Ezüstérmes: Andre Iguodala

Hat év a Sixersben. Andre gyakorlatilag hiányzás nélkül, alkalmanként átlagban 38 percen keresztül, éveken át szállította a meccsenkénti 16 pontot, 4 gólpasszal, 5 lepattanóval, 2 szerzett labdával.

2004 nyarán kilencedikként választotta a Philadelphia Sixers, megerősítendő az eléggé hektikus és instabil Iverson-Webber duót.
A kettős második fele a 04/05-ös szezonban sem vasszervezetével tüntetett, de a zöldfülű Igu hamar belerázódott a kihívásba. A csapat meg a rájátszásba, ahol az első körben rövidre is zárták szereplésüket.
A következő szezonban a gyakorlatilag változatlan keret fellelkesült, Webber életjeleket mutatott, Korver és Dalambert is hozták, amit hozniuk kellett, de valahogy a pozitív mérleg nem akaródzott összejönni.
2006-2007 a változás nyitánya volt a Philly számára. A „remek” chemistryért felelős Iversont Andre Millerért cserélték, a szurkolók nagy örömére pedig Webbert… kire is? Mindegy; a lényeg, hogy a vállaltan feladott szezon közepén megnyílt az út AI2 számára, hogy a csapat új arcává váljék.
Ez az útkeresés szinte azóta is tart, ahogy gyakorlatilag a csapat vesszőfutása is.
Onnantól sikerült összehozniuk egy újabb első körös búcsút, és egy szerződéshosszabbítást Iguval 2008-ban; egy palánk alatti erősítést a nagy rizikót jelentő, hosszú sérüléséből lábadozó Elton Branddel (aki amúgy végzetükre nem vált be), egy edzőváltást, és egy újabb, szinte már unalmas első körös, rájátszásból való kiesést 2009-ben; és egy horrorisztikus szezont idén.

Iguodala többszörös All-star, megosztott első helyezett zsákolóbajnok (na jó, papíron második). A játéka sokoldalú, támadásban látványos és lehengerlő, védelemben is megállja a helyét.
Azonban mostanra a legnagyobb pechjére kiderült, hogy sosem lesz belőle több, mint egy nagyon jó második ember. Valaki „Pippen”-je.
Nehéz pillanatokban sokszor megremeg, olykor beszürkül a játékba, és általában nem az a vezér alkat, aki húzná magával a társakat tűzön-vízen át.

De a városhoz való hűsége elvitathatatlan, mégha ezt Iverson idei, könnyes-nyálas visszatérése árnyékba is szorítja. Ugyan rendszeresen szóba kerül a neve, boldog-boldogtalan által gyártott-kiszivárogtatott csereötletekben, de ő maga sosem elégedetlenkedik, és végül a vezetőség is mindig inkább úgy gondolja: megvárják, míg találnak mellé egy „Jordan”-t.

Ráadásul jó arc is, a nem elviselhetetlenül túlzó (cirka 13 millió évente) fizetéséből még jótékonykodásra is futja, pl 2006-ban alapítványt hozott létre a szülővárosát ért tornádó áldozatainak megsegítésére.

Mi tarthatja őt Philadelphiában? Milyen jövőképe lehet? Tehetséges, fiatal mag, az van. Rossz nyelvek szerint eddig is volt. Bizakodhat Turnerben…
És egyelőre úgy tűnik, bizakodik is.

Szerző: Galambos László

Dátum: 2010. 08. 05.