A csapat, amely 14 éves történelme során elsősorban a liga sereghajtójaként jeleskedett, alig több mint egy éve megkezdte a nagy újjáépítést. Az NBA fizetési sapka rendszerét, és az ezzel összefüggő korlátozásokat a „Gasol-cserével” leleményesen és nem utolsó sorban hasznosan kijátszó Memphis Grizzlies, tavaly a draft napján is ügyesen sakkozgatott. Miután tudomásukra jutott, hogy a Minnesota meg szeretné szerezni Kevin Love-ot, felvették velük a kapcsolatot és kiokosítottak egy olyan csereügyletet, amellyel megalapozták a franchise jövőjét.

OJ Mayo
18,5 pont 3,8 lepattanó 3,2 gólpassz

Kevés játékos van, akit hírneve évekkel érkezése előtt megelőz. Mayo egy a ritka kivételek közül. Az első autogramját 11 évesen adta, az első újságcikkek mindössze 12 éves korában születtek róla, hogy aztán két év elteltével már a közkedvelt unaloműző és szenzációhajhász, "A következő nagy játékos" című játék főszereplőjévé állítsák. LeBron James még nem játszott az NBA-ben, még nem lehetett tudni, hogy a magas elvárásoknak hogyan fog megfelelni, de OJ Mayot már kikiáltották a következő James-nek. Miután pár évvel később rájöttek, hogy játékstílusuk különbözik, az új hasonmások kutatása közben olyan nevek merültek fel, mint Jordan vagy Kobe. Hatalmas terhet, és olyan médiafigyelmet jelentette ez a középiskolás éveit taposó kissrácnak, amelyet a legtöbb NBA játékos karrierje során soha nem fog megkapni vagy megtapasztalni. Ez a nyomás, és a hányattatott gyermekévek, azonban kivételes játékossá faragták.

Mayo születése közel sem nevezhető átlagosnak, és a környezet, amelybe csöppent távol áll az idillitől. Két éppen a serdülőkorból kilépő fiatal középiskolás óvatlanságának köszönhetően fogant meg. Az alig 16 éves leányanya, nem számíthatott az ugyanannyira fiatal apa, Kenny Ziegler támogatására. Az egykori vidéki bányavárosban, a termelés befejezése után nem igazán volt munkalehetőség, főleg az alig 7 százalékos kisebbségű fekete közösségnek, így Ziegler jobb híján zűrös helyzetekbe keveredve (drog, rablás) második otthonának tekinthette a börtönt. Ziegler apja, Dwaine Barnes, csak akkor tudta meg, hogy fiának gyereke van, és ő nagypapa, amikor a csöppség már 6 éves volt.

Nemzetközi hírnév, avagy a Mayo-őrület

Az egykori elismert kosaras, hamar felfedezte, hogy unokájának nagyon jó érzéke van a kedvelt sportjához. Gyorsan összeállította őt, egy másik helyi tehetséggel, Bill Walkerrel (Boston Celtics), akivel innentől kezdve egy sikeres AAU csapat két alappillérét képezték. A srácok nagyszerűen egészítették ki egymást. Ameddig Walker atlétikusságával és betöréseivel tűnt ki, Mayo a távoli dobásokkal és passzaival jeleskedett.

Az állami szinten egyre nagyobb figyelmet kapó srácoknak Barnes a lehető legjobb utat kereste. Arról próbálta meggyőzni Mayo anyját, hogy az alig 13 éves gyerekét költöztesse át a szomszédos Kentucky államba, ugyanis jót tenne fejlődésének, ha már idejekorán a középiskolás bajnokságban játszana. (A West Virginia állambeli – ahol Mayo élt – szabályok szerint, csak középiskolás tanulók játszhatnak a középiskolás bajnokságban, Kentucky államban viszont akár 7. vagy 8. osztályosok is pályára léphetnek a nagyok között). Alisha Mayo nem egyezett bele a költöztetésbe, így keresni kellett egy, az államhatárhoz közeli iskolát, ahova Mayo ingázni tudott naponta. A Rose Hill középiskola volt a szerencsés nyertes, ahol Mayo 23,1 pontos átlagával a kisnevű intézményt a Kentucky állambeli bajnokság rájátszása felé vezette. Egy év elteltével, amikor a Sports Illustrated, a Slam magazin és olyan nagy tévécsatornák, mint az ESPN, vagy a CNN kezdtek foglalkozni a kis csodacsemetével, anyja kénytelen volt belátni, hogy a lavinaként halk robajlásból egyre nagyobb tombolásba kezdő karrier megköveteli a nagyobb nevű középiskolába való költöztetést. A helyszín azonban nem Kentucky volt, hanem az úgyszintén közeli Ohio állambeli North College Hill középiskola. Az ekkor mindössze 14 éves gyerkőcnek érkezését a helyi televízió élőben közvetítette, miközben volt edzője a következő mondattal az egekig magasztalta:

"Ebben a korosztályban nem létezhet a világon nála jobb játékos. Fizikailag, mentálisan és játéktudásban is több mint amit bármely edző kívánhatna. "

Mayo az új helyszínen ismét együtt pattogtathatott Bill Walkerrel, akivel a középiskolás mezőny egyik leglátványosabb párosát alkotva olyan tömegvonzásba kezdtek, amelynek hatására az iskola mindössze 1000 fős tornaterméből nagyobb csarnokba kellett költöztetni a meccseket.

