A szezonfelező táján és az átigazolási határidő (március 15.) közeledtével érdemes számot vetni azzal, hogy az idei szezon során a csapatok mit értek el, mire számíthatnak a továbbiakban és milyen irányban haladnak.
Jelenlegi mérleg: 20-14
Kezdőcsapat: Derek Fisher / Kobe Bryant / Metta World Peace / Pau Gasol / Andrew Bynum
Miután a tavalyi rájátszásban a későbbi bajnok Mavericks gyors, ám annál fájdalmasabb kapitulációra kényszerítette az arany-lila alakulatot, valamint Phil Jackson mester a söprést követő sajtótájékoztatón már csak a Letészem a lantot saját verzióját szavalta el, nem lehetett kérdéses a Lakers háza táján, hogy idén egy egészen más profilú, ám a magját tekintve még egy évvel idősebb csapattal kell nekifutni a bajnoki gyűrűnek.
Látva azonban az ezt követő lépéseket Los Angelesben, – külön kiemelve a sok mindennek, de géniusznak még csak viccből sem tartott Mike Brown vezetőedzőként való szerződtetését – még magam is kicsit erősnek érzem a bajnoki gyűrű iménti emlegetését. Az igazán nagy gyomros, mi több, gyomrosok azonban csak a lockout végeztével érték a csapat szurkolóit.
Pletykák zuhataga és több napi találgatás után minden fontosabb kosárlabdával, vagy akárcsak sporttal foglalkozó honlap főoldalán virított a hír, miszerint a már többször nyíltan elégedetlenkedő Chris Paul egy háromcsapatos csere révén Los Angelesben fog pattogtatni. A Lakers-drukkerek örömre azonban mindössze egy bő estéig tarthatott. A reggeli fejlemények már arról szóltak hogyan vétózta meg az ügyletet David Stern, a csapattulajdonosok vélhetően zömének egyetértésével, akik (mivel a Hornets a liga tulajdonában állt és áll is jelenleg) befolyással bírtak a New Orleans -i vezetőségre.
A torkánál átmetszett üzletet követően elkerülhetetlen volt a dominóeffektus. A Los Angeles-i csomag alapját képező Pau Gasol és Lamar Odom nyilatkozataikból ítélve ugyanannyira váratlanul szembesültek elcserélésükkel, mint egyes szurkolók. Habár igazán kellemetlenné a csere meghiúsulását követően vált csak a helyzet, amikor is Odom kijelentette: köszöni szépen, ő nem kíván tovább a csapatnál maradni. A helyzetet nem volt rest kihasználni a Mavs, akik konkrétan bármely játékosuk feladása nélkül, csupán pénzügyi ellenérték és néhány draftcetli útján kaparintották meg az utóbbi évek Lakersének oszlopos tagját.
Az így keletkezett lyukat a vezetőség Josh McRoberts és Troy Murphy leigazolásával próbálta befoltozni, de még csak varázsgömb se kellett, hogy valaki megjósolja: csupán ennyi nem fogja elitben tartani a csapatot.
Rossz ómenből jutott bőven ezután is. Kezdve az edzőtáborba igencsak formán kívül érkező Artestte… akarom mondani Világbékével, aki minden bizonnyal fele annyi időt nem töltött az a lockout öt hónapja alatt a pályán, mint amennyit frappáns új megszólításának kitalálására szánt. A felkészülési meccsek alatt Kobe Bryant csuklósérülése és a menetrend elejének töménysége pedig csak további biztosítékokat jelentett a döcögős kezdésre.
No nem mintha Bryant utóbbi miatt akár egy meccset is mulasztott volna, sőt, épp ellenkező a helyzet: 33 éves létére, és 15 lehúzott szezon után Kobe már-már kétségbeejtően magas átlagpercekkel vágott bele a szezonba, mely 38 körül megragadva azóta sem csökkent, és ezzel sokáig a legtöbb, mostanra az egyik legtöbb időt a pályán töltő játékos a ligában.
