Jó szokásunkat megtartva ismét hozzálátunk, hogy összefoglaljuk az NBA csapatok kereteinek változását és az előttünk álló (illetve már néhány napja elinduló) idényre vonatkozó kilátásokat.

ATLANTA HAWKS
ahogy Szabó Levente látja

Érkezett: Maurice Evans (Orlando), Thomas Gardner, Othello Hunter, Randolph Morris (New York), Flip Murray (Indiana)

Távozott: Josh Childress (Olympiakos, Görögország), Salim Stoudemire (San Antonio)

Az átlag NBA-rajongó már-már kezdte elfelejteni, hogy a Sólymok is tagjai a profi ligának. Hosszú éveken keresztül csak vergődtek a darálóban, hogy aztán az év végén darabokra esve hulljanak ki. A rájátszásra esélyük sem volt, ráadásul a rengeteg botrányos vagy legalábbis megkérdőjelezhető vezetői húzás miatt sokáig a csapatépítés is teljesen kilátástalannak látszott.

Tavaly azonban fordult a kocka, és egy káprázatos (7-1) előszezon után meglepetésre az alapszakaszban is elkezdték gyűjtögetni a W-ket. A szezon felemásra sikeredett, de Mike Bibby leigazolása után egyértelmű célt tűzött ki végre a vezetőség. Nem fukarkodtak tovább, és tőlük szokatlan módon benyelték a veterán, sokat tapasztalt játékos fizetését. Az eredmény nem maradt el.

A Sólymok 37-45-ös mutatóval – hála a gyenge keleti konferenciának – nyolc év után bejutottak a rájátszásba, és ha már ott voltak, kivillantották oroszlánkörmeiket és hét meccsre kényszeríttették a későbbi NBA bajnokot.

Mivel a Hawks nem rendelkezett draftjogokkal, a nyári teendők a csapat egybentartására és megerősítésére irányultak. A legfontosabb mindközül Josh Smith és Josh Childress újraigazolása volt. Az új GM, Rick Sund is ennek tudatában írta alá több éves szerződését. Nem indított túl meggyőzően, ugyanis nem sikerült dűlőre jutnia Childress-szel, aki megelégelte a bizonytalanságot és aláírt egy hároméves görögországi ajánlatot. A küldetés másik felét azonban Sund beteljesítette. Az évről-évre óriásléptekkel egyenletesen fejlődő Josh Smith-t sikerült megtartania. Mellette olyan nevekkel erősítette a kispadot, mint a dobógép Flip Murray, vagy a Childress komfortzónáját tökéletesen beterítő Maurice Evans.

A hírek szerint Bibby teljesen kilábalt korábbi nyavalyáiból, amik a tavalyi szezonját és a rájátszásban való teljesítményét is korlátozták. Minden bizonnyal ez lesz a legjobban gyümölcsöző és egyben legfontosabb összetevője az esetleges jó szereplésnek.

A fiatal és igen tehetséges csapat mindenképp erősödött idén nyáron. Egyértelmű céljuk visszatérni oda, ahol tavaly majdnem az év meglepetését okozták. Annak ellenére, hogy a keleti konferencia és a délkeleti csoport is jóval erősebb lesz idén, ne lepődjünk meg nagyon, ha az Atlantával találkozunk majd az idei rájátszásban is.

Várható kezdőcsapat: Bibby-Johnson-Williams-Smith-Horford

CHARLOTTE BOBCATS
ahogy Szabó Levente látja

Érkezett: D.J. Augustin (Texas, draft 1/9), Alexis Ajinca (Hyéres-Toulon, Franciaország, draft 1/20), Andre Brown (Memphis), Shannon Brown (Chicago), Linton Johnson III (Phoenix)

Távozott: Derek Anderson, Earl Boykins (Virtus Bologna, Olaszország), Primoz Brezec (Lottomatica Roma, Olaszország), Jermareo Davidson, Othella Harrington,

A liga legfiatalabb csapatának szurkolói már-már elkezdtek a rájátszás gondolatával foglalkozni.

Egyre több lábon álltak a pályán és a pályán kívül is. A levegő ura, Michael Jordan résztulajdonos lett, és egy morzsányit a rapsztár Nelly is magáénak tudhatott a csapat részvényeiből. Jordant egyből ki is nevezték igazgatónak, ugyanarra a székre, amit korábban Washingtonban foglalt el, és amelyen ülve igencsak megkérdőjelezhető döntéseket hozott.

