Kicsit beleéltem magam a Phoenix Suns menedzsmentjének a helyébe, és helyrehoztam minden hibát, amit csak elkövettek.

A Phoenix Suns szezonjának gyakorlatilag vége. A nyáron felszabadult dollármilliók annyira égették a menedzsment kezét, hogy buta igazolások sorát követték el.

A védekezni nemigen tudó Channing Frye elé egy 5 éves, 30 millió dolláros szerződést toltak. Az NBA-ben még sok mindent nem lerakó, vándormadárnak számító Hakim Warrick 4 évre 18 millió dollárért írt alá. Az Európában kis híján elkallódó Josh Childress 5 évre 32 milliós szerződést kapott.

Mindezek mellett a Suns megpróbálta magát a bajnokesélyesek szintjén tartani azzal, hogy egy csereügylet keretében megszerezte a szebb napokat is megélt Hedo Turkoglut, aki a következő 4 évben, több mint 44 millió dollárt vág majd zsebre.

A Suns ezzel a pár manőverrel évekre előre megkreálta a csapatát. A Stoudemire-cserével felszabaduló pénz olyan könnyen szállt el, ahogy Amare New Yorkba repült.

Bajnokesélyességnek viszont nyoma sem volt. A phoenixi együttes évek óta nem látott szenvedésbe kezdett, így a menedzsment beismerve saját hibáját csupán 25 meccsnyi játékidő után útilaput kötött Turkoglu talpára. A török pizzakihordó mellett távozni kényszerült a rendkívül népszerűvé vált Jason Richardson, illetve a csiszolatlan gyémántnak számító Earl Clark.

A Suns ezzel a manőverrel gyakorlatilag el is kezdte az újjáépülést, azzal a kivétellel, hogy közben cselesen próbálták a csere előtti még épp hogy eltűrhető játékot hozni. Vince Carter meglepő módon még nem játszott rossz meccset, Marcin Gortat már az első napokban leszúrta az egész csapatot a védekezése miatt, Mickael Pietrus pedig pár meccs erejéig még a kezdőcsapatban is helyet kapott.

Ám egy ilyen szintű változás nem hozhat egyből sikereket, az öltözői hangulat rosszabbodott, a Suns pedig látványosan elindult a lejtőn.

Nekem szurkolónak nincs más dolgom, mint valakit hibáztatni. A baj az, hogy a játékosokat csak részben tudom, hiszen a közel egy évtizede szívét-lelkét a pályára kitevő Nash szorgosan teszi a dolgát, a lassan negyedik ikszbe lépő Grant Hill egy genetikai (egyben fizikai) csoda, a többi kiegészítőember pedig szinte ugyanazt hozza, amivel berepítettek a csapatot a tavalyi nyugati döntőbe.

A realitás az, hogy a Sunsnak nincs sok jövője ezzel a kerettel, nincs más hátra, mint az egészet elemeire bontani, hogy pár évnyi szenvedés után újra a csúcsközelben legyen a csapat.

Ehhez pedig nem is kell olyan sok lépés:

1.

Steve Nash + Channing Frye kontra Eddy Curry + Wilson Chandler

Nash-ért Mike D’Antoni ölni lenne képes, főleg akkor, ha a Knicks lemaradna Carmelo Anthonyról. MVSteve vígan elpattogtatna Raymond Felton mögött 20 percet, evvel a tempóval talán nem hal meg a rájátszásig, Amare-val újra játszhatná a D’Antoni féle csodafegyvernek számító elzárás-leválást, és ami a lényeg, újra egy rájátszó csapat tagja lenne. Nash-sel a keretben a Knicksnek is komolyabb esélye van az ingatag keleti konferenciában. Frye is jó fogás Spike Lee csapatának a nem túl acélos Mozgov-Turiaf duó mellé, hiszen a hasonló rendszerben ugyanúgy szórhatná eszetlenül a tripláit, ahogy tette azt a tavalyi szezonban.

Az egyetlen probléma, hogy a Suns menedzsmentje csak akkor hajlandó elcserélni a csapat szupersztárját, ha abba ő is beleegyezik. Nos, Steve Nash nyaranként New Yorkban él, ráadásul mostanság jelentős szerepeket kap a média iránti vonzalma. Ezzel a lépéssel visszavonulása után is könnyebb helyzetbe kerül. Ha pedig ismét együtt lehet hű katonájával, illetve magával a parancsnokkal, azt hiszem kevés dolognak tudna jobban ellenállni.

A Suns megkapja Curry 11 milliós lejáróját, valamint a fiatal Chandlert, aki akár be is válhat. Ő is lejáró, de mivel a nyáron Hill is lejár, így a Suns tulajdonképpen kezdőt is kreálhat Wilsonból. Ha sokat kérne, a Suns el is engedheti.

2.

Josh Childress kontra Morris Peterson

A jó cserecsatárokban elképesztő hiányban szenvedő Thundernek pont kapóra jön az energikus Childress, aki Green és Durant mögött akár a jolly joker is lehet. Ha a Thunder tényleg szeretné letenni a névjegyét már az idei rájátszásban, akkor ez a csere a cserepadnak egy hatalmas fejlesztés. Childress a Sunsban idő és önbizalomhiánnyal szenved, a lendületes Thunderben szinte biztosan új erőre kapna.

A Suns újabb 6 millió dollárt nyer a lejáró Petersonnal, aki az idény végéig még játékra is fogható.

3.

Két mozdulattal lett kitakarítva a három legrosszabb szerződésből kettő, ha pedig Pietrus nem kéri le a játékos opcióját (ez valószínűleg a lockouttól és az új kollektív szerződéstől függ (egyébként, ha le is kéri, egy évvel később szinte biztosan megy)), a Sunsnak közel 30 millió dollárja szabadul fel (mivel Vince Carter gigantikus szerződése mellett Grant Hill kontraktusa is lejár) a nyáron. Ha mindez nem lenne elég, a Suns birtokában van a Magic első körös draftjogának, illetve a sajátjuknak is (mily meglepő), ami a csere után akár nagyon értékes lehet egy fiatal tehetség (talán Perry Jones?) halászására.

Arizonában így már csak egy évnyi türelemre van szükség, hogy az újjáépülés fájdalmas hosszúságát kiküszöböljék. Miután a szurkolók végignézték, ahogy Goran Dragic átveszi a liga legtöbbet fejlődött játékosának járó elismerést, és ledraftoltak egy újabb kincset a 2012-es draft első 10 helyének valamelyikén, megfelelő mennyiségű dollármillióval és fiatal tehetséggel (Dragic, Dudley, Lopez plusz az elmúlt évek draftoltjai) rendelkeznek, hogy odaálljanak Dwight Howard és a Chris Paul/Deron Williams kettős valamelyike elé.

Ez pedig így már tényleg bajnokesélyes.

Szerző: Kun Zsolt

Dátum: 2011. 01. 13.