Már majdnem egy hét telt az évek óta legnagyobb visszhanggal járó Döntő után, ahol a sokak által szeretett és sokak által nem szeretett Lakers vereséget szenvedett a Celtics ellenében. Nos, nagyjából ennyit kívánok foglalkozni a szezon végső összecsapásának értékelésével, mivel sokkal fontosabb és aktuálisabb probléma, hogyan folytatja innen a Lakers.

Előrebocsájtom, hogy én nem vagyok az egyszeri rossz szereplés utáni azonnali kipaterolás híve, ami a csapat szurkolóinak nagy részéről sajnos nem mondható el. A fájó legyőzöttség érzése sokakból előhozta a cserélhetnék hangulatot, ami bizonyos szinten érthető is lenne, de egyesek máig képesek makacsul a csapat eredendő sikerkovácsainak elküldését szorgalmazni, akiknek nem kis mértékben köszönhető, hogy egyáltalán pályára léphetett a Lakers a Döntőben. Nem kell túldramatizálni a helyzetet, egyszerűen győzött a jobb, de nem szabad elfelejteni, hogy a jövőben minden esély megvan a Lakers számára átvállalni a jobb szerepét. Remélhetőleg ehhez mérten sikerül átvészelni a hosszú pihenőidőszakot.

Első és legfontosabb nyári teendőnek a csapat magjának egybetartását érzem, amibe igen, Lamar Odom is beletartozik, de rá egy kicsit később térek ki. A nagy csereberélést sem szükségesnek, sem valószínűnek nem tartom. Van néhány dolog, amit egy új játékos biztosan nem tud visszaadni a régivel szemben. Ezekből az egyik az összeszokottság. Pau Gasol kivételével ezek a fiúk már 3-4 szezon óta egymással űzik a játékot, ez pedig, ha nem is egy erős érv, mégsem hanyagolható el. Már tapasztaltam, hogy többnyire az ellentáborokból néhányak lebecsülik a játékosok közötti kapcsolatot, összhangot, ami nagy hiba. Az előző szezon 87 meccses őrülete ellenére olyan szinten összekupálódott a társaság, hogy már maga a gondolat is gyönyör számba megy. Felmerül a kérdés, biztosan akkora előnyt jelente egy lényegesebb változtatás?

Nem is ragozom tovább, inkább egyenként kitérek a csereötletgyártók kedvenceire. Az egyértelmű favorit a már megemlített Lamar Odom. A legtöbben a Döntő-beli szereplését veszik elő, mint okot a transzportálására. Ez több szempontból is furcsa, illetve nehezen érthető számomra. Először is, személy szerint nem tartom olyan szélsőségesen rossznak azalatt a bizonyos hat meccs alatt mutatott játékát. Sőt, a negyedik meccs első félideje, illetve az ötödik találkozó egésze kifejezetten jól sült el számára. Persze, egyszerűbb kijelölni egy bűnbakot, mint beismerni, hogy a Celtics ellen senki, ismétlem senki nem tudott fellépni és kiegyensúlyozottan teljesíteni. Csupán periódusokban sikerült érvényesülni, még magának az MVP-nek is. Ennélfogva nem tartom egyenes dolognak pont őt kiragadni a betlizők sorából.

Témánál maradva, Odom a rájátszás első három körében mutatotton kívül aktívan részt vállalt a Gasol cserét követő időszak remek szereplésében is, aminek jutalma a legjobb mérleg lett Nyugaton. Főként a statisztikák kedvelői vegyék figyelembe a következőket: az alapszakaszban 14,2 pontot, 10,6 lepattanót átlagolt (7. legtöbb a Ligában), 52%-os mezőnyszázalékkal és mindössze 2,03 eladott labdával. Nem tudom ki hogy van vele, de ez nálam erős dupla-dupla, és bátorkodva jegyzem meg, hogy az utolsó három adat karriercsúcs. A jövőben pedig az ideihez képest talán még nagyobb hatékonyságra lehet számítani a részéről, nem feltétlenül statisztikákban megmutatkozva. Azzal ugyanis, hogy Andrew Bynum visszatér, újabb opcióként Odom előtt, még kevesebb teher lesz így a vállán, ami már a spanyol érkezésénél is bevált. Ritka az ilyen játékos, akinél a kisebb szerep még több hasznosságot eredményez. Igen ám, de itt még nincs vége az aggodalmaknak. Egy kevésbé felhozott, ám még engem is foglalkoztató kétely is fent van a levegőben: Hogy fog beválni Odom, ha Bynum kezdőbe kerülésével a hármas poszton kell játszania? Erre még természetesen nem lehet tudni a választ, de emiatt igazán felesleges a kéztördelés. Ugyanannyi esélye van annak, hogy működőképes lesz kiscsatárban, minthogy nem. Ezen kívül nem lenézendő a sokoldalúsága. Már arany-lila mezben is megmutatta, hogy képes öt gólpassz fölötti szezont produkálni. Lamar érdemei vitathatatlanok, de mégis, vitatják őket. Még olyanok is vannak, akik egyenesen képzetlen, fakezű, egy szóval rossz játékosnak tartják. Az ő esetükben csupán azt tudom elképzelni, hogy vagy Török Péter ültetett bogarat a fülükbe, vagy eszméletlenül rossz ütemben csípték el a gyenge meccseit. Ez az állítás, meghökkentő egyszerűséggel nem igaz.

