| Oscarral érkezek Kecskemétre. A megadott cím egybõl megy, számomra is meglepõ módon ezúttal eltévedés nélkül. De hiába csöngetünk, lew sehol. Telefon: ‘Rögtön ott vagyok!’ Így van idõm elmerengeni értelmi képességeimen, hogy miért is volt jó ötlet rövidnadrágban jönni, de szerencsére mire a legkisebb lábujjam kékülni kezd, lew megérkezik, becsekkolunk. Az elsõ meglepetés: bár elfelejtettem Oscarral közölni egy találkozóújonc kötelességeit, mégis egy üveg Jägert varázsol elõ táskájából. Sajna meleg, hûtõbe vele, de kezdek felderülni. Elhamarkodva. Megjön gami, Mojzi és Szves, és szinte még le sem cuccolnak, máris elõkerül a mágnestábla. Ugyanis másnap kettõkor kosármeccsünk lesz a helyi menõk ellen, és semmiképp se szeretnénk újra veszíteni. Szóval Szves rajzol, tologat és magyaráz: ha Mojzi balra indul….ha lew betör az alapvonalon…..ki kinek zár, hova helyezkedik……sulykoljuk ezerszer. Én többször hosszan behunyom a szemem, mintha probálnám elképzelni, de csak a jägeres üveget látom, kupak nélkül. Mire as’szem vége, jön a feketeleves. Dohányzóasztal félre, elmélet után gyakorlat. Mivel én vagyok az utolsó csere, átlényegülök ellenfélbe. Mojzi és lew felváltva vezetnek bele Oscar és Szves elzárásába. A harmadik keményebb elzárás után már igen durcásan kászálódom ki a ruhásszekrénybõl, és nagyon elegem lesz az egészbõl. De gami nagyon jól védi lábbal a hûtõ felé vezetõ utat, s így egy testcsellel a fürdõszobába menekülök. Azonban hiába forgatom fel a szekrényeket, ez lew nõvérének a lakása, itt nincs arcszesz. Feladom, nem küzdök sorsom ellen, visszamegyek. Látva tekintetem õk is feladják, végre iszunk.
Belevágunk az éjszakába. Elsõ hely rögtön szimpatikus. Ledér lányok mindenfele, vörös fény, jó zene, de Szves visszafordul: „Itt nem lehet beszélgetni!” Kicsit letörök. Egy kerthelységbe ülünk be sörözni, csak én úszom szemben az árral, unicummal próbálom fogvacogásom csitítani. Fellendül a szócséplés, a vezérfonal a „ki kit utál a fórumon”. A lista annyira terebélyes, hogy 10 óra után eleresztek egy megjegyzést bizonyos konyhák munkaidejérõl. A gyomrok egyértelmûen jeleznek, de sajna igazam lesz. A kiszemelt étteremben „ehetünk, ha nem választunk bonyolultat” választ kapjuk, ez katapultál bennünket egy kényszerpizzázóba. Sikerrel beválasztok egy jnem-pizzát (józanul nem enném meg), de nem akarom lehúzni a helyet, a többiek gyorsan végeznek, egyedül Mojzit tudom megelõzni, kinek méretes erõspaprikákkal díszitett pizzája sok pézsé és poháremelgetést követel meg. Ugorjunk. Újabb hely, s meglepõ módon itt lehet még ilyenkor is normálisat enni. Szves végre bepótolhatja amit a vacsoráról gondolt, míg lew vitaminsalátájáról óhatatlanul eszembe jut az összetevõk és egy bizonyos gyomortermék elválaszthatatlan kapcsolata. Majd a kosárlabda háttérbe kerül, itt lehet játszani is, irány a csocsóasztal. Hamarosan egyértelmûvé válik, hogy a sikerélményhez lewet kell párnak választani. Új terepen talán nagyobb az esély, jöhet egy kis darts, de a lew-Mojzi páros itt is tarol. (Az éppen dobó egyén koncentrációját általában beszólások próbálták gyengíteni, pl. lewnek „hallottad, Webber az Atlantába szerzõdött”, vagy nekem „Most sétál be Juditka”) Telefon csörren, jön az info, hogy egy másik kocsmában félmeztelen csajok táncolnak az asztalokon. Mivel úgyis menni készültünk, meg éppen útba esett…szóval téptünk ezerrel. Hiába, lekéstük. A vigasz: 2 vilmos+almalé csak 420 Ft. Ez itt ragaszt, ráadásul itt is van csocsóasztal. Közben elkezdõdik az Indiana-Detroit, és ez mintha egy égi jel lenne, az addig „szolid” társaság egy kisebb pálinkafõzõ üzem napi termelésének megfelelõ mennyiséget