Missing image

BEHARANGOZÓ 2005/2006 – Délnyugati csoport

 
DALLAS MAVERICKS
Érkezett: Doug Christie (Orlando), Kaniel Dickens (Idaho Stampede), DeSagana Diop (Cleveland), Rawle Marshall (Oakland), Josh Powell (Manresa), Erick Strickland (Milwaukee)

Távozott: Michael Finley (San Antonio), Alan Henderson (Cleveland)

Valami történhetett Marc Cubannal. Mivel a lelkesedése nem lohadhatott le, valószínűleg ésszerűbb tervezésbe fogott, így idén nyáron a texasi öltöző szekrényein nem kellett végrehajtani tömeges névtáblacserét.
Pedig a Dallas tavaly se jobb nem lett, se lefelé nem csúszott. Az állóvízbe azért kavicsot hajított az élet, pontosabban az amnesztia- szabály, így akik azt jósolták, hogy Michael Finley Dallasból fog nyugdíjba menni, most futhatnak a pénzük után. A helyén tátongó űr betöltésére ugyanennek a szabálynak egy másik áldozatát, Doug Christie-t sikerült az olajos városba csábítani, akitől nem titkoltan azt várják, hogy a minden igyekezet ellenére továbbra is lyukas védelemre elhelyezzen egy-két foltot. Az iga azonban továbbra is az Európa-bajnokság alatt sokak kedvencévé, de legalábbis mindenki számára szimpatikusabbá vált Dirk Nowitzki nyakában marad. A szőke óriás minden bizonnyal a Mavs kötelékében is éppen olyan megbízható extraklasszisként fog teljesíteni, ahogy az egy kontinens MVP-jéhez méltó. Társakra főként a bátrabb támadásra ösztökélt Terryben, és a két fejlődő fiatalban, Howardban és Danielsben) lelhet. A palánkok alatt továbbra is Dampier és Bradley feladata (lenne) a takarítás, míg a tűzerőt változatlanul biztosítja a két veterán, Van Horn és Stackhouse. A többi csillag Dallas egén ezúttal kicsit visszafogottabban csillog, de ez egyben talán azt is jelenti, hogy idén a Mavs képes lesz csapatként előrelépni. Ezen a téren persze sok függ az első teljes szezonjának nekiinduló Avery Johnson edzőtől, illetve Marc Cuban higgadtságától is.
Mindemellett a texasi alakulat nemigen tervezhet a rájátszás második körénél továbbra. Bár Nowitzki idén Németországgal már csodát tett…

Kezdőcsapat: Jason Terry / Jerry Stackhouse / Josh Howard / Dirk Nowitzki / Erick Dampier

HOUSTON ROCKETS
Érkezett: Rafer Alston (Toronto), Derek Anderson (Portland), Lonny Baxter (Panathinaikos), Dion Glover (San Antonio), Chuck Hayes (Kentucky), Luther Head (Illinois, draft 1/24), Keith Langford (Kansas), Stromile Swift (Memphis)

Távozott: Vin Baker, Mike James (Toronto), Scott Padgett (New Jersey), Charlie Ward, Clarence Weatherspoon

A dinasztia tovább épül, azaz Houstonban idén nem az űrhajók lesznek az egyetlenek, akik magasba törnek. A Rockets vezetése bele is vetette magát a sűrűbe a nyáron. Az eredmény viszont megérte a fáradtságot.
Nézzük csak a houstoni erőleves receptjét: Végy egy adag összeérett kínai-amerikai “húst” és dobd be a lébe, hogy megadja az alapízt. Add hozzá a már megszokott, bevált, tradicionális ízeket (Sura, Wesley, Howard, Barry, Mutombo). Ehhez tegyél egy csipetnyi Stromile Swiftet, aki robbanékonyságával ütősen egészíti ki a nagytestvért. Jöhet egy kiskanál Derek Anderson, aki még mindig képes arra, hogy tehermentesítse a csapat pontgyárosát, ráadásul váratlan ízekkel is megjutalmazhatja a műértő kuncsaftot. Végül csöppents bele az egészbe egy leheletnyi Rafer Alstont, ami teljesen új színt vihet a kissé statikus, kiszámítható Van Gundy-féle ízvilágba. Ínyencek esetleg megpróbálkozhatnak friss bíztató (Luther Head), vagy mindig rizikós (Moochie Norris) összetevőkkel, de alkalmazásuk a többi összetevő rovására mehet.
Megvagy? Hogy tetszik?
Hát igen. Van, aki mind a 10 ujját megnyalná egy ilyen menüért, viszont akad olyan is, aki bizonyos hozzávalókat inkább a tányér szélére kotorna. De mielőtt azt gondolnád, hogy megunod, vedd hozzá, hogy az ízvilág minden nap más lesz, hiszen az arányok a főszakács éppen aktuális hangulatától függenek. Mindenesetre most – sokakkal együtt – a mester úgy gondolja, hogy ilyen alapból rossz egyveleg nem születhet. Ha pedig igaza van, és egész szezonban rendelkezésére állnak a szükséges hozzávalók, a Rakétaleves népszerűségét csak a “Sarkantyús-steak”, a “Pistons-burger” vagy a “Floridai Bőségtál” szárnyalhatja túl.
Jó étvágyat!

