Egy nyár se volt elég arra, hogy lecsillapodjon bennem az öröm. S bár ezen sorok leírásával lehet néhány hónapos csúszásban vagyok, csak mostanra ülepedett le bennem az egész szezon.

Nem mindennapos, hogy egy csapat egyik évben 23 meccset nyer, három évre rá pedig már bajnok. Mégis ez volt az idei Golden State Warriors története. Ebben az írásban próbálom összeszedni, hogy minek köszönhető, hogy kedvenc csapatom ül jelenleg az NBA trónján.

Stephen Curry. Minden vele kezdődött még 2009-ben. Nem lehet eléggé megköszönni David Kahnnak, amit tett Rubio és Flynn draftolásával. Az idei szezonban Curry végre be tudta bizonyítani a kételkedőknek, hogy miért is igazi szupersztár. Néhány éve arról beszéltünk, hogy a ligában sem tud maradni, ha ennyiszer sérül le. Akkoriban még Acie Law miatt kényszerült a cserepadra ülni. Mostanra megkérdőjelezhetetlen lett a helye a liga legjobb játékosai között. MVP szezon, a legtöbb All-Star szavazat begyűjtője, NBA bajnok.

2011-ben a Warriors felvette a csapatvezetésébe Jerry Westet. Ez akkor sem kapott túl nagy felhajtást, és a mai napig nem sokszor merül fel a neve a csapat sikeressége kapcsán, mégis Westnek nagyon sokat köszönhet a csapat. Ő volt Klay Thompson fő érdekvédője a csapatnál, ő lobbizott leginkább a játékos megtartása mellett, emellett a főbb döntésekben is mindig apróbb szerepeket játszott. Amikor a tulajokat kifütyülték, ő volt az első, aki felhívta Lacobot, hogy ne vegye túl komolyan a szurkolókat ebben az ügyben. Egy szó sem esik arról soha, hogy „a logó” mit csinál a háttérben, mégis a véleményét rendkívül nagyra tartja a vezetőség.

Monta Ellis az egyik legnagyobb közönségkedvencként távozott Oaklandből. Curry és Ellis soha nem tudtak tökéletes párost alkotni, túl nagy volt az átfedés a játékuk között. Mégis amikor 2012-ben Mopedet elcserélte a csapat, az a szurkolók nemtetszésüket kifejezve kifütyülték a tulajdonosokat Chris Mullin mezének visszavonultatásakor. Ellis elcserélését nem csak a játékos távozása miatt sajnálták a szurkolók, nem voltak kibékülve az érkezőkkel (nevezetesen Andrew Bogut és Stephen Jackson) sem. Sok fenntartással kezelték az ausztrál centert, mondván nem kell a csapatnak még egy sérülékeny játékos, ám Bogey helye azóta szintén megkérdőjelezhetetlen lett. Egy eddig borzasztóan hiányzó keménységet adott a palánk alá a csapatnak, emellett rendkívül jó passzoló, és a csapat egyik vezéregyénisége, akinek a keménysége az együttes fő hajtóereje

A 2011/12-es szezon végére nagyon durván „tank” üzemmódba kapcsolt a Warriors, az utolsó 27 meccsből csupán ötször hagyták el győztesen a pályát. A vereségek a jövő szempontjából voltak fontosak, ugyanis csak akkor tarthatta meg a választását a Dubs, ha az első 7 csapat közé esik a draftjog (egyéb esetben a Jazz-hez került volna).

***

A 2012-es draft volt az első, amit élőben néztem meg. Egyrészt azért érdekelt, mert Harrison Barnes volt az első egyetemi játékos, akinek a legtöbb meccsét megnéztem. Érdekelt az ő sorsa, valamint az is, hogy ki fog hozzánk érkezni a hetedik helyen. Szinte biztos voltam, hogy Barnes Clevelandben fog kikötni – talán ezért ráz ki a hideg a mai napig, ha visszaemlékszem arra a pillanatra, amikor Stern bejelentette, hogy Waiters-t választották a lovagok. Ekkor már szinte biztos voltam, hogy Barnes a mi játékosunk lesz. Kicsit ironikus, hogy az idei nagydöntőben nem az ő játéka volt a legfontosabb, hanem a másik két 2012-es választásé.

Draymond Greenről és Festus Ezeliről semmit nem tudtam a draftolásuk előtt. Amikor olvastam, hogy Draymond vezette a Michigan St. csapatát pontban, lepattanóban és gólpasszban is, akkor gondoltam, hogy hatékony ember lesz a padról. Sok elemző azt mondta, hogy a ligában sem tud maradni, mert nincs rendes posztja, nem elég atletikus és túlsúlyos is. Ehhez képest a csapat szíve és lelke lett, aki a liga egyik legjobb védekező játékosává nőtte ki magát. Bogut mellett a legkeményebb játékosa a keretnek, aki semmilyen helyzetben nem retten meg.

Ezeli remek meglepetésember lett a nagydöntő végére. Néhány visszazsákolással, egy-két szép kosárral vétette magát észre, és nagyon hasznosan tudott beszállni a padról. A Dubs egyértelmű hazafutást ütött a 2012-es drafttal.

