Nekem is elkezdődött az idei NBA-szezon, holnap nem kell dolgozni, lássuk, mi történik a mai meccseken.

Cleveland – Dallas

Mintha két homlokegyenest ellenkező holtszezonból érkeztek volna a csapatok. A Dallas összeszedett és ambiciózus, a Cleveland tompa és szétszórt.

Avery Johnson láthatólag nem semmittevéssel töltötte a nyarat, még arra a luxusra is futotta az erejéből, hogy figurákat dolgozzon ki Diopra. Johnson még inkább szétválasztotta a „félirányítói” funkciókat, Harris csak rohan és betör, Terry csak dob, mindketten kitűnően dolgoznak. Nowitzki takaréklángon osztogat okos passzokat, nem kell több. Mintha többet vinné be a labdát az egyébként kitűnő fade-away jumperei helyett. A Dallas jól erősített, Eddie Jones-ban még maradt kakaó, Brandon Bass nagyon atlétikus, még ha ma nem is ment neki.

A másik oldalon egyedül Ilgauskast lehet dicsérni, a litván figyel, pattanózik és jól dob. James szörnyű dobásokat vállal el, aztán fault problémák miatt kell ülnie, karrierje során először zárja a félidőt pont nélkül. Hughes hozza a szokásos hülyeségeit, Gooden mintha ott se lenne, Damon Jonesnak irányóként semmi értelme. A meccs olyan sima, hogy egy félidő bőven elég belőle.

New Jersey – Chicago

Biztos hazai vezetés után hozzák fel csapatát a Gordon-tempók. Duhon remekül játszik, Deng nagyon iparkodik és nem hiába, Hinrich jól dob, a Chicago látszik a jobb csapatnak. A szoros meccs végén az addig a kezét nemigen találó Nocioni egyenlít, sőt még egyszer támadhat a Bulls, de Carter blokkolja Wallace visszatenni szándékozott labdáját.

A hosszabbításban (és a 2. félidőben) aztán Antoine Wright tolja be a nem túl impresszív Nets szekerét, a két éve csak kínlódó fiatal megmutatja, hogy mit szerettek rajta anno az egyetemen. A Bulls rajongók pedig elrévedhetnek azon, hogy mit csinálhatna egyébként is jó csapatukból egy motivált, a Hinrich-Deng-Wallace-tengelyhez csatlakozó Bryant.

Végül a legszembetűnőbb dologról: amennyi gyermeteg hibát és ostoba dobást Vince Carter ma összeszerencsétlenkedik, az visszafogottabb NBA-sztároknak több hétre elegendő lenne. Ezért jöjjön most a jogosan háborgó New Jersey-drukkerlelkeknek két csereötlet:

Troy Murphy, Mike Dunleavy kontra Vince Carter, David Wesley

Corey Maggette, Tim Thomas, Brevin Knight kontra Vince Carter, Marcus Williams

Denver – Seattle

Pontgazdag meccs, a Denver nagyon szeretne rohanni, az Iverson – Anthony (kisebb meglepetésre)-Diawara trió szedi is a lábát, Martinnak annyira még nem jó a térde, hogy csatlakozzon, bár a melldöngetés már jól megy. Anthony abszolút anti-James-attitűddel jön ki, nagyon koncentrál, pattanózik, rohan és remekül dob. Iverson sok labdát lop és ad el, nem passzol rosszul, de az egy-egyezései nem csak nagyon erőltetettek, de rendkívül hatástalanok is. Diawara bedobálja az openeket, Najera pedig olyat csinál, amit életében egyazon meccsen tán még sosem: nagyot blokkol és triplát dob.

A másik oldalon Durant meg-megvillantja tehetségét, de lesz még vele munka, a csapattal körülötte még több. Damien Wilkins meglepetésre mintha Allen örökét tervezné átvenni, egyre-másra dobálja a triplákat. Wilcoxot többször jól játsszák meg, ő pedig biztos kézzel termel. A Denver 10 ponttal, biztosan vezet, mígnem beáll Delonte West, aki gyorsan ledolgozza a hátrányt. A mérkőzés ezután is meglepően szoros, mígnem a 4. negyed derekára Kleiza kintről szét nem dobja a Sonics zónáját, sőt, Najera még egy triplát dob. Ügyes dolgokat csinál a másik seattle-i újonc, Jeff Green is, Johan Petrónak továbbra is annyi esze van a kosárlabdához, mint egy retardált perzsa macskának, míg Szczerbiak láthatóan teljesen formán kívül van.

A kezdő irányítói poszt simán kinéz Delonte Westnek, főleg ha Jeff Green is tud majd kicsit irányítani. Bár 1 meccsből nyilván nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de a Sonics valószínűleg nem lesz pofozógép, de nagyon megszenvednek majd 28 győzelemért is, hacsak Durantből nem lesz a vártnál is korábban domináns pontgyáros.

Dátum: 2007. 11. 01.