Az NBA csapatok kereteinek változását és az előttük álló idényre vonatkozó kilátásaikat foglalja össze az nba1.hu.

DENVER NUGGETS

Érkezett:
Chucky Atkins (Memphis)
Steven Hunter (Philadelphia)
Bobby Jones (Philadelphia)

Távozott:
Steve Blake (Portland)
Reggie Evans (Philadelphia)
Jamal Sampson (Dallas)
Mike Wilks (Seattle)

Túlzás lenne azt állítani, hogy a holtszezonban felmerülő eszelős mennyiségű papírmunka miatt felmerült volna Denverben, hogy felkérjék főszponzornak a Koh-i-noort.

Miután meglépte a tavalyi szezon egyik legfontosabb játékoscseréjét, Mark Warkentien jobbnak látta, ha a nyarat aktív pihenéssel tölti.

A jelek szerint a Nuggets néhány hónapnyi, véleményem szerint nem is teljesen reménytelen próbálkozás után letett arról, hogy Allen Iverson mellett egy valódi irányítót is pályán tartson, és visszaengedte Portlandbe Steve Blake-et.

Több okból is vitatom ezt a lépést.

Először. Ha valakiről tizenegy szezon alatt nem derül ki egyértelműen, hogy vérbeli irányító-e, vagy sem, akkor egyértelmű, hogy nem az.

Másodszor. Az egyetlen alkalom, amikor az Iverson-modell igazán működőképesnek bizonyult, a 2000-2001-es idény volt, amikor az egykori 1/1-est szorgos, a labdát nem igénylő, de kifejezetten megbecsülő csapattársak vették körül. Most azzal a Carmelo Anthonyval kell(ene) együttműködnie, aki nemcsak, hogy igényli a Spaldingot, de meg is érdemli, hiszen az NBA egyik legstabilabban fejlődő sztárjátékosáról beszélünk, aki még mindig tartogat egy-két meglepetést a bűvészdobozban.

Harmadszor. Steve Blake újraigazolása nem jelentett volna jelentős megterhelést a hosszú évek takarékos gazdálkodása után ismét esztelenül költekező Nuggets bankszámláján, ellenben kiváló cserealapot jelentett volna egy olyan idényben, ahol a született irányítókért egyes csapatok (pl. a Cleveland) ölni tudnának.

A Nuggets fanatikusai tehát csak abban bízhatnak, hogy a sokszor emlegetett közös nyári felkészülés meghozza a gyümölcsét, és az Iverson-Anthony együttműködése hatékonynak bizonyul.

A távozók sorát gyarapítja Reggie Evans, aki Philadelphiába tette át székhelyét. Helyét a rotációban az a Kenyon Martin veheti át, aki a hírek szerint lassan teljesen felépül sérüléseiből.

Ugyan Nenê és Marcus Camby már fogat is egy kisebb orvosi stáb kíséretében mos, meglepő lenne, ha nem dőlnének ki fejenként legalább 10-15 mérkőzésre. Ebben az esetben a Sixerstől érkezett csiszolatlan kavics, Steven Hunter, és az EB-n időnként megállíthatatlan Kleiza juthat játékidőhöz.

Egy szó, mint száz: nagy kérdés, első teljes közös szezonjában mennyire lesz működőképes az Iverson-Anthony tandem. Martin visszatérése bizakodásra adhat okot, de ettől ez még gyakorlatilag a tavalyi gárda. A rájátszás garantált, még a divíziógyőzelem is reális elvárás, de a főcsoportdöntő továbbra is csak álom marad.

Várható kezdőcsapat: Allen Iverson / J.R. Smith / Carmelo Anthony / Nenê / Marcus Camby

MINNESOTA TIMBERWOLVES

Érkezett:
Corey Brewer (Florida, draft 1/7)
Greg Buckner (Dallas)
Ryan Gomes (Boston)
Gerald Green (Boston)
Juwan Howard (Houston)
Al Jefferson (Boston)
Theo Ratliff (Boston)
Chris Richard (Florida, draft 2/41)
Sebastian Telfair (Boston)

Távozott:
Kevin Garnett (Boston)
Trenton Hassell (Dallas)
Troy Hudson (Golden State)
Mike James (Houston)
Justin Reed (Houston)
Bracey Wright (?)

