Az NBA csapatok kereteinek változását és az előttük álló idényre vonatkozó kilátásaikat foglalja össze az nba1.hu.

Chicago Bulls

Érkezett: Joakim Noah (Florida, draft 1/9), Aaron Gray (Pittsburgh, draft 2/49), JamesOn Curry (Oklahoma St., draft 2/51), Joe Smith (Philadelphia)

Távozott: Michael Sweetney, P.J. Brown, Malik Allen (New Jetsey), Martynas Andriuskevicius

Néhány doboz andaxin, egy-két üveg szeszes ital és az ember garantáltan megízleli a nirvána gyönyöreit. John Paxson-t talán még pár rakéta is Föld körüli pályára állította, mert valljuk be: alapjáraton az ember nem hagy ki akkora ziccereket, mint amekkorákat a Bulls GM-jének ölébe pottyantott a sors. Előbb sztoikus nyugalommal végignézte, ahogy a draft éjszakáján Zach Randolph-ot bagatell áron Garden-be költöztették, majd álmélkodva gratulált korszakunk vita nélkül legsokoldalúbb magasmbere, Kevin Garnett Bostonba telepítéséhez. Most azon a tényen gavallér módon lépjünk át, hogy már tavaly, valamivel nagyobb erőbefektetéssel Pau Gasol-t is megszerezhette volna.
Félreértés ne essék. Paxson ennek ellenére is kiváló érzékkel építgeti csapatát, amely a fentebb említettek nélkül is erődemonstrációt tarthat keleten, ám fiataljai iránt táplált túlzott kötődése nem feltétlenül jelent egyet a bajnoki címmel. Ahhoz, hogy a bikák a végelszámoláskor versenyben lehessenek, a Hinrich-Gordon-Deng triász konzisztens teljesítménye mellett Ben Wallace biológiai órájának lassítására, a másodéves Tyrus Thomastól egy dupla-dupla közeli átlagra, Joakim Noah-tól pedig megbízható újoncszezonra lenne szükség.
Kivitelezhető? Minden további nélkül.
Mindez elegendő lenne nyugat óriásainak legyűréséhez? Az még kérdéses.

Várható kezdőcsapat: Kirk Hinrich / Ben Gordon / Luol Deng / Tyrus Thomas / Ben Wallace

Cleveland Caveliers

Érkezett: Devin Brown (New Orleans), Cedric Simmons (New Orleans)

Távozott: David Wesley (New Orleans), Scott Pollard (Boston)

Stílusos-e negatív jelzőkkel illetni egy olyan vezetőséget, amely néhány szezon leforgása alatt a liga örökös pofozógépéből keleti élcsapatot épített? Szabad-e bármiféle negatívummal élni egy nagydöntőssel szemben? A szerző elég pikírt ahhoz, hogy megtegye. Danny Ferry a nagy örömködés közepette megfeledkezett csapata további izmosításáról, helyette úgy tűnik, inkább a szintentartásra összpontosított. Garasoskodásának hála, egyelőre sem a használható kiegészítő-emberré fejlődő Sasha Pavlovic, sem a pálmafejű pankrátor, Anderson Varejao nem rendelkezik új szerződéssel. Ami már csak azért is gond, mert a dollármillióktól elcsábult Larry Hughes állandóan visszatérő sérülésektől és formaingadozástól szenved, a lassan kiöregedő Ilgauskas mögött egyelőre csak egy másodéves zöldfülűt, valamint a tábla alatt használhatatlan, ellenben a krisztusi kort is lehajrázó Donyell Marshall-t sikerült felsorakoztatni. A tavalyi draft második köréből szemvillanás alatt egy NBA döntős csapat kezdő „irányítójává” előlépő Daniel Gibson pótléka az az Eric Snow, aki ugyancsak süldő koráról ismert, illetve az a Damon Jones, akinek világéletében máshoz sem volt érzéke csak a távoli tempókhoz, ám azt is elhagyta valahol a Miami és Cleveland közötti járaton, úgy két éve…
Mike Brown-nak jelen pillanatban nincs más választása, mint minden lefekvés előtt három miatyánkkal fohászkodni az úrhoz, hogy LeBron James sokoldalúsága továbbra is elbírja a ránehezülő terheket, és a félhomályból ismét sikerüljön előkotorni egy dolgos segédmunkást (Shannon Brown?), aki új lendületet, mélységet biztosíthat a lovagoknak. Na persze az sem ártana, ha Fortuna továbbra is bőkezűen szórná kegyeit, máskülönben aligha ismétlik meg egy-két vivát megérő szezonjukat.

