Aki pajzán kalandokra számít, itt hagyja abba az olvasást! Se szex, se nők, se drog, se pia (na jó, azért a szokásos Desperados itt van, anélkül nem megy). Aberráció? Hmmm… talán. Hiszen normális ember ilyenkor nincs fent, pláne nem ilyen okból, mint én. Azért persze kezdenek kemények lenni ezek az átvirrasztott éjszakák… No, de muszáj, hiszen ez a play-off. Szerencsére (?) engem nem hátráltat, hogy kiesett a kedvenc, bánkódom persze, de mindig, minden párharcban találok újat, akiért megéri szorítani. Nézzük a mai menüt: Húzzunk egy 2-0-át.
Ha ma nem, akkor mikor, kérdem én, hisz a Jazz ennél jobban nem állhat hozzá egy meccshez. Hazai pálya, idén zsebben eddig mindhárom, Jacksonnak más „elfoglaltsága” akadt, Barnes és Davis állítólag influenzás. Persze-persze, porhintés. Hiszen ennek is most van itt az ideje. Kezdenek is mindhárman…
1. perc, fault, fault, Williams ülhet is le. Elnézést, elnézést, kezdek magamban reklamálni, ez a mérkőzés nem Salt Lake Cityben van?!? Kezd az éjszaka keményedni Jerry Sloan számára is. Fisher még mindig nincs, jöjjön a villámléptű Dee Brown, aki szemmel láthatóan bevette a Ford-i kapszulát, mert a nyomában ég a parketta, de sajnos jön a Ford-i mellékhatás is, és Okurt már nem bírja el Brown nyaka. Csúnya volt. 6 perc és három irányító mínusz, ráadásnak Okurt is le kell ültetni. Puff neki. Sloan észveszejtve vizslatja a kispadját, hogy vajon ki a legalacsonyabb ember rajta, de miután saját magát túlkorosnak találta, így gondolt egy nagyot és rámutatott arra az emberre, akit szakértő körökben már eddig is csak „gömbnek” becéztek. Sebaj, majd Kirilenko irányít… és dob, és védekezik, és lepattanózik, és gólpasszt ad, és blokkol, no meg persze az sem lenne baj, ha néha labdát szerezne. És tényleg. A húzás bejön. A csatár teszi a dolgát, élvezi a bizalmat. Igaz, hogy 3 pont oda, de sokkal rosszabbul is alakulhatott volna.
Most viszont nem lehet megállás. A megszokott második negyed eleji garbage helyett jön vissza Williams, és jön vissza a Jazz. Mit jön?!? Megy. Méghozzá szépen. Itt kérek elnézést a Warriors szurkolóktól, de továbbra sem értem, mi volt ott az első körben. Láttam, de nem értem. Ez a gárda minden ezen a meccsen, csak nem csapat. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, akkor is azt lehet mondani, hogy semmi összjáték, hajigáló egyének hada. Ha lenne 5 labda, talán észre sem vennék egymást. Ennek ellenére hihetetlen, de még így is tudnak 58 pontot egy félidőben… 6! gólpassz mellett (ebből Davis ötöt vállalt)… S, ha a pálya történései nem lennének elegek, még itt van Boris Jelcin is, aki látványosan üvölt a bíróval egy-egy kedvezőtlen ítélet után, majd a hazai szurkolók „szeretetétől” övezve visszasunnyog a kispadra, és stikában legurít még egy vodkát a kedélyállapotot fokozandó. Kell is, hiszen – bár Barnes korai buzzer-beatere szépít a dolgon – 5 mínuszban van a csapata a Utah minden kínja ellenére. És hogy miért? Hja kérem, az ellenfél ezúttal pattanózik is, van is belőle 30 egység, míg a vendégeknél mindössze 13-at sikerült összekaparni. Ami szükséges még, megemlékezni arról, hogy az orosz medve 7 havi szunyókálás után felébredt. 1 félidő, 15 pont, 6 lepattanó, 4 gólpassz, 2 blokk. Szusszanás.