Ellenzem, de kizártnak nem tartom, hogy nyáron költözik. Bőséges azok névsora, akiket a leggyakrabban találnak meg Odom ellenértékeként. Ide tartozik Ron Artest, Richard Jefferson, Shawn Marion, Shane Battier, Tayshaun Price és Gerald Wallace. Illusztris névsor, nemde? A kör tovább szűkíthető, a Döntő óta már Artest, Jefferson, Marion és Wallace neve merült fel közvetlenül Odommal kapcsolatban. Egytől-egyig remek játékosok, de nem vagyok biztos, hogy jobban passzolnának a mai Lakersbe, mint Mr. Majdnem Tripla Dupla.

Az alábbiakban a csapat már-már leghíresebb párosáról lesz szó. A szurkolók idézőjeles kedvenceiről. Bob és Bobek. Bár ha pontosak akarunk lenni inkább Bobek és Bobek. Kitaláltátok? Persze, Luke Walton és Vlagyimir Radmanovics. Belegondolva, horribilis szerződésükön kívül csupán egy apró kis semmis probléma van velük, mégpedig, hogy nem játszanak jól. Vlad egy mondhatni szokásos, sérülésekkel telített, de mégis korrektnek nevezhető alapszakasz után a rájátszásban ismét előhozakodott a kiegyensúlyozottságot minden viszonylatban mellőző játékával, míg Waltont jelen állás szerint csak Phil Jackson mester, és az apuka nem akarja az LAX-en látni felszállni egy gépre, ami a lehető legtávolabb viszi őt Los Angelesből. Bármelyik Lakers illetőségű szurkoló azonnal igennel felelne, egy Walton távozásáról érdeklődő kérdésre és erősen elgondolkodna ugyanezen kérdésen Vladival. Ez már önmagában sokat mond. Ugyan eleve úgy kezdtem a mondanivalómat, hogy nem vagyok az egyszeri rossz szereplés utáni elküldés híve, de egy teljes szezon, véleményem szerint nem tekinthető egyszeri alkalomnak. Tehát, már csak a hármas poszt jelenlegi erőteljes túlzsúfoltsága miatt is azt diktálja a józanész, hogy Mitch Kupchak a csodaduó legalább egyik tagját sürgősen sózza rá egy szellemileg alsókörökben mozgó GM-re. Ellenértékként egy zacskó szotyi és egy doboz müzli közötti valami részemről már a vállalható kategória.

Újraigazolás szempontjából már csak Sasha Vujacic és Ronny Turiaf maradt kérdés, mivel Trevor Ariza a napokban használta ki opciós jogát, újabb egy szezonra hozzákötve magát a csapathoz. A két idegenlégiós kétségkívül megérdemel egy 3-4 millió dollárról szóló pár éves kontraktust. A törölközőlengetés avatatlan bajnoka a Gasol cserét követő időszak – beleértve a rájátszás is -, szezon elejéhez képest halványabb játékával úgymond vesztett az értékéből, de a csapathoz való erős kötődése miatt valószínűleg könnyen meglehet vele egyezni. A Machine által elvárt, MLE körüli összeg már megnehezíti az ő újraigazolásának dolgát, de a magam részéről bízom benne, hogy valamilyen szinten benne is megragadt némi hűség a csapat iránt és amint belátja a jövőben a klub előtt álló lehetőségeket, némi neműen lead a pénzügyi elvárásaiból.

A Coby Karl, Ira Newble és DJ MBenga alkotta inaktív lista valószínűleg nem lesz a csapat része az edzőtábor eljövetelével. A Drafton az előkelőnek éppenséggel nem nevezhető 58. választási joggal elhozható egy 15. ember, esetleg az előbbi hármas egyikének bevonásával egy kicsit feljebb bandukolva a játékosbörzén megkaparintható egy kora második körös ifjonc.

A keret fennmaradó szabad pozícióira az MLE egy részéből, LLE-ből, illetve a veterán minimummal illene próbát tenni pár gyűrűre vágyó, tapasztalt öreg rókánál, vagy használható, de olcsó játékosoknál. Közülük is leginkább az egyes, négyes, ötös poszton mozgó figurák jöhetnek számításba. Ilyen például Tyronn Lue, Lindsey Hunter, Anthony Johnson, Chris Duhon, Kurt Thomas, DeSagana Diop és félve jegyzem meg, de Kwame Brown is. Persze ezzel nem a bődületesen rossz passzait sírom vissza, de meg kell hagyni az egyetlen érdemet számára, ami pedig nagy teste és az ezáltali védekezése. Egy ilyen ember 10 percekre bármikor jól jöhet.

Mindezek után kész is lenne egy már elég tapasztalattal rendelkező, harcedzett, összeszokott gárda, amit, ha elkerülnek a sérülések, garantálom, hogy nem tángálna el még egy alkalommal úgy a Celtics, ahogy most tette. Remélhetőleg Kupchak még mindig látogatja az oldalt és megfogad néhány tanácsot.

Szerző: Doma Tamás

Dátum: 2008. 06. 26.