Teher alatt nő a pálma

Amikor a dolgok a lehető legjobban alakulnak törvényszerű, hogy beüt a krach. A média fókuszában hihetetlen számokat produkáló fiatal sztárjátékos korát kezdték megkérdőjelezni. Nem volt természetes ugyanis, hogy egy 14-15 éves srác a nála 2 vagy akár 3 évvel idősebbek ellen nemcsak hogy felveszi a versenyt, de lekörözi őket. Mikor a hiteles anyakönyvi kivonatot több forráson át is leellenőrizték, új fogásokat keresve kezdtek el az után nyomozni, hogy tulajdonképpen ki is az, aki gondját viseli az otthonától távol élő tinédzsernek? Ki az, aki a háztartást vezeti, és a számláit fizeti? Miután nyilvánvaló volt, hogy a teljesen lepukkant apja nem jöhetett számításba és a hivatalosan vele élő nagyapja igazából otthon, a szomszédos államban él, egyre több figyelmet kapott az ekkoriban barátként, és mentorként is az éltébe lépő Ronald Guillory. Guillory egy los angeles-i rendezvényszervező volt, aki akkor keveredett már kosaras botrányba, amikor Jeff Trepagnier és Tito Maddox körül mozgolódva, egy ügynök kezei alá dolgozott. (A két igen tehetséges egyetemi játékost ki is zárták az NCAA-ből) Azt bizonyítani, hogy eltartja vagy pénzt ad Mayonak senki nem tudta, így ez a történet megragadt a rágalmazás szintjén.

Bármennyire is próbálták beárnyékolni pályán kívüli magatartását, a pályán senki nem tudott rajta fogást találni. Két állami bajnoki címhez vezette középiskoláját, és 28,1 pontos átlaga mellé kiosztott meccsenkénti 8,2 gólpassza és 7,7 lepattanója, a végletekig fokozta a káoszt és egyben az elvárásokat is körülötte. Egy mód lett volna rá, hogy a csillagokat is lehozza az égről. Egy iskola volt az országban, ahol a legnagyobbak mind megfordultak: az Oak Hill középiskola. Mayo végzős évét itt képzelte el, és be is adta a jelentkezését, amit egy kis mérlegelés után visszadobtak. Nem volt könnyű elutasítani az ország egyik legjobb játékosát, de a pályán kívüli magatartása miatt (két év alatt három fegyelmi, amelyből kettő verekedésért) kénytelenek voltak rácsapni az ajtót.

"Én is követek el hibákat, mint mindenki más" – nyilatkozta Mayo – "A felnőtté érés folyamatában, nagyon fontos, hogy minden reggel jobb emberként kelljek fel, jobb döntéseket hozzak, mint előző nap. "

A Mayo tini éveit körülölelő felhajtás, az átlag középiskolásoktól való megkülönböztetés, frusztrálta az egyre nyomasztóbb népszerűségnek örvendő ifjú játékost. Alig pár év alatt meséken mosolygó gyerekből, felnőtt férfivá kellett, hogy érjen.

Nem búslakodott sokáig a kialakult helyzeten, és egy éles kanyarral visszatért szülővárosába, ahol tárt karokkal, igazi hősként fogadták. Az utolsó középiskolás évét úgy akarta tölteni, hogy a játék öröméért játszik. Nem kívánt a statisztikákkal vagy éppen az eredményekkel foglalkozni, ugyanis már mindent bebizonyított, amit be kellett, és a legnagyobb egyetemek hevertek a lábai előtt. A játék örömét azonban nem hagyták meg neki. Az őt körülvevő hihetetlen őrület miatt, nemcsak az ellenfelek vadásztak a skalpjára, de a bírók is tesztelték stressztűrését. Egy botrány kirobbanása állt a kapuban, ami végül az állam második helyen rangsorolt csapata elleni ütközetben fakadt ki. Mayo egy friss technikaival a zsebében sétált vissza a palánkjához, amikor az ellenfél egyik játékosa egy óvatos könyökössel adott neki egy kis többletlendületet. A korábbi technikai jegyzőkönyvezésével foglalkozó bírók csak azt vették észre, hogy Mayo visszafordult és kakaskodni kezdett az ellenféllel, aminek hatására kiosztották neki a másodikat, és a hozzá tartozó automatikus kiállítást. OJ felháborodását és értetlenségét egyszerre jelezvén az egyik bíró felé sietett. Széttárt karokkal kérdőn érkezett, de pechére hozzáért mellkasa a sporihoz, aki akkorát vetődött, mintha Dwight Howard lökte volna fel.

