatuk így nem lehet más, mint az első mérkőzésen látott tűz és akarás átmentése a második mérkőzésre.

HIBA VOLT ILYEN KORÁN PÁLYÁRA KÜLDENI JAMEER NELSONT?

Nem. Ahogy erről korábban már írtam, az Orlando egyetlen esélye az lehet, ha legalább egy meccset elhoz Los Angelesből, azaz nem volt mire várni. Az már más kérdés, hogy vajon rögtön a második negyed elején be kellett-e dobni Nelsont a mélyvízbe, hiszen a Magic akkor még vezetett és higgadtan, jól játszott.

Egyébként le a kalappal a hónapokat kihagyó irányító előtt! Noha a varázs hamar megtört, de a pályára lépését követő első percekben láthatóan megbénította a Lakers játékosait.

HOL VOLTAK AZ IGAZÁN NAGY SZTÁROK?

Los Angeles több szempontból is leszerepelt a döntő első mérkőzésén. A közönség a játékosok bemutatását még végigőrjöngte, de amikor kiderült, hogy nem a Washington Capitals az ellenfél, gyorsan elhallgatott és kulturáltan szórakozva várta, hogy kedvencei meghozzák a kedvét a szurkoláshoz.

Ha már megemlítettem a játékosok bemutatását… A Los Angeles-i bemondó életunt hangjától kiver a víz. Hiába ígérgették a Lakers-hívek, hogy amikor majd nagy lesz a tét, rátesznek egy lapáttal, nem sikerült. A show elég fáradt volt, bár értékeltem Rob Dougan fantasztikus groove-ját a "Clubbed to Death II”-ben és a "Kashmir” is nagy kedvenc.

A félidei műsor gyalázatos volt, a városban haknizó Kínai Nagycirkusz artistája unalmas műsoránál még az a szabadulóművész is szórakoztatóbb lett volna, aki a múltkor majdnem vízbe fulladt Minnesotában.

És akkor a hírességekről még nem is beszéltem! Jack Nicholson már csak a múltjából él, utolsó néhány szerepe egyfajta best of volt a korábbi alakításaiból. Denzel Washington lassan összenő Tony Scott akciófilmjeivel, pedig még mindig nagyon sok van benne. Tobey Maguire vetélytárs nélkül a legszánalmasabb képregényhős, aki valaha is átrándult a filmvászonra. Kanye West pedig nálam leírta magát a vokóder újrafelfedezésével.

A legjobb arc az utóbbi időben hibázni képtelen Leonardo DiCaprio volt, aki szép lassan elfoglalja helyét a korszak legjelentősebb színészei között.

A következő mérkőzésen látni szeretném a botrányhős Lady Gagát, Anthonyt és Flea-t a Chiliből, Jon Hammet és Christina Hendricks dekoltázsát a Mad Menből, és legalább egy Autobotot!

És persze semmi sem viccesebb, mint egy olyan nő, aki azzal próbálja visszakönyörögni magára a reflektorfényt, hogy megjelenik egy kosármeccsen és látványosan úgy viselkedik, mintha még mindig érdekelné az embereket. Hallasz, Jennifer Aniston?

Szerző: Tőrös Balázs

Dátum: 2009. 06. 06.