„Elképesztő voltál. Majd jövőre.”- súgta oda Tim Duncan Amare Stoudemire-nek a 2005-ös nyugati konferenciadöntő 5. mérkőzése után, egy nagy öleléssel karöltve.

A történetet ismerjük, hiába volt minden igyekezete az újonnan összefaragcsált Nash-csapatnak, a San Antonio Spurs lenyelhetetlen falatnak bizonyult. Jól tudhatjuk, elsőre semmi nem sikerül.

Vegyük át sorban mi változott azóta a Sunsnál. Lett egy azóta kétszeres MVP-nek választott irányító. Ne hanyagoljuk el, Steve Nash még most is évről-évre fejlődik, mintha rajta nem fogna az idő. Vegyük ide Joe Johnson-t. Igaz, hogy 2 évvel ezelőtt az első három mérkőzést kénytelen volt kihagyni ripityára tört arca miatt, de ha nem lett vona ott a jelenléte a 4. találkozón, a Suns-t valószínűleg kisöprik. Az ő helyére érkezett Raja Bell egyénileg nem jobb játékos, de a Suns csapatszerkezetében sokkal nagyobb szerepe van, mint anno a fenomális JJ-nek. A csupaszív Raja védekezésben sokkal keményebb, támadásban a dobálózás mellett gondosan ügyel arra, hogy ne vegye el a labdákat a sztárok elől. Talán ezért is állhatott tovább az All-Star tagságra törő Joe… Quentin Richardson. Ki? A mára már New Yorkban főleg sérülésekkel bajlodó gyorstűzelő egykoron Suns játékosként harcolt a döntőbe jutásért. A „harcolt” kicsit erős kifejezés. Helyette mára a triplákat hasonló számmal lövöldöző James Jones mellett, a gömbnél is sokoldalúbb Boris Diaw küzd a kezdőpozícióért. Shawn Marion. Helyette ebben a párharcban egy hasonló nevű, de teljesítményben teljesen eltérő alakot fogunk látni! 2 éve megrepedt kézzel és Bruce Bowennel a nyakán kellett (volna) valamit csinálnia, idén a valószínűleg Nash örző Bowen mellett, egészséges kacsóval vághat neki a párharcnak. Övé a kulcsszerep, az ő teljesítményétől függ minden. Steven Hunter. Egy újabb sokatmondó név. A helyére érkező Kurt Thomas-t nem kell bemutatni, ráadásul az ő védekezése is nagyban befolyásolja a párharc kimenetelét. Az utolsó alapszakaszbeli ütközeten úgy védekezett az isteni Duncanen, mint szerintem még senki ezen a bolygón. Aki látta, az tudja miről beszélek, aki nem, az nézze meg. Amare Stoudemire-t kár lenne kihagyni. A 2 éve 38 pontot (átlagban!) összehozó STAT egy kicsit megváltozott. Nem a térdeire gondolok, azok jobbak mint bármikor (kopp-kopp). A játékára. Ma is erőből oldja meg helyzeteinek nagy részét, de kifejlesztett középtávoli tempója és javuló tendenciában lévő büntetői halálosak. Mondjuk ki: Jobb játékos, mint két éve! Méltó ellenfele Duncannek! Ki ne hagyjam, az idei Suns rájátszás legfontosabb résztvevőjét, Leandro Barbosa-t. A Spurs statikus, lassú játékát könnyen felrúghatja a kis brazil sebessége, sokatmondó a Lakers elleni párharcban dobott 21.2 pontja átlagban. A padról…

Minden adott a visszavágáshoz. Friss, sérülésmentes, elszánt csapat, remek kiegészítő emberekkel, és híres sztárokkal. Az ellenfél szinte ugyanaz. Hogy képes-e nyerni a Suns a gigaerős Spurs ellen? Az eszem azt mondja, hogy nem biztos. A szívem azt, hogy teljes mértékben. De melyik a fontosabb? Mindenki döntse el maga.

Egy viszont biztos: Bárki szájából is fog hangzani, idén piszok szemtelen lesz a mondat: „Majd jövőre…”

Szerző: Kun Zsolt

Dátum: 2007. 05. 04.