Kezdőcsapat: Rafer Alston / Derek Anderson / Tracy McGrady / Stromile Swift / Yao Ming

MEMPHIS GRIZZLIES
Érkezett: Bobby Jackson (Sacramento), Eddie Jones (Miami), Lawrence Roberts (Mississippi, draft 2/55), Damon Stoudamire (Portland), Hakim Warrick (Syracuse, draft 1/19)

Távozott: Andre Emmett (Miami), Ryan Humphrey (Minnesota), James Posey (Miami), Stromile Swift (Houston), Earl Watson (Denver), Bonzi Wells (Sacramento), Jason Williams (Miami)

Felemás nyarat zártak a medvék, hiszen a tavalyi újabb nagyszerű alapszakasz és az ezt követő újabb igen kurta rájátszás után a meleg évszakban sem történtek barlangrengető változások. Bár a ki- és bevándorlási arány igen magasra szökött – főként a tavalyi igazolások mennyiségét szemlélve – a minőség nagyarányú pozitív vagy negatív változásáról nem szólhat a fáma. Elveszett a legrafináltabb bocs (Jason Williams), de helyette jött egy rutinos, nagy tehetséggel megáldott – bár talán kicsit sokszor tiltott “zöldben” tanyázó – mackó (Damon Stoudamire). Megszabadult a család az örökké fájdalmakkal küzdő, ritkán használható fiatal titántól (Stromile Swift), aki helyett érkezett délről az igazi vasmedve (Eddie Jones). Sikerült elcserélni a tehetséges, ám mindenkivel csak konfliktust keresőt (Bonzi Wells), egy csendesebb fürgelábúra (Bobby Jackson). Végül pedig a nyáron két bocs is a családhoz csapódott (Hakim Warrick, Lawrence Roberts), előbbi akár a jövő egyik legcsillogóbb csodájává nőheti ki magát. A rengeteg azonban továbbra is veszélyes, így a csapatnak nagyon össze kell tartania ahhoz, hogy még májusban is vadászhasson. A FedExesek vezére várhatóan továbbra is Pau Gasol lesz, aki az egész nyarat végigpihente, hogy a tavalyi – talán visszalépésként értékelhető – szezon után újra a vállaira vehesse a gárdát. Hasznos segítője lehet Mike Miller, az utóbbi időben elégedetlenkedő Wright, illetve a padról beszálló Battier.
Az alaptaktika továbbra is a kitaposott ösvény szerinti, azaz gyilkos védekezés. A másik oldalon viszont valószínűleg váltás következik be, mivel a jóval érettebb gárdától a vezetők is érettebb – értsd lassabb, de pontosabb – megoldásokat vár(hat)nak el. Mindent egybevéve Mike Fratello nincs könnyű helyzetben, ha a célkitűzés a rájátszásba jutás.

Kezdőcsapat: Damon Stoudamire / Eddie Jones / Mike Miller / Pau Gasol / Lorenzen Wright

NEW ORLEANS HORNETS
Érkezett: Brandon Bass (Louisiana, draft 2/33), Rasual Butler (Miami), Alex Garcia (Ribeirao Preto), Arvydas Macijauskas (Tau Ceramica), Chris Paul (Wake Forest, draft 1/4), Kirk Snyder (Utah),

Távozott: Dan Dickau (Boston), Casey Jacobsen (Tau Ceramica), Lee Nailon (Philadelphia)

