Missing image

BEHARANGOZÓ 2005/2006 – Atlanti csoport

 
BOSTON CELTICS
Érkezett: Brian Scalabrine (New Jersey), Curtis Borchardt (Utah), Dan Dickau (New Orleans), Gerald Green (Gulf Shores HS, draft 1/18), Ryan Gomes (Providence, draft 2/50), Orien Greene (Lafayette, 1/53), Will Bynum (Georgia Tech)

Távozott: Antoine Walker (Miami), Gary Payton (Miami), Tom Gugliotta

Paul Pierce marad – vetett véget kategorikusan a Kelták legjobbjának elcseréléséről rendszeres időközönként felröppenő pletykáknak Danny Ainge, noha ma már Pierce esetleges távozásáról beszélni Bostonban korántsem akkora szentségtörés, mint pár évvel ezelőtt lett volna. Talán éppen a 2002-es híres menetelés emlékére állt össze újra a zöld-fehérek egykoron szépreményű duója a tavalyi idényben. Igaz, csak 24 meccs erejéig, de visszatért Antoine Walker, hogy a holtszezonban újra elhagyja a csapatot egy bajnokesélyes gárda kedvéért. Gary Payton, aki követte Walkert Floridába, már kevésbé fog hiányozni a csapatnak, hiszen a karmesteri posztra leigazolták Dan Dickaut, ráadásul Delonte West, Marcus Banks és az újonc Will Bynum is harcolhatnak a kezdő pozícióért.
A draft egyik legnagyobb fogása is a bostoni menedzsmenthez kapcsolható, ugyanis a 18. helyen elhozták azt a Gerald Greent, aki éppen megmenekült az új CBA középiskolásokra vonatkozó kikötése elől. Ráadásul a Celtics úgy csapott le rá, hogy szinte kivétel nélkül minden draftszakértő az első tízbe várta. A nyári ligákban Green azonban még túl zöldnek mutatkozott, így egyelőre a kispadon érhet tovább. Nagy nyomás nehezedik majd az idén másodévessé váló tehetségek, Delonte West, Tony Allen és Al Jefferson vállára is, hiszen Allennek minden bizonnyal Davisszel és Gomes-zel, Jeffersonnak pedig elsősorban a sérüléseivel kell megküzdenie a kezdőcsapatba kerülésért. Doc Rivers nagy dilemmája lehet, hogy Ricky Davist továbbra is a padról berobbanó dinamitként vagy Pierce-szel kéz a kézben, kezdőként léptesse pályára.
A bostoniak szereplése legalább annyira megjósolhatatlan, mint amennyire kiszámíthatatlanok olykor Ainge húzásai. Ha a Celtics úgy játszik, ahogy menedzsere az utolsó két évben draftol, szép idény elé néznek.

Kezdőcsapat: Dan Dickau / Paul Pierce / Ricky Davis / Raef LaFrentz / Mark Blount

NEW JERSEY NETS
Érkezett: Jeff McInnis (Cleveland), Marc Jackson (Philadelphia), Lamond Murray (Toronto), Scott Padgett (Houston), Antoine Wright (Texas A&M, draft 1/15)

Távozott: Brian Scalabrine (Boston), Ron Mercer, Travis Best, Rodney Buford

Lehet, hogy a háromfejű szörny idén nagyobbat harap? A Kanada-kórból teljesen felépülő Vince Carter már az előző szezonban is fenomenálisan és régi önmagához méltón teljesített a Nets színeiben. Ha folytatja a másodvirágzását, úgy hogy az egészséges Richard Jefferson segíti, akkor a szurkolók akár mérget is vehetnek arra, hogy Kidd kapitány bekormányozza az East Rutherford-i legénységet a rájátszás kikötőjébe. A nyári fogás azonban nem egészen úgy sült el, ahogy azt a vezetőség szerette volna. Annak ellenére, hogy kisebb halak, mint Jeff McInnis, Lamond Murray és Marc Jackson fennakadtak a Hálóban, a legnagyobb kapás Shareef Abdur-Rahim lehetett volna, de a csapat orvosai úgy döntöttek, hogy a térdproblémái miatt (amit egyébként rég belepett a múlt) visszadobják a nyugati vizekbe. Így marad egy rés a pajzson, aminek befoltozása Marc Jackson, Jason Collins és Clifford Robinson feladata lesz, míg a szerb centerreménység helye bebetonozottnak tűnik.
Ha a három sztár egészséges, biztos a play-off részvétel. Ha sikerül összehangolni őket, irány a csoportelsőség. Ha a magasemberek is jól teljesítenek, a nagy keleti hármast is megszoríthatják.

