Kelj fel, Nap!

Stern és Jackson döntése még hetekig beszédtéma lesz. Az NBA évek óta tartó boszorkányüldözése oda vezetett, hogy a most az inkvizítorok alatt kezd lángra kapni az elégedetlen tömeg által összehordott máglya.

Kétség nem férhet ahhoz, hogy David Stern tehetséges ember. Kevesen lettek volna arra képesek, hogy kirángassák a szennyből az alig negyedszázada még kokainmámorban úszó kuplerájt.

Említsük meg persze azt is, hogy olyan segítőtársai akadtak, mint Larry Bird, Magic Johnson és természetesen Michael Jordan.

Ahogy az évek teltek, Stern ráébredt arra, hogy Nemezise maga az emberi természet.

Ezért tanácsadóival karöltve hozzáfogott a liga jövőjét (és profitabilitását) biztosító NBA-árják kineveléséhez.

A teljesség igénye nélkül…

Az NBA-árja kifogástalanul öltöködik.

Az NBA-árja édesanyja halálának másnapján is szívesen húz számot a lottósorsoláson, ha csapata PR-ese ezt kívánja tőle.

Az NBA-árja sztoikus nyugalommal fogadja az összes fújást, sőt, ha úgy adódik, szigorúbb ítéletet kér maga ellen.

És végül, de nem utolsósorban…

Az NBA-árja zárt térdekkel, hátratett kézzel ül a kispadon akkor is, ha csapattársát a magáról megfeledkezett (?) ellen úgy k*rja ki a pályáról, hogy ha nincs ott a palánk, visszarepül Johannesburgba a bába kezei közé.

Nos, Diaw és Stoudemire a jelek szerint nem NBA-árja.

Lehet azon háborogni, hogy a szabályok rosszak.

Mert természetesen azok. Semmibe vesznek évszázados ösztönöket és értékeket, és egy olyan orwelli utópia felé kívánják sodorni az NBA-t, melynek megvalósulása tönkretenné a sportágat.

De azt Diaw és Stoudemire is pontosan tudta, hogy ha egy ilyen szituációban elhagyják a padot, el fogják, el kell tiltani őket.

Így is történt.

És ennél rosszabb nem is történhetett volna a Suns-szal.

Mert így fennáll az esély, hogy komolyabb változtatások nélkül ismét nekifutnak.

Mert megint van mire fogni.

Hiszen a kérdés örökre a párharc emléke felett fog lebegni: "Mi lett volna ha…?"

Mi lett volna, ha Willis Reed az 1970-es bajnoki döntő hetedik mérkőzésén megadja magát a szakadt combizom okozta, minden bizonnyal borzalmas fájdalomnak, és nem lép pályára?

Mi lett volna, ha Michael Jordan az 1997-es döntő ötödik mérkőzését kihagyja, hogy rendesen kif*ssa és kihányja magát?

Két hőstettel szegényebb lenne a NBA legendákban igencsak gazdag történelemkönyve.

Egyszer végre a Suns is igazán beleröhöghetne a Sors arcába…

Mert magyarázatokkal már tele a padlás (legalábbis az enyém).

Szerző: Tőrös Balázs

Dátum: 2007. 05. 20.