Történelem

Azok a régi szép idők? Ez tipikusan egy Bucks-drukker elmélkedésének kezdete lehet, hiszen a mostani eredménytelenség fásult, hűvös szürkeségébe még mindig fel-felvillan a múlt dicsfénye. A csapat a hatvanas évek végén alakult és az első bajnoki címre mindössze két évet kellett várni, amikor is a Kareem Abdul-Jabbar – Oscar Robertson párossal felálló wisconsiniak 1971-ben a csúcsra jutottak. Utána 1974-ben a legendás páros még egy NBA-döntőig vezette a csapatot, ahol azonban a hetedik meccsen vereséget szenvedtek a Boston Celticstől. Robertson ezután visszavonult, Abdul-Jabbart pedig egy évvel később a Lakersbe cserélték, így új éra kezdődött.
A nyolcvanas években Don Nelson első edzői sikereit Milwaukee-ban érte el, amikor is a csapattal 7 éven át megnyerték a csoportjukat, de ami még ennél is lenyűgözőbb, hogy 12 éven keresztül folyamatosan a play-offba jutottak. Ebben nagy szerepe volt Sidney Moncriefnek is, aki a csapat igazi alapköve volt ezekben az években. 1985-ben váltás volt a felső vezetésben, hiszen ekkor vásárolta meg a csapatot jelenlegi tulajdonosa, Herb Kohl. Döntéseit sokan kétkedve fogadják, de azt muszáj megjegyezni, hogy ő mindig is Milwaukee-ban akarta tartani a franchise-t, ami egy szurkoló számára a legfontosabb. A nyolcvanas évek sikerei után a kilencvenes évek eleje nem a rájátszásbeli szereplésekről szólt, hanem az újjáalakulásról és a magas draftpozíciókról. Így került a csapathoz két emblematikus figura, Glenn Robinson és Ray Allen (utóbbi a draft napján lett a Buckshoz cserélve Marburyért). 1998-ban George Karl került a csapat élére és az ő irányításával kezdték újra megszilárdítani helyüket a keleti élbolyban. A már említett Allen-Robinson páros mellé érkező Sam Cassell hozta létre a Nagy Hármast, amely 2001-ben konferenciadöntőig vezette a Szarvasokat.

Közelmúlt

Egy szóval jellemezve: középszerű. A régi sikereket még csak megközelítenie sem sikerült a Bucksnak: a 2001-es konferenciadöntő óta eltelt 12 évben ötször ugyan bejutottak a rájátszásba, de minden alkalommal az első körben búcsúztak. A jelenlegi vezetés (John Hammond és társai) 2008-ban vette át a csapat irányítását és a céljuk az volt, hogy egy masszív védekezésen alapuló csapatot hozzanak létre. Ehhez Hammond Scott Skilest hozta a kispadra, ami elődjei (Totts, Krystkowiak) után felettébb jó döntésnek tűnt. Az első évben nagy változást ő sem tudott elérni, azonban a csapat játéka szemlátomást javult a korábbiakhoz képest.

Skiles leginkább a 2006-ban első helyen draftolt Andrew Bogutra és az ő festékbeli jelenlétére alapozott, ezáltal egyre jobban közelítettek a kitűzött célhoz, méghozzá, hogy az NBA egyik legjobb védekező csapata legyenek. A 2009-es drafton egy merész húzással a Bucks Brandon Jenningst választotta, és Skiles egyből a mélyvízbe dobta és kezdőnek jelölte az akkor 20 éves irányítót. Ekkor megmozdult valami, a csapat új lendületet kapott, a Jennings körüli felhajtás pedig egyre nagyobb lett, főleg az ominózus, Warriors elleni 55 pontos meccse után. A tavaszi cserehatáridő lejártakor John Salmonst szinte ingyen szerezte meg a Bucks, aki Boguttal és Jenningsszel karöltve a play-offba vezette a Szarvasokat. A rájátszásban az előkelőbb helyen kiemelt Hawkst ugyan hét meccsre kényszerítette a Skiles-legénység, de végül – az alapszakasz végén a kezét ripityára törő Bogut nélkül – búcsúzniuk kellett. Az azóta csak Fear the Deer szezonként emlegetett idényt nem sikerült megismételni, hiszen akkor a keleti hatodik helyen végzett az egyesület. Két play-off nélküli év következett, de Hammond bizalma továbbra is töretlen maradt a Jennings-Skiles párosban. 2012 tavaszán viszont egy nagy lépés következett a franchise történetében: a csapat elcserélte Andrew Bogutot a Warriorsba Monta Ellisért cserébe. Bogut szinte folyamatosan sérült volt, de ha játékra fogható volt, akkor a liga legjobb védekező centerei között emlegette a szaksajtó. A cserébe érkező Ellis nem tudott már érkezésekor sem kooperálni Jenningsszel, a csapat nem is jutott be a 2012-es rájátszásba. A következő év elején Skiles lemondott, mivel láthatóan nem tudott mit kezdeni a Dynamic Duóval, helyét Jim Boylan segédedző vette át, aki ugyan a harmatgyenge Keleten bevezette a play-offba a gárdát, de ott az első helyen kiemelt későbbi bajnok Miami Heat kisöpörte őket. A 2013-as nyár viszont teljesen felforgatta a csapatot: mindössze négy (!) játékos maradt a tavalyi keretből és az edzői gárda is teljesen kicserélődött, de a remek szezont futó Larry Sanders még négy évre elkötelezte magát a csapathoz.

