Távozott: Raef LaFrentz (Portland), Orien Greene (Indiana), Dan Dickau (Portland)

Paul Pierce, Paul Pierce és még egyszer Paul Pierce. A csapat legnagyobb ászában már 1-2 éve mutatja a KG-szindróma tüneteit. A vezetőségnek is megszellőztette, hogy veszi a kalapját és távozik, ha nem látja a csapat folyamatos erősítésének igényét és gyakorlati megvalósítását Ainge-ék részéről. Ebben a szezonban talán elindul valami a kelták háza táján, hiszen minőségi erősítés érkezett a draftról és Portlandből egyaránt. A massachusettsiek többek között az elmúlt évben egyre inkább kegyvesztetté váló Raef LaFrentz és Dan Dickau szolgálatait ajánlották fel a kiszolgált sapkamester, Theo Ratliff blokkjaiért és a Marbury-unokaöcsi, Sebastian Telfair villámlépteiért és látványos passzaiért. Telfairnek azonban komoly vetélytársa akadhat a kezdő irányítói státuszért, tudniillik Rajon Rondo személyében olyan passzorientált irányítót draftolt a Celtics, aki miatt Paul Pierce minden meccs előtt elmormolhat egy imát a vezetőség felé. A vezér körül tehát formálódik egy ütőképes alakulat – a megbízható, jól dobó Szczerbiak és a sokoldalú West mellé két minőségi, fiatal irányító érkezett és a centerposzton is rég látott tolongás van. A Grant-Ratliff-Olowokandi trió minden tagja sokat megélt középjátékos, akik így egy csokorban még akár ütőképes palánk alatti játékot produkálhatnának, ha Grant nem fontolgatná a visszavonulását, ha Olowokandi képes lesz a hajánál fogva berángatni magát a keretbe és ha Ratliff a sérülések után végre meg tud egyenesen állni a lábán. Nem lenne meglepetés, ha végül a nyáron hosszabbító, ifjú Kendrick Perkinsre hárulnának a centerfeladatok. Nagy várakozás kíséri a két tehetséges (erő)csatár, a brutális testfelépítéssel megáldott Jefferson és a hangyaszorgalmú, kiegyensúlyozott Gomes, valamint a zsákológép Green idényét. Rivers edző ismét megkapta a menetrendszerű ifi-injekciót a menedzsmenttől, kérdés, hogy mikorra sikerül a fiatalokat ütőképes csapattá kovácsolni. Ha a mostani idényben, akkor a Boston újra megdöngetheti a playoff kapuját.

Várható kezdőcsapat: Sebastian Telfair / Paul Pierce / Wally Szczerbiak / Ryan Gomes / Theo Ratliff

Távozott: Jacque Vaughn (San Antonio), Lamond Murray (LA Clippers), Scott Padgett (Houston), Zoran Planinic (Tau, Spanyolország)

Elérkeztünk ahhoz az idényhez, amely a Nets szemszögéből vízválasztó lehet. A „most, vagy soha” feliratú zászló alatt felsorakozó elit alakulat motorja már nem lesz fiatalabb, az East Rutherford-i légtér ura családi hercehurca miatt már most is Florida felé kacsingat, a hoppon maradó harmadik pedig nem valószínű, hogy egyedül váltja majd meg a világot. Ez azonban már 2007 zenéje, a jelen igen biztató Kidd kapitányék számára, noha a tavalyról maradt, befoldozatlan lyuk, a négyes poszt még mindig üresen tátong az ifjonc Boone csúnya vállsérülése miatt. A karmester állapota talán a legfontosabb tényező a Nets jelenlegi helyzetében, így a Kidd-rajongók örülhetnek, hogy két szépreményű irányítót is sikerült csatasorba állítani, így a könnyebb meccsek végjátékában nem muszáj Mr. Tripladuplának a pályán robotolnia. A UConn egyetem ifjú titánjait labdával tömő Marcus Williamst sokan tartják a draft legnagyobb stealjének, a motorbalesetéből csodával határos módon felépülő Jay Williams pedig újabb lehetőséget kap a bizonyításra. A Duke egykori sztárjának legendás ruganyossága és robbanékonysága ugyan részben a ripityára tört Yamahája alatt maradt, de a hírek szerint éppen ezért koncentrál ma már inkább társai helyzetbe hozására. A minap porcsérülést szenvedő Eddie House is jó kvalitású igazolásnak számít, bár a Williamsekkel meg fog gyűlni a baja, ha pár percet a pályán szeretne tölteni. A nyarat végigedző Antoine Wright mellé Hassan Adams a második körből tökéletes választás Carter pihenőidejének kitöltésére. A csapat három és fél lábon áll tehát, számos támasztékkal. Ha a Kidd-Carter-Jefferson tengely egészséges marad, Krstic fejlődése továbbra sem áll meg és a fiatalok beilleszkednek, akkor a divíziójában befutónak látszó Nets belekezdhet egy utolsó rohamba a bajnoki címért.

