Április 27-én lejárt a jelentkezési határidő az idei draftra. Az automatikus részvevők mellett 75 ifjonc (early entry candidates) gondolta úgy, hogy idő előtt jelentkezik a játékosbörzére. 45 ex-egyetemista, valamint 30 nemzetközi (international) játékos vette a bátorságot és méretteti meg magát.
Május 14 és 18 között kerül megrendezésre Chicago városában a szintfelmérő (combine), majd 20-án eldől a választás végső sorrendje (draft lottery). Vészesen telnek a napok, így eljött az ideje nekivágni, és átnézni a kínálatot. Kezdésnek, kedvcsinálóként jöjjenek az irányítók, mindenféle mélyenszántó elemzés nélkül, csupán egy-két érdekességet felvillantva.
A szemtelenül fiatal (’95) ausztrál Dante Exum még 2013 októberében végzett a középiskolában (Australian Institute of Sport). Játszhatott volna az NCCA-ben is, neves egyetemek (Indiana, North Carolina, Kentucky, Michigan) álltak sorba érte, de inkább Ausztráliában készült fel az NBA-re. Eddig jobbára nemzetközi szinten villogott, így van némi félsz vele szemben, hogy mire lehet képes a „nagyok” között. A felmérőkön (combine, workout) bizonyíthatja, hogy miért tartják a legtöbbre az irányítók között. Nba1.hu elemzés
Marcus Smart (a képen) tavaly top3-as jelölt volt, de akár 1/1-es is lehetett volna. Idén a sűrű kínálat ellenére is ott van a legjobb hétben. Februárban volt egy kisebbfajta afférja egy szurkolóval, de a „botránynak” nagyobb volt a füstje, mint a lángja, a megítélését jelentősen nem befolyásolta. Aki pompás testfelépítésű, ponterős, vezértípusú irányítót keres, annak Smart az embere. Nba1.hu elemzés
Tyler Ennis esetében igaz a mondás: teher alatt nő a pálma. A Syracuse-nál Michael Carter-Williams örökségét vette át, és tehetségét bizonyítja, hogy elsőévesként sem okozott csalódást. A kihalófélben lévő klasszikus irányítók (first pass pointguard) közé tartozik. Okos, megfontolt, a labdáinak szeme van. Kontra: törékeny alkatú (188 cm, 82 kg), nem túl atletikus. Nba1.hu elemzés
Némi költői túlzással az ősszel még azt sem lehetett tudni, hogy Elfrid Payton (balra) a világon van. Mostanság a Louisiana Lafayette kiválóságát elsőkörös választásnak jövendölik. Elsődlegesen a játszópajtások helyzetbe hozásában jeleskedik, másodállásban pedig téglagyáros. Nem alaptalanul emlegetik hasonmásaként Rajon Rondo nevét.
Nba1.hu elemzés
Kalandos utat járt be Shabazz Napier. Újoncként Kemba Walker cseréjeként bajnok lett a Connecticut csapatával. Három szezonon keresztül kezdőként kommandírozta a Huskies-t, és végzősként ismét bajnoki címet szerzett. Magyarul: kétszeres bajnokként hagyta ott az alma matert. A szezon jelentős részében a második körben tanyázott, a rájátszásban nyújtott teljesítményével feljebb tornázta az értékét, manapság az első körben is jegyzik.
Wild card pozícióban vannak azok a játékosok, akiknek megítélése változó, első és második körösnek is jósolták már őket. Ide sorolható a legjobb európai játékmester: a szerb Vasilije Micic. A remek testi adottságokkal bíró, villámgyors és ponterős Semaj Christon (Xavier), ám az ex-muskétásnak az irányító szakmát még tanulnia kell. Valamint a tűzkezű Deonte Burton (Nevada), aki, ha picivel magasabbra nő (most 183 cm), valószínűleg dobóhátvédet játszana.
Említésre méltó még a zsebtorpedó Jahii Carson (Arizona State). Vele kapcsolatban a legnagyobb kérdés: vajon képes lesz-e a magasságából (180 cm) adódó hátrányokat atletikussággal, sebességgel és kreatív támadójátékkal kompenzálni? Shane Larkin (Dallas) vagy Pierre Jackson (New Orleans) eddigi pályafutása némi támpontot jelenthet.
A második körös jelöltek közül Aaron Craft (Ohio State) az idei kínálat egyik legjobban védekező hátvédje. Fizikálisan és fejben készen áll az NBA-re, ám a középtávoli, illetve a tripla dobásainak gyengesége miatt lehet, hogy csapat nélkül marad.
Russ Smith (jobbra a képen) tavaly bajnoki címet nyert a Louisville csapatával, és némi meglepetésre a dollárkötegek helyett a diploma mellett döntött. Ne tévesszen meg senkit a külseje, valójában egy irányító testbe (183 cm, 75 kg) kényszerített dobóhátvéd. Becenevét „Russdiculous” nem mástól, mint Rick Pitino edzőtől kapta, egy telivér versenyló után.
Nem hagyható ki a felsorolásból a mindkét hátvéd poszton bevethetőnek mondott játékos: Jordan Clarkson (Missouri) és DeAndre Kane (Iowa State).
Keith Appling (Michigan State), Joe Jackson (Memphis), Scott Wilbekin (Florida), vagy éppen Kendall Williams (New Mexico) egyelőre a futottak még (undrafted) kategóriába tartozik, de mindannyiukban meg van az a plusz, amivel kiharcolhatnak maguknak egy profi szerződést.
A legnevesebb hiányzó a Kentucky elsőéves ásza: Andrew Harrison. Nagy tehetségként érkezett az NCAA-be, bár a rájátszásban mutatott szép dolgokat, összességében csalódás volt számára a szezon. Elsőre jónak tűnik a plusz egy év vállalása, az ex-irányító John Calipari keze alatt minden reménye meg van a tovább fejlődésre. Az újonc Tyler Ulis személyében tehetséges vetélytárssal kell számolnia, de egy egészséges rivalizálás akár még jól is elsülhet.
Marcus Paige (North Carolina) maradása érthető, és némileg kockázatos is. Egy gyengécske újoncidény után a második szezonjában rengeteget fejlődött. Az évad jelentős részében kétirányítós rendszerben Nate Britt mellett dobóhátvédként is jól játszott. Küzdelmes szezon elé néz, mert érkezik a magasan jegyzett irányító Joel Berry, illetve a szárnyakra Justin Jackson és Theo Pinson. Érdemes lesz nézni, ahogy a fent nevezett játékosok megküzdenek a játékpercekért.
Elsőkörösként is jegyezték őket, egy ideig mindketten kacérkodtak a jelentkezés gondolatával, de végül Olivier Hanlan (Boston College) és Delon Wright (Utah) is – egyelőre – az iskola mellett döntött.
Ejtsünk néhány szót a jövőről is. A fentebb nevezettekkel együtt 2015-ben, ilyentájt talán már Emmanuel Mudiay (SMU) és Tyus Jones (Duke) nevét emlegetjük.
folyt.köv: hátvédek (remélhetőleg)
Szerző: Farkas Dénes
Dátum: 2014. 05. 14.