Az égnek hála itt nem egy 1/1-es, hanem egy 1/3-as draftcetli sorsáról kellett döntenie. Nem hezitált, elhozta az egyetemi bajnokság egyik legjobb dobóját Adam Morrisont, a két igen sokoldalú (és Morrisonnál sokkal tehetségesebb) Rudy Gay és Brandon Roy előtt. Ez a választás betonbiztosnak tűnt, ugyanis Morrison sokat tapasztalt, higgadt és egyben nagyon érett játékosként érkezett a ligába. Nem tudhatták azt, hogy meglehetősen gyengécske újoncszezonja után egy csúnya térdsérülésbe fog belecsúszni, amely miatt egy teljes évre kilövi majd magát a sorból. Mint ahogy korábban arra se készültek fel, hogy a helyi egyetemet, a North Carolinát bajnoki címhez vezető és harciasságának köszönhetően igen produktív Sean May három év alatt mindössze 58 meccsen lesz képes majd pályára lépni.

Mutogathatnánk az égiek felé, hogy összefogtak a csapat ellen, de sajnos megmosolyogtató a vezetőség azon garasoskodó húzása, amelynek következtében megbízhatóan teljesítő irányítójukat (Brevin Knight) nem tartották meg. Pótlására a ligából éppen magát kijátszani készülő Jeff McInnist hozták, akiről tudni lehetett, hogy köze nincs az irányításhoz. Fél szezon ment rá tavaly arra, hogy a nála ezen a téren sokkal ügyesebb Raymond Felton kerüljön előtérbe.

Idén azonban rendeződni látszanak a sorok. Mindenki egészséges, és Larry Brown személyében egy komoly tapasztalattal rendelkező edző irányítja a fiatal, ámde igen tehetséges, és már NBA szinten is bizonyított játékos keretet.

Ha sikerül kiegyenesíteni a ráncokat, és mindenkit a neki megfelelő poszton játszatni, akkor könnyen elképzelhető, hogy harcba szállhatnak a keleti nyolcadik helyért. Ehhez az kell, hogy a szolidnak mondható Nazr Mohammed–Emeka Okafor centerpáros erősebbik, ámde hátfájós tagja (Okafor) egészséges maradjon csakúgy, mint az a Sean May, aki minden egyes pályán töltött percével ott üti az ellenfeleket, ahol a legjobban megsínylik. Fontos lesz a ligában Chris Paul és Deron Williams árnyékában érkező Raymond Feltonnak az őt megillető karmesteri pálcát átadni, mert tavaly már bizonyította, hogy az NBA elit irányítói között a helye. Mindezek mellett a jól bevált "húzd szét a kinti dobásokkal, majd szakítsd át a betörésekkel" receptet kell követniük, ugyanis játékoskeretük több mint megfelelő erre a szerepkörre. Jason Richardson, Matt Carroll és Morrison távoli bombáira, valamint Gerald Wallace, Raymond Felton és az újonc irányító, D.J. Augustin betöréseire kell építeni, mert abból sok rossz nem sülhet ki.

Várható kezdőcsapat: Felton-Richardson-Wallace-Okafor-Mohammed

ORLANDO MAGIC
ahogy Tőrös Balázs látja

Érkezett: Anthony Johnson (Sacramento), Courtney Lee (Western Kentucky, draft 1/22), Mickael Pietrus (Golden State), Jeremy Richardson, Mike Wilks

Távozott: Carlos Arroyo (Maccabi Tel-Aviv, Izrael), James Augustine, Keyon Dooling (New Jersey), Maurice Evans (Atlanta), Pat Garrity (visszavonult)

Otis Smith GM tervei szerint a NOP (Nagy Orlandói Puzzle) utolsó darabja tavaly nyáron került a helyére, amikor a rettentő fizikai paraméterekkel rendelkező Dwight Howard és a másodvirágzását élő Hedo Turkoglu mellé megérkezett a seattle-i végkiárusítás egyik legkapósabb darabja, Rashard Lewis.

A trió teljesítményére nem lehet panasz. Howard botrányosan erős dupla-duplát átlagolt, Turkoglut a liga Legtöbbet Fejlődött Játékosának választották, Lewis pedig annak ellenére is tisztességgel helytállt, hogy sokszor négyest kellett játszania.