Várható kezdőcsapat: Jason Kidd / Vince Carter / Richard Jefferson / Nenad Krstic / Jason Collins

Távozott:Maurice Taylor (Sacramento), Jackie Butler (San Antonio)

Valami megváltozott New Yorkban. Isiah Thomas minden bizonnyal bekapott egy hiperaktivitást gátló pirulát, ugyanis a keretre pillantva észrevehetjük, hogy alig változott valami tavaly óta, csak Jared Jeffries jött a fővárosból. A drafton nem volt olyan ember, akinek ne kerekedett volna ki a szeme a Knicks választottjának neve hallatán. Renaldo Balkman ugyanis szürke kisegérnek számított, egyik előrejelzésben sem jegyezték a nevét és sokan még abban sem hittek, hogy egyáltalán elkelhet a drafton. Persze senki nem számolt Thomasszal. Ő elvitte a szegény ember Rodmanjét, de hogy mire megy a fakezű energiabombával, az még a jövő titka. Mardy Collins percemberként kétségtelenül bevethető lesz, de a Knicks szezonját az elmúlt években feltöltött milliomosok klubja rázhatja gatyába. Marbury nem győz hálálkodni a sorsnak és Jim Dolannek, hogy már nem kell Larry Brown kalodájában vergődnie és Steve Francis sem hullajthatott sok könnycseppet a vándormadár sikeredző után. Richardsont egész nyáron árulta a Knicks (Webberről és Darius Milesról szóltak a pletykák), és továbbra is kérdéses, hogy Eddy Curry az igen hatékony palánk alatti támadójátékán kívül hajlandó-e bármi másba is energiát fektetni. Az már tavaly is boldogsággal tölthette el a Nagy Alma szimpatizánsainak szívét, hogy van egy Channing Frye-David Lee duó a csapatban, míg a helyi Pöttöm Palkónak (Nate Robinson) elsősorban mentális és reklámszempontokból van jelentősége. A Larry Brown által üresen hagyott edzői székbe huppanó Thomasnak valószínűleg az idei lesz az utolsó dobása New Yorkban, és ha trénerként megbukik, akkor a menedzseri posztnak is búcsút mondhat.

Várható kezdőcsapat:Stephon Marbury / Steve Francis / Quentin Richardson / Channing Frye / Eddy Curry

Távozott: John Salmons (Sacramento), Matt Barnes (Golden State), Michael Bradley (Bruesa, Spanyolország)

Philadelphiában sosem látott dinamikus duó fog pályára lépni, ha Cheeks edző úgy dönt, hogy rögtön bedobja a mélyvízbe az újonc 76-ost, Rodney Carney-t. Iverson pontátlagából ő és Iguodala haraphat ki egy-egy nagyobb szeletet, míg a tizennegyedik szezonját kezdő Chris Webber megkísérelheti minél kevesebb sérüléssel és minél több hasznos tanáccsal segíteni a fiatalok játékát. A háta mögött hagyott idényben egyszer-kétszer parádés játékkal felbukkanó John Salmons távozott, ahogy a tehetségét néhanapján megvillantó Barnes is, így a keret csaknem változatlan maradt. A Sixers playoff-reményei távolinak látszanak, főleg úgy, hogy divíziójában minden csapat többé-kevésbé megerősödött. A gárda ugyan bízik a 31 éves Iverson kitartásában, Webber játékintelligenciájában, a Dalembert és Hunter alkotta takarítóbrigád palánk alatti játékában, a rugólábú Iguodala és Carney kettősében, valamint a triplaspecialista szépfiú, Kyle Korver, az öregedő Kevin Ollie, és a nyers, de nem kifejezetten ügyetlen Shavlik Randolph szolgálatában. A Philadelphia áprilisban éppen lemaradt a túlórát jelentő rájátszásról, és a néhány lelkes fiatal és a sok, sérülésre hajlamos veterán alkotta keret idén sem fogja megváltani a világot, hacsak nem teszi be mindenki a közösbe azt a fajta maximumot, amit a csapat szíve és lelke, a Válasz már hosszú évek óta nyújt.

Várható kezdőcsapat:Allen Iverson / Andre Iguodala / Rodney Carney / Chris Webber / Samuel Dalembert

Távozott: Matt Bonner (San Antonio), Rafael Araujo (Utah), Mike James (Minnesota), Loren Woods (Sacramento), Charlie Villanueva (Milwaukee), Eric Williams (San Antonio), Andre Barrett (Chicago), Alvin Williams (?)

Kanada szemefénye kívül-belül megújult. Az eddigi GM-ek szégyenét egy igazi nagyágyú, Bryan Colangelo váltotta, aki a holtszezon legmozgalmasabb klubjává varázsolta a Raptorst. A Chris Bosh és Morris Peterson által tartott mestergerendák mellé Európából hozott a főépítész számos, minőségi kiegészítőelemet. A spanyolfalat Calderón most már a VB-döntő egyik legjobbjával, Jorge Garbajosával alkotja, Anthony Parker pedig az öreg kontinens egyik legkiemelkedőbb játékosaként mondott búcsút izraeli csapatának. A palánk alá érkezett az első európai 1/1-es, Andrea Bargnani és a két szlovén toronydaru, Rasho Nesterovic és Uros Slokar. A tavaly vitézkedő Villanueváért cserébe CB4 jóbarátja, TJ Ford érkezett, aki Damon Stoudemire óta az első igazi irányítója a gárdának. Az indianai zsákológép Fred Jones is jó vételnek tűnik. Már csak az a kérdés, hogy az edzőként igencsak alulteljesítő Sam Mitchell szerződésének utolsó évében, hogyan tud majd megbirkózni ezzel a kerettel. A névsor jól cseng, de természetesen még mindig a 22 éves Bosh vállát nyomja a legnagyobb teher. Az azonban már most látszik, hogy az érkező kosarasok egyike sem lesz hátramozdító tényező és Torontóban olyat láthatnak a nézők, amit még soha: igazi játékosokat és nem Gatorade-t cipelő ingyenélőket a padon. A szezonkezdet nehéz lesz a dínók számára, de ha nem jutnak be a playoffba (amire azért igen nagy esély van), akkor is jó néhány győzelemmel többet számlálnak majd, mint az előző, csúfos idényben. A csapat jövője fényesebbnek látszik, de kimagasló eredményekhez még évek kemény munkájára lesz szükség.

Várható kezdőcsapat: T.J. Ford / Morris Peterson / Anthony Parker / Chris Bosh / Rasho Nesterovic