Kezdőcsapat: Jason Kidd / Vince Carter / Richard Jefferson / Nenad Krstic / Marc Jackson

NEW YORK KNICKS
Érkezett: Quentin Richardson (Phoenix), Jerome James (Seattle), Eddy Curry (Chicago), Channing Frye (Arizona, draft 1/8), Nate Robinson (Washington, draft 1/21), David Lee (Florida, draft 1/30)

Távozott: Kurt Thomas (Phoenix), Jerome Williams (visszavonult), Michael Sweetney (Chicago), Tim Thomas (Chicago), Allan Houston (visszavonult)

A liga holtszezonjának könyvébe idén Isiah Thomas rajzolta az iniciálét és eddig úgy fest, hogy a pontot is ő rakta a végére. A nyár még el sem kezdődött, a Nagy Alma hiperaktív GM-je máris végrehajtott egy fazonigazítást a csapaton, úgy hogy a közepéből vágott egy Kurt Thomas-nyit, az elejéhez pedig hozzátoldott egy Quentin Richardson-nyit. Az edzőtábor közben pedig – hogy ne csak az 1/8-ként draftolt Channing Frye legyen a csapat egyetlen igazi centere, a grunge fővárosából megszerzett Jerome James mellett – ismét kieszközölt egy tranzakciót. A Szeles városból kimentette a Bulls orvosaival harcban álló, szívproblémákkal küzdő Eddy Curry-t a veterán Antonio Davisszel egyetemben. Tette mindezt a tehetséges, ámde túlsúlyos Michael Sweetney-ért és a középszerű Tim Thomasért cserébe. A drafton a már említett Frye mellett (aki sokak szerint túlságosan hamar kelt el) érkezett – a Suns-szal végbement csere kapcsán – az alig 175 centis zsákológép, Nate Robinson, valamint Thomas kedvenc posztjára David Lee. A pontokat ezek után is a hátsó tengely fogja szórni Marbury vezetésével, de a jobbkeze (Jamal Crawford) mellé most kapott egy balt is (Quentin Richardson). Ha Curry szívével nem lesz probléma, akkor a fiatal center kiválóan el tudja látni a középjátékos feladatait a hajtós Malik Rose és a hullámzó Jerome James asszisztálása mellett. Az egyaránt 34 éves Hardaway-Houston kettős közül az előbbi csupán perceket fog a pályán tölteni, míg Houston időközben visszavonult (az már csak játék a számokkal, hogy együtt éppen annyi millióért ülnek a padon, illetve a tribünön, mint ahány esztendősek).
Larry Brown érkezése azt jelentheti, hogy a Knicks ismét visszatér ahhoz a kemény, hajtós védekezéshez, amelyben a Jeff Van Gundy-éra óta nem volt része a Madison Square Garden közönségének. Az edző máris nekilátott a meglehetősen szétesett csapatjáték gatyába rázásához, először az irányítók átnevelését kezdte meg…van mit csinálnia. Tekintetbe véve Brown ezirányú terápiájának sikeres pácienseit (Iverson, Billups), a Knicksnek van miben reménykednie.