Várható kezdőcsapat: Daniel Gibson / Larry Hughes / LeBron James / Drew Gooden / Zydrunas Ilgauskas

Detroit Pistons

Érkezett: Rodney Stuckey (Eastern Washington, draft 1/15), Arron Afflalo (UCLA, draft 1/27), Sammy Mejia (DePaul, draft 2/57), Jarvis Hayes (Washington), Cheick Samb (LA Lakers)

Távozott: Chris Webber, Dale Davis, Carlos Delfino (Toronto)

Két elbukott főcsoportdöntőt követően a helyi sajtó egyre élesebb offenzívát indított Flip Saunders-szel és eltunyuló játékosaival szemben, ám Joe Dumars a csúfos clevelandi fiaskó ellenére gyorsan rövidre zárta a témát. Szakírók szerint a sztárokat inspirálni, csapaton belüli fegyelmet fenntartani képtelen főedzőt helyén tartotta, a gárda sikereinek alapvető sarokkövét grandiózus szerződéssel marasztalta. Chauncey Billups nélkül elképzelhetetlen a detroiti holnap, így senkit nem érhette meglepetésként, mikor Dumars túllicitálta a játékosára érkező, többé-kevésbé komoly ajánlatokat. A büdzsét erőteljesen megbénító tranzakció eredményeként a tavaly labilis felső posztokat nem, a Hamilton-Prince mögött tátongó űrt sikerült megnyugtatóan orvosolni. A tábla alatti küzdelmek esetén egyelőre inkább abban bízhatnak, hogy a két veterán kolosszus (Wallace és McDyess) leépülése erre az idényre stagnáló állapotot mutat majd, a háttérből pedig képesek lesznek fiatalos lendülettel (Maxiell) megtámogatni őket. Illetve ha Saunders is úgy akarja, az előző holtszezonban San Antonióból importált, ám a praxisból gyorsan kikerülő Mohammed is biztosíték lehet néhány percre.
Billups-nak tavaly sem volt problémája alacsonyabb hadsegédeivel, de idén maradt elég kapacitás arra, hogy kellően stabilizálják a kettes, hármas poszt cseréjét. Az erősen féloldalas Ronald Murray ösztönzésére (vagy fokozatos kivonására?) rögtön két kisembert halásztak a draftról. Rodney Stuckey kitöltheti Billups minimális pihenőidejét, a szorgalmas Arron Afflalo pedig a fővárosból átcuccoló, egészségesen agilis pontszerzőként ismert Jarvis Hayes-szel vívhat különpárbajt Hamilton és Prince mögött.
Erőteljes sóhaj, összeszoruló álkapcsok. Detroit dugattyúi ismét felbőgnek. Irány a főcsoportdöntő! Vagy irányváltoztatással szelídebb vizekre?

Várható kezdőcsapat: Chanucey Billups / Richard Hamilton / Tayshaun Prince / Rasheed Wallace / Antonio McDyess

Indiana Pacers

Érkezett: Travis Diener (Orlando), Stanko Barac (draft 2/39), Kareem Rush (Rytas), Stephen Graham, Andre Owens

Távozott: Darrell Armstrong (New Jersey), Keith McLeod, Maceo Baston (Toronto), Orien Greene (Sacramento), Rawle Marshall

