Kobe Bryant visszavonulásának bejelentését rendkívül frappáns, hozzá illő módon tette. Az ezt követő sajtótájékoztatón példaértékűen alázatos és őszinte képet adott magáról. Olyannak tűnt, aki reálisan átlátja a jelenlegi helyzetét. Ezt hívják úgy, hogy „class act”.

Beszélt az önismeretről, a nehéz idők szépségéről és az ezzel járó küzdelmekről. Ha csak ebből indulnék ki, azt hinném, a pályán is hasonlóan érett mentalitást képvisel, mentorálja és teret enged a fiataloknak, át tudja alakítani a játékát, és már egészen más szerepet próbál betölteni a csapatán belül, mint annak idején.  Ez azonban sajnos nincs így, sőt a lemondásokkal járó küzdelmek elől Kobe egyelőre hanyatt-homlok menekül, még mindig a kritikusaira akar rácáfolni, még mindig csak franchise player szerepben tudja magát elképzelni, és a csapatérdekek  látszólag a legkevésbé sem érdeklik, vagy ha igen, nagyon rossz módon próbálja azokat szolgálni.

Jelenleg az egója a legnagyobb ellensége a pályán, ami még mindig a legnagyobb szelet tortát követeli ki számára. (Fő szövetségese ebben Byron Scott, akit páran a Lakers vezetőedzőjének csúfolnak, ki tudja, még meddig.)

Kobe visszatért, kétszer is. A tűz, a szenvedély, a bizonyítási vágy legyőzött minden akadályt csak azért, hogy újra pályára léphessen. Most azonban ezt a tüzet meg kell tanulnia kontrollálni, különben felégeti vele karrierje utolsó évét.

Az elrettentő dobóstatisztikáival tele a padlás, de a csapaton belül betöltött szerepét lenne a legfontosabb megreformálni, a problémák ugyanis onnan erednek.

• 29.5%-os usage% – messze Kobenál van a legtöbbet a labda
• 17 mezőnykísérlet meccsenként – messze a legmagasabb a Lakersben
• 41%-os TS% – messze a legalacsonyabb pontszerzési hatékonyság
• 9.9 PER – a komplett Lakers keret legalacsonyabb hatékonysági mutatója
• – 0.7 Win shares – az egyedüli Lakers játékos, aki mínuszban van a győzelmi hozzájárulását nézve
• 31.1 perc meccsenként – Clarkson 31.6 perce mögött a második

Lássuk be, Kobe a jelenlegi szerepében nem csak többet árt, mint használ, hanem egyenesen rombolja a csapata játékát. Itt az ideje ezzel szembenéznie, és egy szerepváltáson átesnie, ahogy azt a vele együtt öregedő Garnett, Duncan, Pierce, Nowitzki, Ginobili…is megtették.

Szívből remélem, hogy Kobe a hozzám hasonló kritikákat megfogalmazókra akar majd innentől rácáfolni, és elfelejthetjük neki az eddigi 13 meccsét. Ehhez azonban élete egyik legnagyobb feladata áll előtte, legyőzni önmagát. Ugyanakkor a cél is legalább ennyire nemes, egy szép lezárással megkoronázni egy legendás karriert.