"Ez a bíró az est sztárja akart lenni. " – kommentálta az esetet, egy a nézőtéren helyet foglaló helyi ügyvéd.

Az elszabaduló zűrzavarban biztonságiak, játékosok és edzők rohantak be a pályára. Mayo baklövését hamar felkapta a média, aminek következtében országszerte cikkeztek arról, hogy OJ megvert egy bírót. Az eset után három meccsre eltiltották.

A figyelem középpontjában minden apró hibát újból és újból a fejéhez vágtak, többen az esettel összefüggésbe olyan cikkeket írtak, hogy az istenadta tehetség nem bírja elviselni a felhajtást, és az enyhén visszaesett játékát. Sokan kiáltották ki ekkor egy átlagos játékosnak, aki csupán a tehetségére támaszkodva hamar a süllyesztőben fogja találni magát. A rossz renomé miatt félő volt, hogy ahogyan az Oak Hill úgy majd az egyetemek is visszautasítják jelentkezését. Mayo előre gondolkodva ezt a helyzetet és a korhatár bevezetéséből kialakult plusz lépcsőfokot úgy kívánta volna egyszerre orvosolni, hogy érettségi után egy évre átjött volna profiskodni az öreg kontinensre. A hír hallatára a rosszmájú kritikusok köreiből olyan vélemények törtek elő, hogy a kemény munkát elutasító fiatal sztár megfutamodik a komoly megmérettetések elől.

Áldozat és elkötelezettség

Mayo azonban nem törődött (nem törődhetett) a befeketítésével. Szavak, és nyilatkozatok helyett hátat fordítva a világnak utolsó középiskolás évét kemény edzésekkel töltötte. Elsősorban fizikálisan készítette fel magát a megpróbáltatásokra, de dobását és labdavezetését is napi szinten fejlesztette. Edzője több ízben hangoztatta, hogy ameddig a korabeli srácot 5-5 ellen akarnak állandóan játszani, addig Mayo egy igazi edzésmániás, aki folyamatosan egymaga edz a tornaterem négy fala között.

"Rájött arra, hogy ha mindenkinél jobb akar lenni, azt csakis egyedül teheti meg" – nyilatkozta egy újságírónak akkori edzője.

Példás, és páratlan hozzáállása minden olyan kritikát derékba tört, amely arra utalt, hogy ez a srác csak tehetségére támaszkodik és ki fog égni. Aggodalmai ellenére nem kellett félnie attól sem, hogy az egyetemek elutasítják a jelentkezését. Mindenhol tárt karokkal várták. Ő ezt egyedien használta ki akkor, amikor a középiskolás és AAU karrierjét végigkísérő Guillory-t beküldte a USC egyetemre, hogy beszéljen Tim Floyd edzővel. Floyd edzőt olyannyira meglepte ez a titokzatos és furcsa látogatás, hogy egy kellemes állomnak vélte. Besétált az irodájába egy idegen, aki, megkérdezte, hogy az ország legjobb játékosát szeretné-e a soraiban tudni, majd amikor az edző el szerette volna kérni Mayo számát, az idegen csak annyit mondott: "Nem adhatom meg, majd ő hívni fogja magát. " Akár egy filmben- gondolhatta Floyd – aki aznap úgy ment haza, hogy a történet itt véget is ért, ugyanis meg se fordult a fejében, hogy egy, az amerikai-futballjáról híres egyetemről, érdemben harcba szállhat egy ilyen magasan jegyzett játékosért. Már aznap este csörgött a telefonja, amelyből OJ Mayo hangja köszöntötte, és megkérdezte, hogy játszhat-e a csapatában? A válasz egyértelmű volt.

A suli kezdése előtt, olyan profi játékosok társaságát kereste és találta meg, akiktől nagyon sokat tanulhatott, és akikhez az együtt töltött edzések alkalmával igazi kihívás volt felnőni. Csak a legnagyobb neveket kiemelve, a pontszerzés fortélyait Kobe Bryant mutogatta neki, míg a játék iránti alázatról Kevin Garnett világosította fel. Mellettük edzve tisztán láthatta a sikerhez vezető út helyes irányát, amelyet később két tetoválással meg is örökített. A bal illetve jobb karján jelzik mindezt az „Elkötelezettség” illetve „Áldozat” feliratok. Ennek a két szónak a fényében teltek mindennapjai a USC egyetemen.

