RetroBlog I.

Mindig is élvezettel hallgattam, esetleg olvastam a visszaemlékezéseket az NBA múltjáról, legendás, vagy épp tiszavirág életű karrierrel bíró játékosok kis és nagy tetteiről keringő történeteket. Épp ezen apropóból megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy egy, a liga nagyjainak szentelt retro sorozattal elevenítenék fel dátumokhoz köthető eseményeket.

Figyelem, villámcsapásként fogok lecsapni a jövőben, úgyhogy ne keressetek majd rendszert a bejegyzések felbukkanásában, ráadásul vendégelőadókban sem lesz hiány.

A sorozat első szereplője napjainkban is az NBA-ben pattogtat, a történethez pedig nem is kell sokat visszautazni az időben, páran talán figyelemmel követtük az ominózus mérkőzést. Aki látott már tőle meccset, abban biztosan felmerült már: ő olyan játékos, aki minden tekintetben rászolgált már legalább egy bajnoki gyűrűre, eddig azonban még nem adatott meg neki, hogy a liga csúcsára érjen. Hölgyeim és Uraim, a nagyszerű Jason Kidd.

Gyors karriertörténet: a már a 38. életévét taposó, a Kalifornia Egyetemen pallérozódó irányító az 1994-es drafton kelt el a második helyen, a Dallas Mavericks (amelyet 2008. óta erősít újfent) húzta ki a játékosbörzén. Harmadik szezonjában átköltözött Phoenixbe, majd a New Jersey következett – és meg is érkeztünk ahhoz a csapathoz, melyben 2002. január 21-én pályafutása egyik (nem árulok el zsákbamacskát, ha azt írom, volt még pár azóta) mérföldkövéhez érkezett.

Az évad végén a Los Angeles Lakers elleni nagydöntőben vereséget(4-0 oda) szenvedő Nets kilenc évvel ezelőtt az alapszakaszban a Dallas (mely más csapat?) otthonába látogatott, a meccs előtt a Jersey 27-12-es, a Mavs 28-12-es mérleggel állt, parázs meccsre lehetett számítani.

Az izgalmak nem is maradtak el, a találkozón Dirk Nowitzki 39 ponttal vezette 113-105-ös győzelemre a Maverickset (az utolsó negyed döntött), annak ellenére dobott ennyit, hogy az elején tíz mezőnykísérletet is elrontott zsinórban (27-ből 11-el zárt, ugyanakkor 18-szor is a vonalra állhatott). A túloldalon Kidd is ramaty mutatóval zárt, tizenhét rádobásából írd és mondd egyetlen egy talált a hálóba, az egy trojka volt. Mintha erre lenne az a mondás, hogy aznap egy kaviccsal a tengerbe se tudott volna beletalálni – a partról.

Kiosztott mellé ugyanakkor 15 asszisztot, márpedig ezzel a liga történetében hatodik leggyorsabbként elérte az 5000 gólpasszt, ehhez 531 meccsre volt szüksége. Csak Oscar Robertson (467 mérkőzés) Magic Johnson (472), John Stockton (483), Isiah Thomas (490) és Kevin Johnson (519) tudta nála gyorsabban teljesíteni az álomhatárt – micsoda nevek!

A találkozó hősétől természetesen azt tudakolta mindenki, milyen érzés ekkora tette végrehajtani, ő pedig elsősorban az elrontott dobásai miatt kesergett, majd szerényen megjegyezte: örül, hogy ott érte el ezt a mérföldkövet, ahol minden elkezdődött – az első 1590-et jegyezte Dallasban.

Jason Kidd azóta az örökös gólpasszlista második helyéig jutott, majdnem 2500-al többet jegyez a következő aktív játékosnál, a nyolcadik pozícióban tanyázó Steve Nashnél.

Két rekord is fűződik a nevéhez: ő az egyetlen, aki karrierje során dobott legalább 15 ezer pontot, lekapott legalább 7 ezer lepattanót és kiosztott legalább 10 ezer gólpasszt, illetve egyedüliként hét szezonban is eljutott 700 gólpasszig és 500 lepattanóig – Johnson és Robertson “csak” hat ilyen idényt tudhat a magáénak.

Dátum: 2011. 01. 21.