A gyenge szezon után prognosztizált átalakulás elmaradt, vitatható edzõcsere megtörtént. Vajon mindez elegendõ lesz ahhoz, hogy a Conseco Fieldhouse lakója ismét ütõképes keleti gárda sikereiért õrjönghessen? A válasz a bátortalan talán és az egyértelmû nem között van. Talán azért, mert O’Neal még most is a liga klasszis magasemberei közé tartozik és szárnysegédei sem kutyaütõkbõl állnak. Egyesben a megbízható, Jim O’Brian szerint nagyobb terheket is elviselõ Tinsley vezetheti az új, lendületesebb támadójátékot. Mellette a védekezésben behatárolt, de támadásban továbbra is veszélyes és néhol kreatív játékra is képes Dunleavy jól illeszkedhet a megreformált rendszerbe. Ex golden state-i társát, Troy Murphy-t ugyancsak nem agresszorként ismerjük, ám egy egészséges 15/10-es mutatót mindenhol szívesen fogadnak. Utóbbi két pacer kiszámíthatatlan és puhány védekezõ játékát a mérsékelten sokoldalú Granger egyenlítheti ki, míg a cserepadon olyan tehetséges és bevethetõ játékosok ülnek, mint Ike Diogu vagy Marquis Daniels.
Elsõ ránézésre ez kimondottan ígéretes gárdának tûnik, a valóság ezzel szemben az, hogy Indianaban évek óta nyíltsisakos háborút viselnek a sérülések, illetve formahanyatlásokkal szemben. Általában sikertelenül. O’Neal még most sem képes sérülésmentesen végigizzadni egy teljes szezont, Tinsley teherbíró-képessége erõsen véleményes, Dunleavy-rõl már a „szegény ember Larry Bird-je” jelzõ is lekopott, Murphy hatásos statisztikái távolinak tûnnek és a padozók is inkább alulteljesítõk, mint aduászok. Mindez a keleti konferencia erõsödésével és vezérük egyre halványuló lelkesedésével nem sok jót sejtet. Legalábbis rájátszást valószínûleg nem.

Várható kezdõcsapat: Jamaal Tinsley / Mike Dunleavy / Danny Granger / Jermaine O’Neal / Troy Murphy

Milwaukee Bucks

Érkezett: Yi Jianlian (Guandong Tigers, draft 1/6), Desmond Mason (New Orleans), Royal Ivey (Atlanta), Jake Voskuhl (Charlotte), Awvee Storey, Ramon Sessions (Nevada, draft 2/56), Michael Ruffin (Washington)

Távozott: Ruben Patterson (LA Clippers), Brian Skinner (Phoenix), Earl Boykins, Ersan Ilyasova, Damir Markota, Lynn Greer

A tavalyi nagy várakozásokat gyorsan kettétörte a komplett csapaton járványszerûen végigsöprõ sérüléshullám, edzõi analfabetizmus és néhány tehetséges fiataltól remélt kiugrás késedelme. Larry Harris olvasatában azonban a jelek a jövõre nézve továbbra is kedvezõen hatnak. A sarok- és bokamûtétjébõl felépülõ Bobby Simmons a novemberi rajtra jó eséllyel 100 százalékos állapotba kerülhet, ha ez mégsem teljesül, a New Orleans-ból visszaédesgetett Desmond Mason nyújthat számukra vigaszt. A hátvédsorban nem történt jelentõs változás, csupán Mo Williams lett néhány millióval vastagabb és hosszas huzavona után sikerült Charlie Bell-t is maradásra bírni. Közeledve a gyûrûhöz, három igazán tehetséges magasembert találunk, csakhogy mindegyikükkel kapcsolatban kétségek merülhetnek fel: Andrew Bogut eddigi produkciója mindmáig nem üti meg az elsõ választottaktól reálisan elvárható szintet, Charlie Villanueva és a frissen draftolt Yi Jianlian túlzottan hasonló stílusú, post-up játékra és hatékony védekezésre képtelen erõcsatár. Ráadásul a kínait övezõ misztikus légkör és csapatával szemben felállított pofátlan követelései aligha teszik egyhamar közönségkedvencé. A tisztázatlan kérdések ellenére idén több okból is ütõképesek lehetnek a rájátszásra:
1. Mert keleten csak elvétve találni olyan csapatot, amelyik ennyire mély magasember-állománnyal rendelkezik
2. Mert Michael Redd idén is termékeny pontüzemet biztosít majd a bakoknak
3. Mert Larry Krystkowiak tudja, hogyan vezesse el odáig csapatát.

Kedves Harris Úr! Biztosan tudja?

Várható kezdõcsapat: Mo Williams / Michael Redd / Bobby Simmons / Charlie Villanueva / Andrew Bogut

Szerző: Szakály Máté

Dátum: 2007. 10. 22.