Suns szimpatizánsként ez már rövid időn belül harmadszor fordul elő velem, így egyre nagyobbat nyelve tudom csak túltenni magam azon a tényen, hogy csapatom ugyan saját konferenciájában nem jutott rájátszásba, a másik oldalon bizony nem kéne idő előtt nyaralniuk menni.
Kis kutatómunka után megnéztem, hogy hányszor is fordult elő az elmúlt 10 évben az a szégyenletes dolog, hogy az egyik konferencia rájátszásról lemaradó alakulata a másik konferenciában helyet kapott volna a legjobb nyolc között. (Zárójelben, hogy az adott csapat hányadik helyezett lett volna a másik konferenciában.)
2014: Suns (holtversenyben 3.), Timberwolves (8.)
2013: Jazz (7.), Mavericks (8.)
2012*: –
2011: Rockets (6.), Suns (8.)
2010: Rockets (8.)
2009: Suns (5.)
2008: Warriors (4.), Trail Blazers (7.), Kings (8.)
2007: Clippers (holtversenyben 8.)
2006: Jazz (holtversenyben 6.)
2005: Timberwolves (holtversenyben 6.)
2004: Jazz (holtversenyben 4.), Trail Blazers (holtversenyben 5.), SuperSonics** (holtversenyben 8.), Warriors (holtversenyben 8.)
*: csonka szezon, a csapatok csak 66 meccset játszottak
**: a Thunder elődje
Az elmúlt tíz évben 18 (!) csapat maradt úgy le a rájátszásról, hogy a másik konferenciában bejutottak volna. Kell még röhejesebb statisztika? Mind a 18 csapat a nyugati konferenciában játszik/játszott. Legkirívóbb talán a 2004-es szezon, ahol 4 (!) csapat is bejutott volna keletről, ám az NBA térképének köszönhetően csak 82 meccset játszhattak.
Talán valamelyik csapat bajnok lett volna, ha bejut a rájátszásba? Nem valószínű, ugyanakkor soha nem tudhatjuk meg. Elég csak a többi major sportágra gondolni, ahol már volt példa 8. helyezettől bajnoki menetelésre (NHL), vagy wild card csapattól való végső sikerre (NFL). Sőt, ha nagyon nem akarunk messze menni, a ’99-es Knicks is a döntőig jutott a keleti nyolcadik helyről indulva.
Természetesen nem várhatjuk el, hogy a konferenciákat újrarajzolják (noha földrajzilag Memphis közelebb van kelethez, mint Milwaukee, illetve a nyugati csapatoknak SOKKAL többet kell repülnie egy évben, köszönhetően a Minneapolis-i és Portland-i túráknak), bár az NBA-nél sokkal nagyobb hagyományokkal rendelkező MLB (Major League Baseball) is feladta két ligája (NL és AL) közti különbséget a Houston Astros áthelyezésével, pedig ott még egyes szabályok is mások a két liga közt.
Szimplán csak a rájátszás lebonyolításán kéne változtatni. David Stern már tett lépéseket azzal pár éve, hogy a divízió nyertesek nem alkotják kötelezően a konferencia első három helyét, hanem csak az első négyben kell mindenképp szerepelniük – ezzel helyet adva hogy a legjobb divízió második jobb kiemelést (és később akár a hazai pálya előnyét) élvezhessen (lásd: például a 2012-es keleti konferenciában a Celtics és a Hawks esetében).
Felmerül a kérdés, hogy miért ne lehetne a legjobb 16 mérleggel rendelkező együttest rájátszásba küldeni. Talán a szurkolók sajnálnák a lottery végén lévő picküket? Vagy ekkora vihart kavarna, ha felbomlana a keleti és a nyugati konferencia „oldalainak” elvesztése? Utóbbi nagy kérdés, hiszen az idei két csapatos(nak tűnő) keleti mezőnyben könnyebb a döntőbe kerülni, mint a nyugati ki-ki harcokból. Nos, ez talán fair?
A Grantlandes Kirk Goldsberry ábráján láthatjuk, hogyan is nézne ki az idei rájátszás ezzel az elmélettel dolgozva:
Ki az, akinek ez nem tetszik jobban, mint a mostani kelet-nyugat ágazat? Ha nem, miért nem?
Adam Silver valószínűleg rugalmasabban fogja kezelni az NBA ügyeit, mint konzervatív elődje, David Stern tette. Kíváncsian várjuk, hogy ebben az égető kérdésben vajon dönt-e a józan ész. Az NBA imázsán és a bevételén is dobna, ha a közönség az igazi rájátszást nézhetné.
Szerző: Kun Zsolt
Dátum: 2014. 04. 18.