Kezdőcsapat: Stephon Marbury / Jamal Crawford / Quentin Richardson / Malik Rose / Eddy Curry

PHILADELPHIA 76ERS
Érkezett: Steven Hunter (Phoenix), Lee Nailon (New Orleans), Louis Williams (South Gwinnett HS, draft 1/45), Shavlik Randolph (Duke)

Távozott: Marc Jackson (New Jersey), Aaron McKie (Lakers), Josh Davis (Milwaukee), Kedrick Brown

A komolyabb csapatátalakításokat ezúttal mellőző Sixershez májusban visszatért Maurice Cheeks, aki vezetőedzői minőségben sokadikként próbálhatja meg kordában tartani Allen Iversont. A nyáron Samuel Dalembert kapott helyettest Steven Hunter személyében, aki szintén olyan született dobásgyilkos, mint a Philly fiatal centere. Kyle Korvert, a csapat nehéztüzérét a tavaly, New Orleansben karrierje legjobb idényét futó Lee Nailon ösztökélheti nagyobb erőfesztítésre.
A csapat számára a leglényegesebb, hogy a motor, a liga egyik legponterősebb embere, Allen Iverson tudása legjavát adhassa. Erre minden esély megvan, hiszen még a másik nagy ego, Chris Webber is alárendelni látszik magát a kisember és ezzel a csapatérdek kiszolgálásának. Iverson balján továbbra is a kosárlabda iránt rokonszenvesen alázatos Igoudala végzi a piszkos munkát. A középiskolás Williams (a szakírók előszeretettel hasonlítgatták már a draft előtt AI-hoz) az Iverson mögötti 5-6 percben bizonyíthat.
Aggodalomra adhat okot, hogy Webber és Dalembert máris sebeiket nyalogatják, míg Willie Green még nyáron szenvedett súlyos sérülést. A kissé baljós előjelek ellenére Philadelphiában a minimális elvárás a rájátszásba jutás, ami várhatóan nem lesz sétagalopp.

Kezdőcsapat: Allen Iverson /Andre Iguodala / Kyle Korver / Chris Webber / Samuel Dalembert

TORONTO RAPTORS
Érkezett: Mike James (Houston), José Manuel Calderón (Tau Ceramica), Charlie Villanueva (UConn, draft 1/7), Joey Graham (Oklahoma, draft 1/16)

Távozott: Lamond Murray (New Jersey), Donyell Marshall (Cleveland), Milt Palacio (Utah), Rafer Alston (Houston)

Hanyatlás után visszaesés – tömören ez volt a lényege Rob Babcock menedzser holtszezonbéli, idényváró nyilatkozatának. Ezen “biztató” szavak tudatában az őshüllők táborának valószínűleg idén sem kell attól tartania, hogy a csapat 82 meccs után még túlórát vállal majd a play-offban. Decemberben az East Rutherford-i karácsonyfa alá postázták a sorozatos sírógörcsökkel küzdő Vince Cartert, kiegészítő emberekért cserébe. Majd a katasztrófális szezont megkoronázandó az 1/7-es draftpickkel azt a Charlie Villanuevát választották, akinek a munkamorálja már az egyetemen is megkérdőjelezhető volt. Ráadásként az előszezon startja előtt a tavalyi idényben nem egyszer kiboruló Rafer Alston is csere áldozatává vált – az ellenérték pedig Mike James személyében érkezett Kanadába. Neki jelentős szerepe lehet a Raptors harmatgyenge védelmének felélesztésében, igaz “játékmesteri” képességei jócskán alulmúlják Alstonéit.
Az Atlanti csoport papíron legrosszabb csapata egy feltörekvő, fiatal tehetség (Chris Bosh) vezetésével és a fegyverhordozók (Jalen Rose és Morris Peterson) lelkiismeretes és verejtékes munkájával is csupán távolabbi terveket szövögethet a keleti első nyolcba kerüléssel kapcsolatban. A jövő csapata épül, egyelőre csak a már-már franchise játékossá cseperedő Boshban és a két újoncban, Villanuevában és Joey Grahamban lehet bízni. A menedzsmentnek és a második évét kezdő edzőnek, Sam Mitchellnek lesz dolga bőven, hogy a Toronto ne ragadjon be a sereghajtó gárdák közé.

Kezdőcsapat: : Mike James / Morris Peterson / Jalen Rose / Chris Bosh / Loren Woods

Szerző: Molnár Ádám

Dátum: 2005. 10. 17. 21:32