Ráadásul Ron Jeremy ikertestvére nemcsak a támadásra fókuszált, ugyanis a statisztikák szerint a szezon végén kisebb meglepetésre az orlandói volt a liga ötödik leghatékonyabb védelme.

Akkor miért nem Floridába került a bajnoki cím?

Talán azért, mert a csapat irányítói, Jameer Nelson és Carlos Arroyo hullámzó teljesítményt nyújtottak, és egymással is folyamatos harcban álltak a játékpercekért?

Talán azért, mert a kettesként bevetett Keith Bogans és Maurice Evans csak tisztességes helytállásra voltak képesek?

Talán azért, mert a Magic cserepadja már tavaly is olyan vékony volt, mint egy nejlonpaplan?

Ennek fényében különösen halvány a szakvezetés nyári teljesítménye. A cserepad tovább gyengült, hiszen Arroyo a Szentföldre, a hallatlanul hasznos Keyon Dooling pedig New Jersey-be igazolt, ráadásul a kezdőkettes Evans is búcsút intett Orlandónak és Atlantába igazolt "Childress-pótléknak".

A legnagyobb igazolásnak az a Mickael Pietrus számít, aki úgy kerül be a Magic kezdőcsapatába, hogy Oaklandben öt év alatt sem tudott gyökeret ereszteni.

Örömhír, hogy újra pályára léphet a tavalyi szezont teljesen kihagyó Tony Battie, így Howard talán többet pihenhet, a Magic szurkolói pedig ideig-óráig megmenekülnek Adonal Foyle látványától.

Ráadásul, ha lehet hinni a híreknek, a félelmetes NCAA-karriert befutó J.J. Redick is összekapta magát (illetve a védekezését) és idén aktívabb szerepet fog játszani a Magic idényében.

Ha a kulcsfigurákat idén is elkerülik a sérülések, jó esélyük van arra, hogy megnyerjék a divíziót és bejussanak a rájátszás második körébe. Ennél többre azonban önámítás lenne számítani az Orlando szurkolóinak.

Várható kezdőcsapat: Nelson-Pietrus-Turkoglu-Lewis-Howard

MIAMI HEAT
ahogy Tőrös Balázs látja

Érkezett: Michael Beasley (Kansas State, draft 1/2), Mario Chalmers (Kansas, draft 2/34), Yakhouba Diawara (Denver), James Jones (Portland), Shaun Livingston (LA Clippers), Jamaal Magloire (Dallas)

Távozott: Blake Ahearn, Ricky Davis (LA Clippers), Alexander Johnson (Brose Baskets, Németország), Kasib Powell, Jason Williams (visszavonult)

Pat Riley az NBA Piszkos Fredje, így amikor a Miami Heat áprilisban a Quinn-Cook-Davis-Lasme-Blount összeállításban lépett pályára, tudni lehetett, hogy már megint kavar.

Miután belátta, hogy az anno zseniálisan összerakott bajnokcsapat a szeme láttára hullik atomjaira, előbb elpasszolta az életunt O’Nealt, majd minden épkézláb játékost elzavart a körzeti orvoshoz, aki mondvacsinált indokokkal felmentette őket a testedzés alól.

A Heat olyan sikeresen bukta el mérkőzéseit, hogy a liga legrosszabb mérleggel záró csapataként várhatta a draftot, ahonnan végül az 1/2-es Michael Beasleyt hozták el, noha a hírek szerint Riley nem volt feldobva, hogy lemaradt Rose-ról és Beasleyért sem rajongott olyan rettentően.

Újonc az irányító Mario Chalmers is, aki tavasszal Final Fourt nyert a Kansas csapatával és a szezon első két meccsén a kezdőcsapatban kapott helyett. Ez valószínűsíthetően nem lesz mindig így, hiszen a Heat keretében egész pontosan négy klasszikus irányítót találunk, köztük a térde kapcsán orvosi szaklapokban szereplő Shaun Livingstont, aki Penny Hardaway után zsinórban a második játékos, aki esélyt kap a Heattől, hogy felélessze karrierjét.

A harmadik újonc, Erik Spoelstra vezetőedző a jelek szerint vakmerő vállalkozásba fogott, hiszen alacsony szerkezettel igyekszik felvenni a harcot a vetélytársakkal.

