Illendő az egyetemi bajnokság rajtjára blogolni minimum egy beharangozót. Akadnak ugyanis olvasóink között olyanok, akik legalább annyira várják az idei NCAA szezont, mint ahogyan várták a profi liga rajtját.
Hozzá vagyunk szokva, hogy az egyetemen jönnek-mennek a játékosok. Nagyon nehéz igazi csapatot építeni, dinasztiát meg majdhogynem lehetetlen. Floridában ezt a kijelentésemet tavaly még sokan cáfolták volna. Történt ugyanis, hogy a Florida Gators két évben egymás után is megnyerte a bajnokságot, és a legutóbbi Final Four-t megnyerő soruk maradhatott volna még legalább egy évet. A tavalyi év viszont annyira mesébe illőre sikeredett, hogy már nem volt miért maradni. A Gators ugyanis fociban és kosárlabdában is bajnok lett, ráadásul ugyanaz ellen az egyetem ellen diadalmaskodtak mind a két sportágban. A kosarasok kirepülve a fészekből, bevetették magukat az NBA hurrikánjába, hogy megkezdhessék bontogatni szárnyaikat a profik között is.
A megüresedett helyeket újabb lelkes kosarasok töltik fel. Idén azonban céljuk a csapatépítésen kívül nem lehet más, mint kihozni magukból a maximumot. Ettől a fiatal, és csiszolatlan játékoskerettől komoly márciusi eredményeket nem lehet várni. Donovan edzőnek nem ez lesz az első „nulláról építs bajnokcsapatot” küldetése. Már többször sikerült nagyon rövid időn belül, tökéletesen összegyurmázni a kiváló alapanyagokat. Ezzel a résszel most se lesz gond, így ne lepődjünk meg azon, ha 1-2 éven belül újra márciusi menetelésen vezényelheti csapatát.
Egyet tudunk: a Florida rajongók idén nem fognak újabb trófeának örülni. Vajon kinek a szurkolói reménykedhetnek idén? Választ erre nem lehet adni, elkalandozhatunk viszont a jelen állás szerinti legesélyesebbek háza táján.
A UCLA egyetem már évek óta az NCAA elitjébe tartózik. Folyamatosan üzemelő ugródeszkát biztosítanak az NBA felé, így egyre több fiatal tehetség kopogtat a bocsoknál. Az idei drafton sztárjátékosuktól, Arron Afflalótól vettek érzékeny búcsút, de ugyanakkor következő csillagukat köszöntötték Kevin Love személyében. Love az egyik legtehetségesebb újonc magasember az egyetemi bajnokságban. Testi erejét és súlyát jól használja ki, és még igazi centerparaméterek hiányában is tarthatatlan lesz az egyetemi bajnokságban. Rajta kívül a csapat tavaly megcsillanó villámléptű irányítója Darren Collison, és a sokoldalú Mbah a Moute is sok fejtörést fog okozni az ellenfeleknek. A kettes poszton egy rutinos vén róka kerül bevetésre. Josh Shipp 13 pontos átlagával már tavaly is stabil tartóoszlopa volt a csapatnak. Ez az év a UCLA számára csakis a Final Four-ról szólhat. Amennyiben nem kerülnek be a négyes döntőbe, kudarcként könyvelhetik el a szezont.
A Kansas ragyogóan összegyűjtögette az elmúlt évek legtehetségesebb középiskolás játékosait, akik már első meccsük óta komoly perceket kapnak a csapat színeiben. Egyik legsokoldalúbb játékosukat vesztették el idén. Julian Wright úgy döntött, hogy értékét már nem kívánja feljebb tornázni és kipróbálja magát a profik között. Tehetségekben így sincs hiány, több jövendőbeli stabil NBA játékossal vágnak neki az idei szezonnak. Mario Chalmers megmutathatja, hogy nem véletlenül kiáltották ki anno a legjobb középiskolás irányítónak. A füle mögött lohol az utolsó évére készülő Russell Robinson is, akit bármikor be lehet lökni a mélyvízbe, hiszen egy nagyszerű kisember. A Sasha Kaun-Darrell Arthur center duóhoz fogható páros ritkán áll fel az egyetemi bajnokságban. Ők ketten, sok fejtőrést fognak okozni a centergondokkal küzdő csapatoknak. A Jayhawks legjobbja, Brandon Rush is kacérkodott a draft gondolatával, de a Kansas szurkolók szerencséjére visszatért a kék-fehér egylethez. Vele és a helyhiány miatt meg nem említett minőségi cserékkel együtt ez a Kansas egészen biztosan nem elégedne meg egy Final Four-os szerepléssel.
Akadnak azonban olyan csapatok, ahol az elmúlt években valami hiányzott a komolyabb siker eléréséhez. Memphisben hiányzott egy igazi egyéniség, egy sztárjátékos, aki felkavarja az állóvizet, és soha nem tapasztalt magasságokba repíti a csapatot. Idén érkezik az idei középiskolás végzősök egyik legjobbika, egy hihetetlenül önzetlen, sokoldalú irányító, Derrick Rose. Rose akár egy üstökös a becsapódás után, mély nyomot hagyhat az egyetemi bajnokságban az előreláthatólag 1 éves pályafutásával. A Memphis palánk alatti feladatait maradéktalanul megoldja a dupla D formáció (Dorsey-Dozier), míg mezőnyben várhatóan a tavalyi kiugró évvel stabil perceket kiérdemelt Douglas-Roberts szorgoskodik majd. Az ő hátáról vesz majd le rengeteg terhet Rose, és egymás vállának feszülve vezetik majd a tigriseket a Final Four felé.
Rengeteg csapat tűzi ki célul idén is a négyes döntőt, és elég sokuknak reális esélye is van rá. Az általam kiemelteken kívül még jó esélyei lesznek a picit alulméretezett, de ritka mély North Carolinának, a hozzájuk hasonlóan jó paddal és nagyjából egyforma kvalitású játékosokkal rendelkező Louisville-nek, valamint a foghatatlan magasemberével – Roy Hibbert – felálló Georgetownnak. Említésre méltó még a USC egyetem. Nekik sikerült beszerezniük a 14 éves kora óta reflektorfényben élő OJ Mayot. Soha nem szabad azonban megfeledkezni a Duke-ról, a Texasról vagy éppen az Arizonáról.
100 sornak is 1 a vége. Mint minden évben, idén is ritka izgalmas szezon elé nézünk. Jó szurkolást minden kedves NCAA rajongónak!
Szerző: Szabó Levente
Dátum: 2007. 11. 07.