A csoport és az egész nyugati konferencia “rút kiskacsáját” még az ág is húzza. Nem elég, hogy a tavalyi szezon felében nem tudta alkalmazni legnagyobb sztárját, Baron Davist (aki azóta már Harcosként idegesíti az ellenfeleket), majd a holtszezonban tavalyi húzóemberét, Lee Nailont is elvesztette, Katrina által még átmenetileg hajléktalanná is vált. (Mashburn és Magloire hosszú kihagyását már csak zárójelesen merem megjegyezni.) A darazsak így – ha minden “jól” megy – az idény első harmadában átmenetileg Oklahoma Cityben döngicsélnek majd. Valószínűleg kevés sikerrel, mert valljuk meg, ez a csapat szeretnivaló, de jelenleg épphogy “befér” az NBA-be. Hiába sikerült megszerezni a jövő egyik nagy ígéretének tartott Chris Pault, hiába érkezett a litván tehetség Arvydas Macijauskas, vagy akár Rasual Butler, a csapat továbbra is gyenge. Ráadásul tapasztalatlan is. A két nagy “öreget” (PJ Brown és az éppen most hisztizni kezdő George Lynch) leszámítva az a Jamaal Magloire a Hornets legrutinosabb játékosa, aki mindössze az 5. szezonját kezdi a legjobbak közt. És akkor az edzőről még szót sem ejtettem…
Hogy pozitívumot is említsünk, ilyen környezetben legalább lesz esélye kitűnni a fiataloknak. JR Smith – Paul oldalán – számolatlanul dobálhatja a pontokat, West és Lampe robbanthat, Nachbar és Butler hintheti a triplákat, míg Snyder a Jazz-es betli után bizonyíthat. Bryon Scott edzőnek mindenesetre nem kell cipelnie az esélyesség terhét, így bátran nyúlhat bármelyik játékosához, alkalmazhat merész felállásokat, amiket esetleg máshol nem díjaznának a nézők és a vezetők.
Az év a tanulás, a rutinszerzés és a csiszolódás jegyében fog telni New Orleansban. Erre a lehető legjobb a csoportbeosztás, hiszen a “kisdarazsak” négyszer találkozhatnak a texasi elit alakulatokkal.
A jövő évi drafton pedig az elitből választhatnak.

Kezdőcsapat: Chris Paul / JR Smith / Rasual Butler / PJ Brown / Jamaal Magloire

SAN ANTONIO SPURS
Érkezett: Michael Finley (Dallas), Fabricio Oberto (Pamesa Valencia), Nick Van Exel (Portland)

Távozott: Devin Brown (Utah), Linton Johnson, Tony Massenburg, Glenn Robinson, Mike Wilks

A Bajnok! Az a gárda, amely 1997-ben egy szép nyári napon megfogta az isten lábát azzal, hogy a Wake Forest csendes sztárjának szavazott bizalmat. Ami azóta történik, az igazi sikersztori.
Ráadásul úgy néz ki, hogy a menedzsment nem dőlt hátra a foteljében. Továbbra is kifogástalan munkát végeznek, hiszen a liga legképzettebb nagyembere (és legjobb játékosa?) mellé további nagyszerű játékosok kerültek az évek során. Jelenleg a Spurs a tudatosan felépített gárda mintapéldánya. A menedzsment nem csak arra volt képes, hogy szezon közben tökéletes üzletet kössön (Mohammed futása), de erre még rá is tett egy kalappal. Az utolsó másodpercek halálosztójának (Robert Horry) újraigazolása után 19-re lapot húztak, és begyűjtöttek újabb 22 évnyi rutint (Finley és Van Exel), amivel már gyakorlatilag a padot is végtelenítették. A déli brigád még azt is megengedhette magának, hogy mindenki meglepetésére a drafton egy – addig maximum az anyukája által ismert – francia fiatalt húzzanak, aki még pár évig biztos nem fogja a sarkantyúkat pengetni. Persze maradt még csattanó is, hiszen a már amúgy is nemzetközi alakulat egy huszáros mozdulattal leigazolta a VB egyik meghatározó, ám eddig NBA-t meg nem járt erőcsatár-centerét, Fabricio Obertót, aki tökéletes pótlás lehet, akár Duncan mellett, akár amíg a vezér pihen.
Nem is szaporítom tovább a szót, inkább kimondom egyenesen: Ez a Spurs simán verné a tavalyit! Amely ugyebár nem talált legyőzőre.
Gregg Popovich és segítői idén is kényelmes és örömteli évnek néznek elébe. Ha Fortuna nem fordít hátat a fekete seregnek (értsd: Duncan egészséges marad), akkor Alamónál ismét fejet hajt minden érkező zászlóalj.

Kezdőcsapat: : Tony Parker / Manu Ginobili / Bruce Bowen / Tim Duncan / Nazr Mohammed

Szerző: Galambos Miklós

Dátum: 2005. 10. 21. 21:56