Munkáját segíti, hogy a nehezen kezelhető Ricky Davis és Jason Williams már nincs a csapatnál, viszont Shawn Marion személyében olyan játékossal dolgozhat együtt, aki éveket töltött el a liga történelmének egyik legszórakoztatóbb small-ball alakulatában.

A fentiek azonban mind-mind eltörpülnek Dwyane Wade visszatérése mellett. Amikor az ember szeme előtt a néhány sorral korábban már megemlített Penny Hardaway sorsa kezdett felrémleni, jött egy olimpia, ahol Wade odakúrta a polipot az asztalra és néhány nap leforgása alatt visszafoglalta az őt megillető helyet a világ kosárlabdázásának szamárlétráján.

Hogy valóban visszatért-e, vagy csak pünkösdi királyságról beszélhetünk, az hamarosan kiderül, de kétségtelen, hogy megkönnyítené az életét, ha valamivel többet támaszkodna középtávoli-, esetleg távoli dobásaira.

Ha lesz egészség és térerő, a Miami elhappolhatja a divízió első helyét az Orlando elől. Wade-nek rengeteg bizonyítanivalója van, Marion új szerződésért játszik, Beasley pedig nem az a típus, aki könnyen belenyugodna abba, hogy nem ő volt az idei draft 1/1-ese.

Nálam a Heat a szezon egyik potenciális meglepetéscsapata.

Várható kezdőcsapat: Chalmers-Wade-Marion-Beasley-Haslem

WASHINGTON WIZARDS
ahogy Tőrös Balázs látja

Érkezett: Dee Brown (Galatasaray, Törökország), Juan Dixon (Detroit), JaVale McGee (Nevada, draft 1/18)

Távozott: Roger Mason Jr. (San Antonio)

A Washington Wizards tavaly igazán kitett magáért. Amikor kiderült, hogy a szezont Gilbert Arenas nélkül kell végighajtaniuk, feltűrték az ingujjat, beleköptek a tenyerükbe és nem kis meglepetésre az ötödik helyen jutottak be a rájátszásba.

Az Arenas kidőlése után keletkezett pontínséget az All-Star formában játszó Caron Butler és Antawn Jamison, illetve a feltörekvő Andray Blatche és Roger Mason Jr. enyhítette az Etan Thomas kényszerű távollétében feltámadó Brendan Haywood kíséretében.

Miután a pontgyártás kérdését megnyugtatóan orvosolták, már csak az ügyeletes bohócot kellett kinevezni. A választáson DeShawn Stevenson vetélytárs és ellenszavazat nélkül nyert.

Egy-két apróságtól eltekintve a Wizards nyara érdektelenebb volt, mint egy Benkő-féle maszturbációtól mentes "Celeb vagyok, ments ki innen!"

Arenas és Jamison kötelező (?) újraigazolása mellett elhozták a draftról az ígéretes pedigrével rendelkező JaVale McGeet és leszerződtették az utoljára Törökországban légióskodó Dee Brownt is.

A veszteséglistára is került név, mégpedig a tavalyi év egyik nagy felfedezettjéé, Roger Mason Jr.-é, akit a Spurs happolt el a fővárosiak orra elől.

És hátra volt még a feketeleves! Előbb kiderült, hogy Arenas térdét újra fel kell tárni, ezért újabb hosszú hónapokra kidől a sorból, majd az is világossá vált, hogy az edzésen lesérült Haywood is műtétre szorul és optimista jóslatok szerint is legalább féléves kihagyásra számíthat.

Nehéz, nagyon nehéz a Wizards helyzete. A dolgok jelenlegi állása szerint kisebbfajta csoda lenne, ha a fegyverkezési versenyhez csatlakozó Keleten beférnének a legjobb nyolc közé. Erre csak akkor van hangyányi esélyük, ha a kulcsemberek egészségek maradnak és legalább azon a szinten (de inkább jobban) teljesítenek, mint tavaly.

Eddie Jordan és csapata tavaly már megmutatta, mire képes, ha minden ellenük szól. A történelem most ismétli önmagát…

Várható kezdőcsapat: Daniels-Stevenson-Butler-Jamison-Thomas

Szerző: NBA1.hu

Dátum: 2008. 11. 02.