"Azt hiszem, egy dajka vagy egy nővér adoptálta Fuzzyt. Olyasvalaki, aki gondoskodni tud róla. Mert jobb a lélegeztetőjük, mint Dr. Larch gépe. Úgyhogy örüljünk Fuzzynak. Ő családra talált. Jó éjt, Fuzzy." (Az Árvák Hercege)

Véget ért egy korszak Minneapolisban.

Július 31-én hatalmas robaj hallatszott a Mississipi partján. Csaknem 400 000 ember szíve szakadt meg egyszerre. Ekkor jelentették be, hogy Kevin Garnett, a Timberwolves arca, illetve kit hülyítek, maga a Timberwolves, elhagyja a várost, és Bostonba teszi át székhelyét. A döbbenet óráknak tűnő perceit egy mosoly törte meg. Majd még egy. És még egy. És ez a visszafogott, esetlen öröm lassan végigsöpört a városon: "Kevin új otthonra talált!"

Kevin McHale addig várt, amíg minden kollégája számára egyértelművé vált, milyen kétségbeesetten igyekszik megnyugtatni évek óta mardosó lelkiismeretét, így számomra a Bostonnal kötött megállapodás is kissé izzadtságszagúnak tűnik. Több volt, vagy inkább több kellett volna, hogy legyen ebben.

A hírek szerint természetesen a Timberwolves vezetősége rettenetesen boldog, hiszen hivatalos álláspontjuk az, hogy mindent megkaptak, amire csak vágytak: tehetséges, fiatal játékosokat; lejáró szerződéseket és draftjogokat.

Garnett távozása után a legnagyobb teher a csapat frissen kikiáltott vezetőjére, és új kezdő irányítójára, a korrekt újoncidényt futó Randy Foye-ra, és a nyáron érkezett, Bostonban remekül teljesítő (kár, hogy gyakorlatilag senki sem látta) Al Jeffersonra hárul. Senki sem bánná persze, ha az új szerződésért pattogtató Ricky Davis személyében a fenti, már-már pofátlanul fiatal duó kapna egy megbízhatóan teljesítő veterán segítőtársat, de ennek meglehetősen kicsi az esélye.

A Timberwolves jövőjét azonban nem is igazán ők, hanem az epizodisták fogják meghatározni, hiszen McHale-nek – számtalan szánalmas húzása ellenére – azt nem lehet felróni, hogy nem hozott volna rengeteg tehetséges fiatalt a csapathoz.

Ha a Brewer–Gomes–Green–McCants kvartett képes lesz arra, hogy fals hangok nélkül kísérje a főszólamot, akkor látok esélyt arra, hogy a ballasztok (Howard, Jarics és Ratliff) ledobása után a Timberwolves léghajója a magasba emelkedjen, és néhány év alatt visszatérjen a Rájátszásra esélyes csapatok közé.

Ha nem…

Sok szerencsét és kitartást kívánok a Minnesota Timberwolves szurkolóinak!

Várható kezdőcsapat: Randy Foye / Ricky Davis / Corey Brewer / Al Jefferson / Mark Blount

PORTLAND TRAIL BLAZERS

Érkezett:
Steve Blake (Denver)
Channing Frye (New York)
Taurean Green (Florida, draft 2/52)
James Jones (Phoenix)
Josh McRoberts (Duke, draft, 2/37)
Greg Oden (Ohio State, draft 1/1)

Távozott:
Dan Dickau (New York)
Fred Jones (New York)
Jamaal Magloire (New Jersey)
Zach Randolph (New York)
Luke Schenscher (?)
Ime Udoka (San Antonio)

Kevin Pritchard aztán rendesen belecsapott a lecsóba! Még fel sem vette a bőrfotel a segge alakját, máris döntenie kellett…

Greg Oden vagy Kevin Durant? Durant vagy Oden? Orant? Duden?

Ő lesz az, aki megmentette a Trail Blazerst, vagy ő lesz, aki tönkretette?

Egy ilyen különleges helyzetben (két, egymástól gyökeresen eltérő fizikumú és karakterű, várhatóan korszakos játékos) az ember háromféleképpen dönthet. Egyrészt engedhet a kőbe vésett alapszabálynak, és elviheti magasabbat. Másrészt beleolvashat a csapat történelemkönyvébe, okulhat a múltból, vehet egy nagy levegőt, és lecsaphat az alacsonyabbra. Harmadrészt kerülheti a konfliktust és draftolhatja Marc Gasolt.

