Távozott: Chucky Atkins (LA Lakers), Chris Mihm (LA Lakers), Jumaine Jones (LA Lakers), Brandon Hunter (Charlotte)

A tavalyi év bevallottan a csapatépítés jegyében pergett le Bostonban. Az ambiciózus Danny Ainge menedzser újabb és újabb „érdekes” cserékkel hökkentette meg az NBA-t. A 2002-ben fõcsoportdöntõt vívó csapatból így mára csak Pierce, McCarty és Blount maradt meg hírmondónak. Hogy a vérátömlesztés közelebb jutatta-e a keltákat a hõn áhított 17. bajnoki címhez? Aligha. A néha izgágának tûnõ Ainge nyáron sem fogyott ki az „eredeti” ötletekbõl. A Lakerstõl megszerezte a 36 éves Paytont, a drafton viszont három, amolyan sötét lónak számító ifjúval erõsítgette csapatát. Ezek után nagy kérdés, hogy az Orlandóval sikereket és kudarcot egyaránt megélt Doc Rivers edzõ vajon képes lesz-e az értékes alapanyagot egységes csapattá formálni. Pierce tavalyi pocsék mezõnyszázaléka dacára még mindig elithátvéd, Davis továbbra is ultraatlétikus rugóember, Welsch igazi európai stílusú klasszisjelölt. Blount pedig megbízható, szolíd center – persze csak ha nem kényelmesíti el a tavalyi kiugró szereplésével megszolgált többéves zsíros szerzõdése. A gerinc tehát adott, de a az elõzõ évi nyolcadik helyrõl történõ elõrelépéshez további extrák szükségesek. Kulcskérdés lesz például, hogy a tavaly sérülése miatt alig játszó LaFrentz visszatér-e régen látott denveri formájához. A kritikus erõcsatár posztra máshonnan is érkezhet segítség: a középiskolásként videójátékokba illõ átlagokat produkáló Jeffersonnak a legelvakultabb bostoni szurkolók máris Stoudemire-szerû újoncévet álmodnak. Visszatérve a realitásokhoz: a gyengécske Atkinst és Bankset még egy frusztrált Paytonnak sem lesz nehéz feledtetnie, a hírek szerint a „Kesztyû” jól is érzi magát Bostonban. Ha megtalálja Sonics-os és Bucks-os önmagát, akkor a Celtics nem csak „érdekes”, hanem eredményes csapat is lehet a kiszámíthatatlan keleten.

Kezdõcsapat: Gary Payton / Ricky Davis / Paul Pierce / Raef Lafrentz / Mark Blount

Távozott: Kenyon Martin (Denver), Kerry Kittles (LA Clippers), Lucious Harris (Cleveland), Rodney Rogers (New Orleans), Eddie Gill (Indiana), Tamar Slay (Charlotte)

A rövid, ám sikeres Kidd-korszak véget ért. Két bajnoki nagydöntõt követõen tavaly már recsegett-ropogott a szerkezet, a nyáron aztán a pénzügyi problémák és szerencsétlen sérülések sújtotta Nets végleg visszasüllyedt oda, ahonnan az irányítózseni kirángatta õket: az alsóházi kilátástalanságba. A kifogyhatatlan energiájú Kenyon Martin Denverbe költözött, és további három fontos kiegészítõ ember – Kittles, Harris és Rogers – is távozott a csapatból. Maga Kidd pedig súlyos térdsérüléssel küszködik, visszatérésének idõpontja bizonytalan. Így aztán a gárda eddigi harmadik embere, Richard Jefferson nyakába szakad minden. Nagy kérdés, hogy a korábban csak másodhegedûskéntként ismert Jeffersonra lehet-e csapatot építeni. New Jersey-ben úgy gondolják, hogy igen, hiszen többéves szerzõdéshosszabbítással jelezték, hogy hosszú távon számítanak a fiatal kiscsatár szolgálataira. És hogy kik dolgoznak majd Jefferson keze alá? A korábbi években párperces epizódszerepeket vállaló Scalabrine és Aaron Williams, a legutóbb a Spurstõl eltanácsolt Mercer, a tapasztalatlan Planinic és Krstic, a szürke Eric Williams és Jason Collins, a vesebeteg Mourning, valamint a „jó nevû” Buford, Vaughn és Best. Elég egy pillantást vetni a várható kezdõcsapatra, és mindjárt világossá válik: nehéz dolga lesz Lawrence Frank vezetõedzõnek. A legrosszabb esetben az is megtörténhet, hogy a sérülésébõl felépülõ Kiddnek már nem is lesz kedve beszállni a vergõdésbe…

Kezdõcsapat: Zoran Planinic / Ron Mercer / Richard Jefferson / Aaron Williams / Jason Collins

Távozott: Dikembe Mutombo (Houston), Othella Harrington (Chicago), Frank Williams (Chicago), Cezary Trybanski (Chicago), DerMarr Johnson (Denver)

