A seregszemle utolsó részében a „legnagyobbak” kerülnek terítékre. A nagy emberek (big man) egy sajátos kategória, önkényesen ide lettek besorolva azok, akik erőcsatárként, és a center posztján is bevethetőek (vagy annak tűnnek).

Természetesen a kép csak úgy lehet teljes, ha a másik „oldalt”, a vérbeli centereket is górcső alá vesszük. Miután elpufogtattuk a szokásos mondásokat, mint például „a magasságot nem kell tanítani” vagy „a centerek később érnek”, lássuk a felhozatalt. [Használati útmutató: A végzős játékosok * lettek jelölve]

Mr. Big Man. DeMarcus Cousins a Kentucky újonca picit nehézkesen vette fel az egyetemi bajnokság ritmusát, de amióta megfelelő fordulatszámon pörög (Thank you, Mr. Calipari), egyre meggyőzőbb a játéka, és egyre feljebb kúszik a draft előrejelzéseken, a márciusi őrület (March Madness) előtt kb. a top5-10 körül tanyázik. Termetes legény (211 cm, 127 kg), nem igazán atletikus, de borzasztóan erős és jó értelemben véve agresszív (bár a piszkos trükkök sem hiányoznak a fegyvertárából). Demolarizáló zsákolásokkal, és közelről berámolt pontokkal operál, de a palánktól távolodva már fogyóban a tudomány. Minden lepattanóért keményen megharcol, erődemonstráció gyanánt osztogatja a blokkokat, de a védekezést hajlamos könnyedén venni, akárcsak az edzéseket. Ha a munkamorálján hajlandó és tud is javítani, szép jövő vár rá a profik között.

Greg Monroe (Georgetown) 2009-ben kis túlzással akár 1/2-es is lehetett volna, de maradt még egy évet. Ha idén jelentkezik, valahol az 5-15 hely környékén kellhet el. Monroe egyáltalán nem lett rosszabb, sőt, sokat fejlődött, de -sajnos- ekkora a különbség a két „osztály” között. GM másodévesként magabiztosabb lett, egyenletesebb a teljesítménye, de még többet kellene magára vállalnia. Mozgékony, képzett játékos, profi hozzáállással. A pontjait finom kézzel, a lepattanókat inkább ügyes helyezkedéssel, és nem izomból szerzi. A büntetőzéssel azonban hadilábon áll, és lehetne egy kicsit harciasabb is.

Sanders, Cousins, Monroe (balról, jobbra)

Larry Sanders (VCU) sem maradhat ki a felsorolásból. Szép, méretes példány, nagy karfesztávval. Kőkeményen védekezik, szaporán osztogatja a sapkákat, és szedegeti a pattanókat. A támadó repertoárja azonban nagyon szegényes, és néhány kiló plusz izom is hiányzik, hogy domináns védőjátékos legyen.

Donatas Motiejunas (Treviso) kakukktojás a szemlén, mert Európában játszik. Viszont olyan magasan jegyzik (top10 környékén), hogy feltétlenül megérdemel néhány szót. A balkezes litván ifjonc az NBA megfigyelők szemében tipikus európai reménység. Nagyra nőtt, fehér srác, aki ihletett napjain mindent bedob (a triplát is) és ügyesen lepattanózik. A teljesítményét viszont stabilizálnia kellene, mert nagyon hullámzó.

A többiek: Charles Garcia (Seattle), Arnett Moultrie (UTEP)

A harmadéves Cole Aldrich megbízható, kiforrott játékos, minimális bukta (bust) veszéllyel, ami egy center esetében már önmagában nagy szó. A nagy fehér (Kan)sas nem szupersztár kategória, de több, mint fegyverhordozó. Ideális fizikai paraméterekkel rendelkezik, jól lepattanózik, blokkol és a pontokat is szorgalmasan gyűjtögeti. A menedzserek ízlésétől függően top3-top10-es játékos.

Egy kevésbé ismert egyetemről (Marshall), robbant be a „köztudatba” az újonc Hassan Whiteside, aki az atletikus centerek mintapéldánya. 210 cm magassága ellenére roppant ruganyos, képzett, be tudja dobni a középtávoli tempót is. Becsülettel dolgozik a palánk alatt, az egyik legjobb lepattanózó és blokkoló az egész egyetemi bajnokságban. A korából adódóan hullámzó a teljesítménye, de rengeteg potenciál van benne. Ha hajlandó megmérettetni magát (alá combine), és azt hozza, ami várható tőle, akkor körbe fogják rajongani a menedzserek, és elhalmozzák majd top10-es ajánlatokkal. Ha nemet mond, marad még egy évre az egyetemen, és a fejlődése nem stagnál majd, jövőre akár 1/1-es is lehet.

Whiteside, Aldrich, Alabi (balról, jobbra)

Egy újabb afrikai származású (Nigeria) középjátékos, a jobbik fajtából. A másodéves Solomon Alabi (Florida State) a magasságához (213 cm) képest mozgékony, természetesen ruganyos, és a dobásblokkolás az egyik specialitása. Támadó felfogású center, aki agresszívan támadja a gyűrűt, iszonyatosakat zsákol, de a középtávoli tempókat is értékesíteni tudja, ám nagyon tapasztalatlan és nyers még.

Dexter Pittman* (Texas), avagy Mr. Hegyomlás. Ha elindul, akkor szabályos eszközökkel nehéz megállítani. Elképesztő fizikai adottságait (208 cm, 132 kg) kihasználva gyűjtögeti pontjait, és a pattanókat. Ugyanezen okból adódóan baromira lassú, és még egy csatahajó is gyorsabban fordul nála. Mindezek ellenére vagy talán éppen azért egy centermániás menedzser a második körben kiválaszthatja.

A többiek: Keith Benson (Oakland), Jerome Jordan* (Tulsa), Andrew Ogilvy (Vanderbilt), Artsiom Parakhouski* (Radford)

Vége

Szerző: Farkas Dénes

Dátum: 2010. 03. 09.