Az alázat, amit a sport iránt tanúsított, és az energia, amit beleölt pozitív mederben tartotta karrierjét. A középiskolás évek alatt több esetben is önzőnek kikiáltott Mayo, igazi csapatjátékosként tudott vezére lenni a USC egyetemnek. A csapat érdekeit statisztikai adatai elé helyezve, nem foglalkozott azzal, hogy mennyit dob meccsenként, sokkal inkább érdekelte az, hogy nyomot hagyjon az egyetem történelmében, és lehetőleg bajnoki címhez segítse a UCLA árnyékában evickélő csapatot. Érettségét és korrekt önkritikáját támasztotta alá az a nyilatkozat is, amelyet a helyi rivális egyetem elleni vereség után tett. A nyilatkozathoz kapcsolódó nem elhanyagolható tény, hogy sérülten játszotta végig a meccset.

"Nem gondolom azt, hogy az ágyékhúzódásomnak bármi köze is lenne a gyenge játékomhoz. Nem játszottam jól, túl sokszor adtam el a labdát, és nem tudtam előlépni akkor, amikor a csapatnak a legnagyobb szüksége lett volna rám. "

Egy helyi riporter beszámolója szerint, az ilyen meccsek után Mayo nem követte társait az öltözőbe, mint aki jól végezte dolgát. Volt úgy hogy vesztes meccsek után 1,5-2 órát maradt még a pályán gyakorolni a dobásokat. Talán egy ilyen gyakorlásnak tudható be, a következő meccsen villantott 32 pontos teljesítménye is, amivel fontos győzelemhez segítette hozzá csapatát. Követendő mentalitása, és egy éves pályafutása annak ellenére is mély nyomot hagyott az egyetemen, hogy a Madness-ből korábban sétáltak ki, mint ahogy azt Mayo szerette volna.

A beért zamatos gyümölcs

Annak ellenére, hogy Beasley és Rose is szenzációs évet tudhattak maguk mögött, Mayo jó esélyekkel vágott neki a tavalyi draftnak. Michael Jordan egykori edzőjével Tim Groverrel készülve, a privát edzéseken a legjobb formáját tudta mutatni, ami dobogós helyre repítette a börzén.

A draft napján bejelentett csere után, amelynek következtében Mayo Memphisbe került, minden Grizzlies-drukker örömmel csaphatta össze a kezét, ugyanis érkezésével egy azonnal bevethető húzóemberre tettek szert. Mindezt már a nyári ligában megkérdőjelezhetetlenné tette, amikor is az NBA ritmusába picit belekóstolva 6 nap alatt 5 meccset játszottak. Igaz, hogy mindössze 2 győzelemre futotta, de Mayo 22,6 pontos átlaga örömmel tölthette el az egyre lelkesebb szurkolókat. Hátradőlni az erőltetett menet után sem volt ideje, ugyanis behívták az olimpiára készülő válogatott keret kisegítő csapatába. Ez a csapat amolyan edzőpartneri szerepet töltött be a felkészülés során, olyan játékosokkal a rosterben, mint Andre Igoudala vagy Kevin Durant.

A kemény edzéssel töltött felkészülési időszakot követően, a profi ligába debütáló meccse pocsékra sikeredett. Mindössze 10 pontig jutott (5/20 mezőnyből 0/7 triplavonalról), és a csapat is vereséggel kezdte a szezont. Természetes volt hogy a kárörvendők hangot emelve azt skandálták, hogy Mayo nem tud majd megfelelni a nagy elvárásoknak. Egy meccs alapján nem lehet megítélni egy játékost, főleg ha azon a meccsen, Ron Artest személyében a liga legkellemetlenebb védőjátékosa őrizte. OJ nem törődve a hisztériával, ami körülvette, a novemberi hónap során káprázatos dobóteljesítmény mellett 23,1 pontot átlagolt, és méltán nyerte el a hónap újonca címet.

Meglehet hogy a számok az erős kezdés után egy keveset visszaesett, és néha ingadozást mutattak, de az év újonca választáson második helyen befutott játékos, tökéletesen illik a csapat rendszerébe és nem utolsó sorban a szurkolók szívébe is komótosan befészkelte magát.

Az idei újonckínálat legtöbbet megélt, és mentálisan leginkább harcedzett játékosa, aki korát meghazudtoló higgadtsággal viseli a kritikát, és kezeli a felhajtást. A játék iránti alázata és elkötelezettsége figyelemre méltó, profi mentalitása egyenesen lenyűgöző. Neki sikerült megbirkóznia az embertelen hisztériával, vajon a következő OJ Mayonak is sikerülni fog?

Szerző: Szabó Levente

Dátum: 2009. 06. 06.