ereszt le a torkán. Zárórakor komoly gond merül fel, a fõszerkesztõ Úr a lew-Oscar párost jelölte ki az Pacers-Pistons meccsösszefoglaló megírására, és az illetõ urak pillanatnyi állapotában ez nem tûnik bölcs döntésnek. Kósza javaslatomat, hogy írjuk meg vakon, lesöprik. Helyettes kell. Telefon. De Thunder ki van kapcsolva. (Megj: egyre jobban bögyömben van ez a fickó, nem elég, hogy van pofája nem eljönni, még a telefonját is kikapcsolja, a következõ találkozón nem fogok köszönni neki.) Sircharles viszont felveszi, és elsõ szóra átvállalja az írást. Thunder példát vehetne róla kötelességtudatból. Munka lepasszolva, és lew tud még egy helyet, Szves hiába védekezik a „mindjárt meccsünk lesz”-szel. Az út igen vidáman telik Mojzi jóvoltából, aki népdal repertoárjából ad elõ szemelvényeket, majd bizonyítja, hogy ha a Magozott Cseresznye nevû skinhead zenekarnak kiesne az énekese, õ teljesen készen áll a beugrásra. Az utolsó hely valódi bûnbarlang, lewet szempillantás alatt elnyeli. Én Oscarhoz csapódom, remélve hogy a rávetõdõ lányok közül majd csak egy mellévetõdik. De a hely nem Oscar világa (KFT, Omega, brrrrrr…), ezért kívül megalakítjuk a Suns szurkolók baráti körét. Reggel hétkor dõlök ágynak. |
|
| A mérkõzés helyszíne az Univer csarnok, lew tudja mi dukál. Nagyon-nagyon óvatasan kezdünk melegíteni, én speciel várom, hogy a dupla kávé elmozdítsa 90/60-ról a vérnyomásom. Gami áll le a sarokba triplákat lõdözni, beállok a palánk alá visszaadogatni a labdát. Az elsõ jó, második is, harmadik is, innen már az agyam nem tudja számolni, mikor a karom is zsibbadni kezd, megjegyzem: „Ha a következõt is bedobod, a grizzlik jövöre a nyugati döntõbe jutnak.” A célom elérem, ez végre már kimarad. Közben szállingózik az ellen. Egyenmez, egyennadrág, márkás labdák, szemben a mi szedett-vedett öltözetünk (szponzorok figyelem!!!) Nevetgélnek, lazulnak, tapintható a lekicsinylés. Erre Oscar és lew elkezdenek zsákolgatni, odaát kisebb szünet után komoly melegítésbe kezdenek. Konstatáljuk, hogy bõ magassági és súlyfölényben vannak. Utolsó taktikai megbeszélés. Védekezésben behúzódó zónával kezdünk, feladva a kinti dobóikat, támadásban meg odaadni Mojzinak, aki majd megoldja. Végszóra befut Balázs, aki még tegnap éjszaka átment a csapatba kerülési pálinkateszten. Tekintete még elég üveges, köszönés után egybõl cigit kunyerál. Kezdõdik. PG-Mojzi, SG-gami, SF-lew, PF-Oscar, C-Szves ötössel kezdünk. Rövid adok-kapok után összeáll a védekezésünk, jól leszûkítjük a passzsávokat, és a megszerzett labdákból Mojzi könnyû ziccereket dobál. A félidõ 42-12, pedig elég sokat kellett játszanom. Kisebb gond, hogy Mojzi vádliján teniszlabdányi dudor éktelenkedik, ez átmenetileg kizökkenti a jól mûködõ gépezetet. De baj nincs, végre lew is hajlandó alapjáratból feljebb kapcsolni. Az utolsó negyed Mojzi jutalomjátéka, 12 pont és szebbnél szebb megoldások (hát mögötti átadás, palánkról passzolt labda, stb.), a vége 76-22.
Rövid értékelések: (mivel készült statisztika is, ezért most kénytelen vagyok reálisan értékelni, elõre elnézést!)
Mojzi: nem akarom fényezni, röviden csak MVP. NBA hasonmás: B. Davis
Gami: Vajkezû bedobó, könnyedén csinál dobóhelyzeteket. NBA hasonmás: S. Battier
Lew: statisztikái nem ezt mutatják, de ez nem az õ napja volt. Négy posztos játékos. Képzelhetitek milyen ha megy neki. NBA hasonmás: L. Sprewell
Oscar: Szigorú védõ, az ellenfél összes magasemberének elvette a kedvét. Támadásban még érzõdik a sok kihagyás. NBA hasonmás: C. Bosh
Szves: Uralja a palánk alatti területet. Nagyon harcos, nagyon megkerülhetetlen. Támadásban most nem volt szerencséje. NBA hasonmás: A.Sabonis
|
|