A 2013-as holtszezon a Dwightmare-ről maradt ismert. Napról napra új pletykák röppentek fel, hogy hol fog játszani a center. Sok együttes között a Warriors is felmerült. A csapatra nem volt túl jellemző, hogy nagy nevet igazol a szabadügynök-piacról, ezért minden szurkoló nagy izgalommal várta a fejleményeket. Howard nem jött, a Dubs viszont megszerezte Andre Iguodalát egy három csapatot érintő cserében (köszi Utah!). Jackson vezetése alatt Barnes helyére Iguodala került a kezdőbe, aki ugyan remekül teljesített, ám Barnes teljesítménye így folyamatosan romlott. Iguodalát mégis többen kritizálták, amiért néha túl passzív volt és nem kereste a dobóhelyzeteit, mint régen. Kerr kinevezése után az ő játéka teljesen átalakult – erről majd később.

Mark Jacksont nehéz megítélni a mai napig. Néha túl sok kritika éri, néha pedig túl sok dicséret. Amiért jár neki az elismerés az az, hogy egy lottery csapatból a középmezőnybe vezette a fiúkat. Mégis volt egy-két őrjítő döntése, ami végül a távozásához vezetett. Túl sok dobást vállalt el a csapat úgy, hogy a támadóórából még sok volt hátra. Nem járt a labda, sokkal inkább az izolációs játékokra támaszkodott az együttes. David Lee kezdő volt, pedig a statisztikák megmutatták, hogy jobban teljesít a Dubs, amikor Green van a pályán.

A támadójáték könnyen kitalálható volt az ellenfelek számára, ami a sok tehetséges játékos ismeretében még frusztrálóbb. Ütemtelenek voltak az időkérései, a csapat rotációja pedig finoman szólva is érdekes volt. Jacksonnak borzasztó nagy volt az egója és nagyon makacs volt. Több emberrel volt konfliktusa a csapaton belül: Jerry Westet nem engedte be az edzésekre, valamint Kirk Lacobbal (a tulaj, Joe Lacob fia) is voltak összetűzései.

Érzésem szerint Jackson még mindig keserű, amiért lapátra tették. Szerinte Harden érdemelte volna meg jobban az MVP címet. Szerinte a gyűrűt védeni nem olyan fontos (általában Bogutra utalva), mégis imádja DeAndre Jordant. Érdekes figura annyi szent.

***

Az elmúlt holtidényben újabb pletykák jelentek meg a csapat kapcsán. A Timberwolves leginkább ide szerette volna cserélni Kevin Love-ot, legfőbb célpontjuk pedig Klay Thompson volt. Hosszú ideig tartott a vita arról, hogy a csapat meghúzza-e a cserét, végül Thompson maradt, legfőképp Jerry West közbenjárásának köszönhetően.  A Wolves egyszerűen túl sokat kért, Thompson mellett szerették volna Barnest és Greent is megszerezni. Furcsa, hogy a Warriors azzal járt jobban, hogy nem szerezték meg a liga egyik legjobb(nak vélt) játékosát.

Jackson távozása után új edzői stábot kellett összeállítani. A tulajdonosok legfőbb célpontja az a Steve Kerr volt, aki nagyon sok mindenben hasonlított Mark Jacksonhoz. Egyikőjük sem rendelkezett edzői tapasztalattal, és mindketten a kommentátorállásból érkeztek a kispadra. Éppen ezért volt furcsa a legtöbb szurkoló számára, hogy nem egy veterán edzőt nevezett ki a vezetőség, hanem pont egy újabb újoncot. Még nagyobb port kavart a szerződés, amit Kerr kapott: 5 évre 25 millió dollár.

Kinevezése után hamar kijöttek a különbségek Kerr és Jackson között. Kerr nagyon felkészülten érkezett az interjújára, hóna alatt sok anyaggal a Warriorsról. Megbízott a stábjában, akik rendkívül jó szakemberekből álltak (Ron Adams, Alvin Gentry). Nem próbált hősködni, és tiszteletben tartotta a játékosok szokásait. Kerr nem adott a csapatnak random pihenőnapokat, és hajlandó volt a Bay Areába költözni – nem úgy, mint Jackson. Legnagyobb újítása egy normális támadójáték bevezetése volt, a csapat több gólpasszal játszott, és eközben kevesebbszer adták el a labdát. Leültette a padra Iguodalát és Lee-t (habár ő sérülten kezdte az idényt), helyükre Barnes és Green kerültek a kezdőbe. Az új vezetőedző gyorsan elnyerte játékosainak bizalmát és tiszteletét. Curry nyilatkozta, hogy Kerr miatt ez volt életének legszórakoztatóbb szezonja, amit a legjobban élvezett. Alvin Gentry-nek és Ron Adamsnek is sokat köszönhet a csapat. Az előbbi a támadójátékot fejlesztette ligaelit szintre, az utóbbi pedig egy borzasztó kemény védekezést rakott össze. Gentry ugyan távozik, de nem várom, hogy a csapat támadójátéka jelentősen romoljon.

Kerr első évében a rájátszással együtt egy 83-20-as mérleget tudott felmutatni, ő edzette a nyugati All-Star csapatot, és majdnem megnyerte az Év Edzője díjat. Utóbbi elvesztését talán nem bánja, hiszen egy bajnoki gyűrűvel kell beérnie helyette.

Nehezen lehet megmondani, hogy a Golden State Warriors az NBA legújabb dinasztiája lesz-e, vagy az idei szezon után elfogytak a nyulak a varázskalapból. Annyi bizonyos: várjuk a folytatást.