Mindannyian tudjuk, kit választott, és az első hetekben ezt a döntését csak egészen kevesen kérdőjelezték meg. Aztán jött egy ártalmatlannak tűnő térdsérülés, ami csak ennyit kérdezett Pritchardtól: "Fej vagy gyomor?" A válasz nem ismeretes, de az igen, hogy a fejet végül a gyomor is követte, majd a végén még belefért egy tökönrúgás is.

És persze most már mindenki okos… "Nem láttad, hogy az egyik lába hosszabb, mint a másik?" "Nem tűnt fel, hogy nem úgy néz ki, mint Bill Russel unokája, hanem, mint a testvére?" "Nem vetted észre, hogy úgy vonszolja magát, mint akinek kugligolyók lógnak a zacskójában?"

Peches volt. Csak remélni tudom, hogy az idő, ha csak részben is, de őt fogja igazolni, és nem Oden lesz az új Sam Bowie.

Pedig van az emberben kurázsi! Gondolkodás nélkül elküldte Zach Randolphot New Yorkba, ellenben a cserébe érkező Steve Francis repülőgépét addig nem engedte leszállni, amíg meg nem bizonyosodott arról, hogy az illetékesek megkapták azt a faxot, amelyben kijelenti, hogy szabadon igazolhatóvá teszi.

Nem ragaszkodott a látványosan szenvedő Jamaal Magloire-hoz sem, viszont visszacsábította Denverből Steve Blake-et, így minden adott ahhoz, hogy a 20. életévét csak januárban töltő Oden egy összeszokott, fegyelmezett fiatalokból álló gárdában mutatkozzon be a 2008-2009-es szezonban.

Ez a keret egyelőre csak álmodozhat arról, hogy odaérjen a Rájátszásba, de biztosra veszem, hogy a tavalyi Év Újonca, Brandon Roy, és az ígéretesen fejlődő LaMarcus Aldridge vezetésével sok nagycsapatnak fognak kellemetlen estéket okozni.

Várható kezdőcsapat: Steve Blake / Brandon Roy / Travis Outlaw / Channing Frye / LaMarcus Aldridge

SEATTLE SUPERSONICS

Érkezett:
Kevin Durant (Texas, draft 1/2)
Jeff Green (Georgetown, draft 1/5)
Wally Szczerbiak (Boston)
Kurt Thomas (Phoenix)
Delonte West (Boston)

Távozott:
Ray Allen (Boston)
Andre Brown (Memphis)
Rashard Lewis (Orlando)
Mike Wilks (Denver)

Vannak csapatok, amelyek éveken át küzdenek szakadatlanul, hogy megfordítsák szerencséjüket, és – már amennyire az NBA-ben ez persze lehetséges – tiszta lappal kezdjenek. Sam Prestinek és a Seattle SuperSonicsnak gyakorlatilag három hónap alatt sikerült.

A nagytakarításnak két célja volt. Egyrészt egyértelművé vált, hogy a tavalyi szezon végéig működő modell kifulladt, másrészt a költözést fontolgató új tulajdonosi kör is ezt kérte a szakmát San Antonióban elsajátító Prestitől.

Első lépésben tehát megszabadultak meccsenkénti csaknem ötven ponttól, amikor előbb Ray Allent, majd Rashard Lewist elengedték a Keleti Főcsoportba.

Második lépésben nevető másodikként elhozták a Draftról a következő évtized egyik meghatározó játékosát. Kevint Durant áttörése talán nem lesz annyira látványos, mint négy éve LeBron Jamesé, de ha hihetünk a jóslatoknak, a Seattle 35-öse egymaga képes lehet arra, hogy átrajzolja az NBA erőviszonyait. Ja, akit esetleg érdekel, ő lesz az Év Újonca is.

Amíg Allenért cserébe egy hasznos ifjú (Delonte West), egy kevésbé hasznos, viszont pontosan célzó veterán (Wally Szczerbiak), és egy sokoldalú újonc (Jeff Green) került Seattle-be, addig Rashard Lewis gyakorlatilag ellenszolgáltatás nélkül költözött Disneylandbe. Mondom gyakorlatilag, ugyanis a cserébe kapott virtuális pénz, az úgynevezett trade exception tette lehetővé, hogy a Sunsból megszerezzék két első körös draftjog társaságában a lejáró szerződéssel rendelkező hasznos magasembert, Kurt Thomast.

