Reggel hét óra. A vekker csöng, én pedig rádöbbenek, hogy az olyannyira várt nap jelentõs változást hoz majd. Mától egy-egy hozzászólás olvasásánál, nem csak egy nick, hanem egy arc is elõttünk lesz. Ez a gondolat pedig vidámmá varázsolja a reggelt.

Másodikként érek a helyszínnre. A keríntésen belül Báthory úr pattogtat, velem szemben megérkezik a Wolves csapat. Pár vállalkozó szellemű úrfi bemászik, a keríntésen, mi várjuk a többieket. Kicsiny csapatunk percek alatt 10, majd 20 fõsre nõ. Ismerõs arcok is megérkeznek, a többieket próbálom beazonosíntani. Egy hatalmas ember közeledik a távolban Olajuwon-mezben (Zoli13), megérkezik Gary Payton is (span), és nagy örömömre feltűnik egy bohókás fiatalember vállig érõ hajjal (zsebi). Rengetegen vagyunk, elálljuk az iskola elõtti kis utcát. Hatalmas ismerkedés folyik, elõjön a fantasy liga, a fórum aranyköpései, megy a storyzás.
10 óra. A kapu zárva, az elsõ meccs kezdõdne, a szervezõk sehol. Sanyi, az iskola kukásembere tájékoztat minket, hogy nem engedheti be a bandát.
10 óra 8 perc. Megérkezik a várva-várt triumvirátus, Peti, Over és Kiri személyében. Szeretett Jazz-szurkolónk a kezébe veszi az irányíntást. Hol erre, hol arra téblábol, mindig a másik oldalról tűnik fel. Egy ínzben be is mászik a suliba („Kiri, hozd ki a palánkokat!”). Közös tanácskozás eredményeként úgy döntünk, hogy más pálya felé nézünk. Irány a Bogdáni út, a 106-os buszt megtölti 40-50 fõbõl álló csoportunk.

A megérkezés csodálatos pillanatai! Az elhagyatott, de mégis fantasztikus hangulatú pálya egy kicsit Amerikára emlékeztet. Lassan kezd tisztulni, ki melyik csapatba is tartozik. Többekkel váltok néhány mondatot (Háj Killah!, Te vagy a Killerzsolti?, Sz’asz Maki!), majd néhány perc bemelegíntés (értsd: zsákolás kínsérletezés) után kezdetét veszi az elsõ fórumkosár elsõ hivatalos meccse.
Az elsõ kosarat (bármily meglepõ) én dobom be (többek megrökönyödésére) és egy fantasztikus, hajtós, ám kissé pontszegény mérkõzésen (természetesen) a Suns szurkolói csapata diadalmaskodik.
ámulunk-bámulunk. A Wolves hengerel. Hibázni nemigen tudnak, a palánk alatt erõsek, kintrõl is zuttyannak be a távoli bombák… Jobbak, mint az eredeti Minnesota. Egy fergeteges, pontokban gazdag mérkõzés játszanak a csoportbeli rivális Lakersszel. Milyen szép… A cserejátékosok torkuk szakadtából biztatják csapatukat. A pálya melletti bámészkódok joggal hihetik, hogy összeszokott csapatok vínvnak a végsõ dicsõségért. Ki hinné azt, hogy az itt gladiátorként harcoló brigádok tagjai életükben ma találkoztak elõször? Még nekem is az az érzésem néha, hogy ellenfeleink több éve dobják a bõrt együtt és számtalan közös harcot megéltek már.

Mennyi jókedvű ember… Akármerre néz a kedves odalátogató, csak fülig érõ szájakat és vigyorgó arcokat pillant meg. Csodálatos látni, hogy a fórumozás életérzése és a kosárlabda szeretete ennyi különbözõ, mégis egy húron pendülõ embert tud összehozni. I Love EnBínJéVánDátHu!

Szerző: Kun Zsolt

Dátum: 2006. 07. 09. 11:50