Erősségek

Nagyon fiatal csapat. Veszélyes tripladobók. Saját palánk alatt sebezhetetlen magasember állomány hatalmas karfesztávolsággal és ennek megfelelően sok blokkal.

Gyengeségek

Nincs igazi go-to-guy, hiányzik egy magabiztos pontszerző, akiben minden este benne van legalább 20 pont. Impotens támadójáték az ellenfél gyűrűje alatt. Alsóbb posztokon még nem látni a jövő építőköveit.

Húzóemberek

Két évnyi toporgás után tavaly robbantott nagyot Larry Sanders, mikor is nem csak a Legtöbbet fejlődött játékos, de az Év védője címért is versenyben volt. Utóbbi jó néhány évig vélhetőleg így is marad. Védelem bástyája típusú center a modern idők által megkövetelt fizikai adottságokkal. Sziklaszilárd védekezésével és hatalmas blokkjaival a szurkolók kedvencévé vált. Elit lepattanózó. Úrrá lett a fault problémáin. Támadójátéka nagyrészt kimerül vissza- és bezsákolt labdákban.

Talán sosem lesz All-Star, de franchise player-ként megállhatja a helyét, ráadásul még a várost is imádja. A center poszt kikopása ellen még hosszú ideig tüntethet.

Ryan Anderson és Kevin Love mögött az NBA talán legveszélyesebb nehéztüzér magasembere. A jelentős mennyiségű tripla sem rontja le dobószázalékát. Az előző idény kicsit döcögősen indult Ersan Ilyasova számára, de miután Jim Boylan keze alatt biztos kezdő lett a csapatban, a teljesítménye is drasztikusan javult. Olyannyira, hogy a dupla-dupla megszokottá vált tőle. A csapat kevés biztos pontjának egyike. Triplái mellett jó ütemű alapvonali belépésekkel és sallangmentes megoldásokkal is jelentkezik, Európában felvett játékstílusa jó pár ellenfél helyzetét megnehezíti.

Védekezésben (különösen a palánk alatt) sebezhető, de támadó faultok kiharcolásában lehet rá számítani. Noha még mindig csak 26 éves, néha igazi veteránként tündököl. Nem túl fürge mozgását ellensúlyozza, hogy kevés hibát vét a pálya mindkét oldalán.

Alulteljesítők

Monta Ellis és Brandon Jennings is távozott a nyár folyamán Milwaukee-ból, így a szurkolóknak azzal a komoly nehézséggel kell szembenézniük a szezon kezdetekor, hogy nincs olyan játékos a keretben, akire rá lehet húzni a vizes lepedőt. A tavalyi sikertelenségért előbb Skiles, majd távozása után a Dynamic Duo egyik, vagy leginkább mindkét tagját okolta a közönség. Most hogy már egyikőjük sincs itt, az igazi alulteljesítő John Hammond GM lehet, ha ezek után sem tud a csapat kilépni a középszerűségből. Egyelőre nem nagyon látható, hogyan és mikor kerülhetnek újra a ligaelit közelébe, habár egy szerethető mag mintha kezdene kialakulni. Nem túl szerény ez (az egyik) fő eredménynek?

Reménységek

A draftolásakor sokak által túl cingárnak és nyersnek tartott John Henson jó néhány dupla-duplával és nagy blokkal tette le névjegyét újoncként. Magas, mozgékony erőcsatár. Hosszú karjai, fürgesége és kiváló rugói lehetővé teszik, hogy mindkét palánk alatt sokat járőrözzön a légtérben.

Gyengén büntetőzik. Ha támadásban kiforrja magát (különösen egy megbízható középtávoli tempódobás jönne jól), akkor a Bucksnak hosszú időre meglenne a front-courtja.

Kilátások

Szerző: Szabó Gábor

Dátum: 2013.11.22.