Az elmúlt években tapasztalt anarchia helyett ebben a szezonban hierarchia várható, ahol Luke Ridnour és Earl Watson elsősorban Durant keze ügyébe igyekszik eljuttatni a labdát, miközben Szczerbiak a hárompontos vonalról, Chris Wilcox pedig a palánk közvetlen közeléből fenyeget.

További jó hír, hogy az Eder mester gyámsága alól kikerülve eszét vesztő szénné varrt Pumukli, azaz Robert Swift is visszatért, illetve Mouhamed Senét is sikerült rávenni arra, hogy a labdát ne kiszúrja, hanem pattintsa, így minden adott ahhoz, hogy a Sonics-szurkolók egy izgalmas, látványos idény elé nézzenek.

Májusra azért már lehet lakásfelújítást, kenutúrát, színjátszó tábort tervezni. Ez így még kevés.

Várható kezdőcsapat: Luke Ridnour / Wally Szczerbiak / Kevin Durant / Chris Wilcox / Robert Swift

UTAH JAZZ

Érkezett:
Morris Almond (Rice, draft 1/25)
Kirilo Feszenko (2/38, Cherkassy Monkeys)
Jason Hart (Los Angeles Clippers)
Ronnie Price (Sacramento)

Távozott:
Derek Fisher (Los Angeles)

Aki arra számított, hogy a Jazz tulajdonosa, Larry Miller megvadul csapata váratlan sikerétől, és alaposan bevásárol a nyáron, az bizony nagyot tévedett.

Pedig a kettes poszton Jeff Hornacek visszavonulása óta tátongó lyukat igencsak illene betömni valakivel. Noha a hírek szerint komoly esély volt arra, hogy Morris Peterson New Orleans helyett Salt Lake Citybe igazoljon, az üzlet végül mégsem jött létre, így a Jazz gyakorlatilag változatlan kerettel vág neki az új idénynek.

Mindössze egy távozóról tudok beszámolni. A tavalyi Rájátszás egyik hősének, Derek Fishernek a szerződését példátlan körülmények között bontották fel. Ismeretes, hogy Fisher lánya egy ritka betegségben szenved, amelyet nem minden nagyvárosban, így Salt Lake Cityben sem képesek megfelelően kezelni. Ezért ő maga kérte, hogy mentsék fel kötelezettségei alól, mely kívánságnak a Jazz eleget is tett. Emberi történet, korrekt hozzáállás, remélem, happy end lesz a vége.

Lehet, hogy az ügynek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de a hírek szerint nem sokon múlott, hogy Andrej Kirilenko neve nem került le az öltözőszekrényéről. A tavalyi szezonban szánalmasan vergődő orosz ugyanis előbb bejelentette a csapatnál, hogy elcserélését kéri, majd elment Spanyolországba, ahol az EB-n szétszedte a mezőnyt, mint bolond gyerek a nápolyit. Érthető módon úgy érezte, hogy tárgyalási pozíciói javultak, ezért akkor már a nyilvánossággal is megosztotta vágyait.

Aztán mi történt? Semmi…

Jerry Sloan, aki a 20. (!) idényét kezdi a Jazz kispadján, leült az elégedetlen orosszal, átbeszélték a problémákat, vodkát ittak, uborkát ettek, sugárban hánytak, és lám, Kirilenko a jelek szerint visszatalált a lenini útra és ismét elégedett a csapatban betöltött szerepével.

Így viszont retteghet az ellen, hiszen ha a Boozer–Okur duó ebben a szezonban trióvá bővül, és ha Deron Williams az alapszakaszban is olyan ponterősen fog játszani, mint a tavalyi Rájátszásban, nehezen elképzelhető, hogy a Jazzel ne kelljen komolyan számolni a Főcsoportdöntő környékén.

Még az is elképzelhető, hogy Sloan egy külön figurát is kitalál az ifjú játékmesternek. Mit szóltok mondjuk ehhez? Boozer ad egy zárást a körte tetején…

Várható kezdőcsapat: Deron Williams / Gordan Giricsek / Andrej Kirilenko / Carlos Boozer / Mehmet Okur

Szerző: Tőrös Balázs

Dátum: 2007. 10. 24.