A tavalyi playoff elsõ körében a Nets négy végtelenül sima mérkõzésen lenullázta a Knickst. Idén ez már nem fog megtörténni – és nem csak a szomszédvár szétesése miatt. Isiah Thomas ugyanis a régi jó New York-i hagyományokat követi: a jövõvel mit sem törõdve próbálja a lehetõ legversenyképesebbé tenni a csapatot. Ebbõl a szempontból nem is végzi rosszul a dolgát. Néhány hónap alatt sikerült a Knickst erõteljesebb, atlétikusabb alakulattá formálnia. A kezdõcsapat Kurt Thomas kivételével teljesen kicserélõdött az egy évvel ezelõttihez képest. A nyáron érkezett Crawforddal tovább mélyült az eddig sem gyenge keret. Kevés csapat büszkélkedhet olyan hosszú cserepaddal, mint a Knicks, igaz a mennyiség ez esetben nem csap át minõségbe. A legnagyobb kérdõjel továbbra is a centerposzton ágaskodik. Mohammed, Baker, esetleg az ifjú titán Sweetney? Utóbbi kezdõcsapatba kerülésével a New York is csatlakozna az egyre terjedõ „small-ball” mozgalomhoz. A papírforma szerint most van a legnagyobb esélye Marburynek arra, hogy valami nagyot alkosson a playoffban is. Mondjuk, hogy túlélje az elsõ kört. A liga legdrágább csapatától ez nem is túlzott elvárás, ugye?

Kezdõcsapat: Stephon Marbury / Jamal Crawford / Tim Thomas / Kurt Thomas / Nazr Mohammed

Távozott: Eric Snow (Cleveland), Derrick Coleman (Detroit), Greg Buckner (Denver), Amal McCaskill (Detroit), Zendon Hamilton (Milwaukee), Todd MacCulloch

Vereség vereség hátán, két bukott edzõ, sérült és durcás szupersztár, valamint kínos botladozás. Címszavakban így foglalható össze a Sixers túlzás nélkül szörnyûnek nevezhetõ tavalyi szezonja. Fura módon kevés változás volt nyáron Philadelphiában, mégis mindenki sokkal jobb folytatásban bizakodik. A recept a régi: Iverson, Iverson, Iverson. A 2001-es nagydöntõ óta próbálják Philadelphiában megtalálni az ideális játszótársakat az öntörvényû, és mostanában egyre sérülékenyebb zseni mellé – mindhiába. Most éppen a megbízható, de középszerû Snow-t passzolták el, a pénzügyi megfontolásokon kívül azért, hogy a fiatal Green-Salmons-Iguodala hátvédhármas egy kis lendületet csempésszen a csapat öreguras játékába. Ez viszont azt jelenti, hogy Iversonnak – 1998 óta elõször – ismét fõállású irányítóként kell szerepelnie. Az új elgondoláshoz új edzõ dukál: AI ezentúl a sok mozgásra és távoli dobásokra épülõ támadótaktikájáról elhíresült, ex-bostoni Jim O’Brien idegeit fogja borzolni. Skinner és Williamson érkezésével tovább erõsödött a Sixers a palánkok alatt, a régi fiúkkal (Dalembert, Thomas, Marc Jackson) kiegészülve a Kelet egyik legütõképesebb magasszekcióját alkothatják. Különösen ha a blokk-király Dalembert ott folytatja, ahol idény végén abbahagyta. A Philadelphia lehet elsõ is, és utolsó is a csoportjában, alighanem megint Iversonon múlik majd a gárda szereplése…

Várható kezdõcsapat: Allen Iverson / Willie Green / Glenn Robinson / Kenny Thomas / Samuel Dalembert

Távozott: Michael Curry, Dion Glover (Ülker), Corie Blount, Rod Strickland, Robert Archibald (Pamesa Valencia)

2004 tavaszán a Raptors egymás után másodszor maradt le a rájátszásról, így nem csoda, hogy a nyár a torontói félisten, Vince Carter esetleges távozásáról szóló hírekkel telt el. „Air Canada” hiába morgott, nem sikerült elcserélni, így végül talán az összes NBA-csapat közül a Raptors változott a legkevesebbet az elõzõ idényhez képest. Egyetlen számottevõ játékos sem távozott, a törzsgárda változatlan maradt. Mindössze két hiányposzton erõsítettek. A 211 cm-es, 118 kilós Araujo érkeztével a csapat legnagyobb reménysége, Chris Bosh végre igazi posztján, erõcsatárként villoghat majd. Az Alvin Williams sérülése miatt bizonytalanná vált irányítóposztra pedig szerzõdtették az egykoron streetball-legendaként elhíresült Alstont, aki élete elsõ hosszútávú NBA-szerzõdését igyekszik meghálálni. A kezdõcsapat így papíron nem is tûnik rossznak, kérdés viszont hogy a vezetõedzõként debütáló Sam Mitchell megtalálja-e a közös hangot Carterrel, illetve sikerül-e hatékonyabbá tenni a tavaly vékonynak tûnõ cserepadot. Ha igen, akkor már csak azt kell kiimádkozni, hogy elkerüljék a sérülések az egyre idõsödõ kulcsjátékosokat, és a Raptors ismét veszélyes keleti nagyvaddá válhat.

Kezdõcsapat: Rafer Alston / Vince Carter / Jalen Rose / Chris Bosh / Rafael Araujo