Ha Bryanten talán annyira nem is, a hasonlóan sok évet a ligában lehúzó Derek Fisheren meglátszanak az évek. Mint a játékosokat képviselő érdekvédelmi szervezet (NBPA) elnöke bizonyára ő sem sok edzőtermet látott a lockout ideje alatt, azonban ha őszinték akarunk lenni, pár darab meccsek végi heroizmustól eltekintve Fisher már rég nem kezdőirányító az NBA-ben, de sok helyen még csak kispadon is nehezen férne el.
Az alapvetően védekezésorientált Mike Brown és a konkrétan az ablakon kihajított háromszög-támadás ugyancsak nem könnyítette meg a játékosok dolgát. A lassabb játékmenet egyben fantáziátlanabbat is jelent, melyben Brown a Clevelandben „bevált” taktikájához hasonlóan, valójában minden megkötés nélkül a csapat szupersztárjára helyezi a hangsúlyt. Míg a Zen mester és Bryant mindkettejüknek kedvező kompromisszumra találtak az utóbbi években, Kobenak kellő szabadságot, ám mégis terv szerinti korlátokat biztosítva, addig Brown eddigi kedvenc „Dunno, give it to LeBron” stratégiájában mindössze a neveket cserélte fel.
Nem véletlen, hogy az így összetákolt, új arculatú Lakers nehezen talált rá saját ritmusára a szezon kezdetével. Az idegenbeli sikerek továbbra is elmaradoznak, ezen kívül a tavaly több mint 100 pontot átlagoló csapat már csak szökőéveként ugorja meg ezt az álomhatárt, sokszor látványosan szenvedve a támadóoldalon.
Pozitívumként ideszúrva a sok szidalom után, mindenképp megemlítendő a régóta először sérülésektől mentes Andrew Bynum játéka a szezon eddigi egészének során. Mint a liga legjobb lepattanózóinak egyike, szilárd dupla-dupla átlagával olyan számokat tesz le az asztalra, amelyekre a drukkerek és Buss-család is régóta várt. Ennek köszönhetően érdemelte ki szereplését első All-Star meccsén, méghozzá kezdőként.
Mi lesz ezután?
Ezen sorok írása közben éppen Rasheed Wallace valószínű leigazolásáról szólnak a hírek, amely egyelőre jókora pofon a csere után vágyakozó szurkolók hadának. Érthetetlen lépés. Félretéve, hogy nem hiányposztra érkezne, a 37 éves, már egy éve visszavonult Sheed aligha lenne bármiféle plusz a Murphy-McRoberts duó bármelyikéhez képest, kivéve persze, ha technikai-hibák összeszedéséről van szó.
A kevés logikus magyarázat egyike lehet egy készülő ügylet előkészítése, amely Gasol nyíltan bevallott bizonytalanságát nézve a csapatnál való maradást illetően, annyira nem is elképzelhetetlen. A spanyol a múlt rájátszásbeli betlijét követően nem kifejezetten szerelmeslevelekkel bombázták a szurkolók, meghiúsult elcserélése pedig ékes bizonyítéka, hogy a vezetőség részéről sem élvez maximális bizalmat.
Mindezek ellenére Mitch Kupchak általános igazgató tagadja nagyobb természetű cserék lebonyolítását a jövőben. Kérdés, ezek közé beleértendő-e Ramon Sessions, illetve újabban, a Portlandben helyét és formáját nem találó Raymond Felton elhozatalának híre. Mindkettejükért az Odom-cserében megszerzett, 8,9 millió dollárra rugó trade exception (TPE) volna az adu.
Összegezve a Lakers ugyan már nem tekinthető a bajnokaspiránsok egyikének, de továbbra is rendelkezik elég potenciállal, hogy még ezen a pofátlanul szoros Nyugaton is képes legyen egy kedvező helyet megcsípni a rájátszásra, amely legjobb esetben akár lehet a harmadik is. Ennek elérésének útja azonban az éppen Paullal megizmosodott divizóellenfelen, a Clippersen keresztül vezet. Egy életképes irányító leigazolása csak erősíthet az esélyeken, de igazán nagy, blockbuster cserére valószínűleg kár számítani.
Szerző: Doma Tamás
Dátum: 2012. 02. 26.