Ez igen! Így kell játszani. 3 perc, közte 11, és Kirilenko úgy blokkol, mint a legjobb gyári munkások. Ha a két állítólagos influenzás nem lenne, akár már el is lehetne kaparni a meccset, de mivel vannak, és szokás szerint 3 pontos dobó versenyen érzik magukat, így zárkóznak a Harcosok. (Ezt az arcátlanságot! Pietrus nem ismeri a csapat szabályokat, és nem volt rest eldobni 3 méterről… szentségsértés.) 3 tripla, előny oda, kezdődhet minden előről. Igazából nem értem néha, hogy mire épít a Jazz védelem. Annyira bezárkóznak, és adják a teret, mintha a Golden State arról lenne híres, hogy fakezű amatőrök, akik életükben nem találtak be még távolról. Ébresztő!!! Betalálnak. Közben azon mélázok, hogy Baron Davis ekkora név lenne? Ennyire védeni kell? Idegenben? Williams, ha már morcosabban ránéz, a sípmesterek azt is befújják. Hoppácska, ki emelkedik a padról?!? Dörzsölöm a szemem erősen. Talán a sör? Vagy a fáradtság? Nem. Ez Derek Fisher!!! Hogy honnan került elő, rejtély, de az tuti, hogy eddig a környéken sem volt! Ha Stockton és Malone egyszerre ugrott volna be, az sem lepett volna meg jobban. Sajnos a vendégeknél nem olyan nagy a meglepettség. A harmadik végén 1 ide, de nagyon meleg a pite.
A negyedik is a szokásos koreográfia alapján indul. A Jazz meghúzza, Okur triplát dob, Baron Davis próbál csodát tenni. Szerencsére egyedül kevés ehhez. Ráadásul egyre többet marad a parketten, ami jól jelzi, hogy: 1. fárad, 2. nem nagyon van ép testrésze. Sípos barátainknak továbbra sem elég izgalmas a csata, ezért fújják a hazaiakat. De Richardson nem megalkuvó, a jogtalanul megítélt faultot „megbosszulandó” kihagyja mindkét büntetőt. Ezen felbuzdulva Williams végre elkezdte lassítani a játékot, de hiába, mert az előny nem elég. Büntetőpárbaj várható, ami persze az eddigiek alapján nem volna gond (81% kontra 73%), de azért csak ne hagyjuk már az idegekre a döntést! A szürkeruhások nem hagyják… Éljenek az eljátszott és megevett támadó faultok! (egyébként nem fújnak rosszul, csak bosszantó pillanatokban követnek el hibákat, meg persze elfogult vagyok) A kaland itt véget ért. Vagy mégsem? Fisher jön, lát, győz? Ki más szakértene, mint az utolsó másodperces triplák koronázatlan királya, Reggie Miller. In Fish we trust! Vagy mégsem. Oookuuuuur!!! De a lábujja rálógott a vonalra. Ejj! 1 pont, 9,8 másodperc. És Baron kihagyta a másodikat! Do or die! Do! D-Will egyenlít, csak kicsit korán. Körömrááágááááás… hosszabbítás.
Izgalmak a tetőfokon. Morális előny itt, Davis alig szuszog, de azért fut, rohan, esik, kel. Muszáj behúzni! Micsoda pick-and-roll! Fisher és Boozer koprodukció, és még Deron triplája is ül. Törjenek már össze! Nem teszik. Drámai a küzdelem, Davisnek fújják a faultokat, de csak nem akar megszületni a Harcosok első kosara. Aztán mégis, természetesen Diddy dobja. Kifújták Kirit, mert túl közelről nézte, ahogy Jackson elcsúszik, ráadásul nem is segítette fel azonnal. Anyám… Fisher megnyerte!!! Nagyon benne volt a levegőben. Itt a drámai cselekmény katarzisa. Ugyan még van 1 percnyi levezetés, de ennek vége.
Összegzés? Felesleges. Hajtós, végletekig kiélezett meccs volt. Közel sem a legjobb, de a pörgésre, és az izgalmakra nem lehet panasz. Hét meccs lesz itt, akárki meglássa! Mert arra mérget mernék venni, hogy a Jazznek annyi esélye sem lesz idegenben, mint annak a bizonyos mókusnak, abban a bizonyos erdőtűzben. Remélem nem lesz igazam.
Szerző: Galambos Miklós
Dátum: 2007. 05. 10.