Jó szokásunkat megtartva ismét hozzálátunk, hogy összefoglaljuk az NBA csapatok kereteinek változását és az előttünk álló idényre vonatkozó kilátásokat.

ATLANTA HAWKS
ahogy Szabó Levente látja

Érkezett: Jamal Crawford (Golden State), Jeff Teague (draft, 1/19), Joe Smith (Cleveland), Jason Collins (FA)

Távozott: Flip Murray (Charlotte), Acie Law (Golden State), Speedy Claxton (Golden State), Solomon Jones (Indiana)

Komoly fejlődésen ment át az elmúlt években a Hawks. Öt évvel ezelőtt még csak 13 győzelemre volt képes a csapat, és az egyetlen üde színfolt a többiek felett repkedő gyűrűszaggató újonc, Josh Smith volt. Smith ma a liga egyik legsokoldalúbb játékosa (ha odateszi magát), és az Atlanta Hawks a liga élmezőnyéhez tartozik.

Az időközben eltelt 4 év alatt sok jó játékos érkezett, és ami ennél is fontosabb kevesen távoztak. Talán ez magyarázatot ad arra, hogy miért tartják jelenleg az Atlantát a keleti konferencia negyedik legjobb csapatának.

Annak ellenére, hogy tavaly a Hawks a rájátszás második köréig jutott, a helyzet nem volt túl rózsás. Na persze nem azért mert a túlhajszolt és sérülésekkel bajlódó csapatot kisöpörte a rájátszás második köréből a Cavs, hanem azért mert a kulcsjátékosok szerződése (Mike Bibby, Marvin Williams, Zaza Pachulia és Flip Murray) a szezon után lejárt. Egy olyan csapatnál ahova régen még fegyverrel se lehetett játékosokat kényszeríteni (Rasheed Wallace 1 meccsre ugrott be, Stephen Jackson csak akkor adta be a derekát, amikor más választása nem maradt, Gary Payton be se tette a lábát a városba) ez igen komoly gondot jelenthet. Igen ám, de időközben ez a keret nagybetűs csapattá formálódott, és ezt a játékosok is világossá tették akkor, amikor olyan összegekért hosszabbítottak, amit valószínűleg máshol is megkaptak volna. Maradtak, mert jól érzik magukat a városban. Maradtak azért, mert jó közösséget alkotnak. Maradtak, mert még nem értek a közös útjuk végére.

Ahhoz azonban, hogy egy szinttel feljebb lépjenek és bajnokesélyesként tekintsenek rájuk szükség volt némi erősítésre, mert a tavalyi 8 emberes rotáció a rájátszásban nem volt kifizetődő. Az erősítés a ponterős Jamal Crawford, az újonc irányítótehetség Jeff Teague és a veterán Joe Smith illetve Jason Collins személyében meg is érkezett, aminek köszönhetően nem csak a kezdő ötös, de a kispad is komoly tényezővé vált a ligában.

Sok a kételkedő, akik elsősorban arra tudnak támaszkodni, hogy nincs olyan sztárjátékos a keretben, mint Bryant, James, Howard vagy éppen Duncan. Ameddig a kritikusok Joe Johnsont a szürke eminenciások táborába sorolják, és azt szajkózzák, hogy komoly egyéniség nélkül nem lehet bajnokságot nyerni, addig az Atlanta szurkolók reménykedve gondolnak a Detroit Pistonsra. Arról, hogy ez mennyire nem eretnek gondolat a 2004-es bajnokcsapat segédedzője Mike Woodson tudna mesélni, annál is inkább mert jelenleg Woody a szépreményű sólymok vezetőedzője.

Várható kezdőcsapat: Mike Bibby-Joe Johnson-Marvin Williams-Josh Smith-Al Horford

CHARLOTTE BOBCATS
ahogy Keskeny Tamás látja

Érkezett: Tyson Chandler (New Orleans), Flip Murray (Atlanta), Stephen Graham (Indiana), Gerald Henderson (draft, 1/12), Derrick Brown (draft, 2/6)
Távozott: Emeka Okafor (New Orleans), Sean May (Sacramento)

Azt hiszem, nem vállalok túl nagy kockázatot azzal, ha kijelentem: az NBA-nek a 20009-2010-es szezonban sem kell hiúztámadástól tartania. A „legifjabb” csapat valljuk be őszintén, nem vitte túlzásba az uborkaszezoni mozgolódást, így szinte biztos, hogy nem most jött el számukra a „breakout-season” és a magam részéről csodálkoznék, ha most sikerülne kiemelkedniük a megszokott középszerűségből.

A nyár talán legnagyobb eredménye charlotte-i részről, hogy – tegyük hozzá brazil szappanoperákat megszégyenítő hosszúságúra nyúló tárgyalások eredményeként – még legalább egy évre sikerült magukhoz láncolniuk a megbízható irányítót, Raymond Feltont. Ráadásul szerencséjük is volt, hiszen a nyári piac nem bővelkedett hozzá hasonló kvalitású karmesterekkel, így a vezetők végig pengeélen táncoltak azzal, hogy felvállalták annak kockázatát, valamely másik egylet „meccselhetetlen” ajánlattal kínálja meg. Erre azonban nem került sor, így a „Bobcats-górék” taktikája bevált, a nekik kedvezőbb feltételekről szóló szerződést írathatták alá játékmesterükkel.

Felton tehát több hónapig beszédtémát szolgáltatott a hiúzok híveinek, mégsem a körülötte kialakult huzavona jelentette a nyár fő attrakcióját, hanem az abszolút váratlanul nyélbeütött Emeka Okafor-Tyson Chandler blockbuster. A Délkeleti csoportban vitézkedő csapat ikonjának számító Okafor elcserélése szinte mindenkit meglepett, talán nem túlzás azt állítani: első franchise-playerüktől vettek érzékeny búcsút. Az ellenérték aztán még meglepőbb volt. Tyson Chandler ugyanis hiába számít megbízható centernek, tekintve, hogy többet sérült, mint amennyit játszik, hosszútávon nemigen lehet rá építeni. Igaz, ha azt nézzük, hogy a kisebb-nagyobb nyavalyák Emekát sem kerülték el eddigi pályafutása során, szóval gyakorlatilag ugyanott vannak a hiúzok, mint eddig, akkor viszont már „up-trade” a dolog, tekintve, hogy T.C. – jelenleg ugyan még vaskosabb – szerződése sokkal hamarabb lejár, mint Okaforé, azaz pénzügyileg legalább érthető a váltás. Azt azonban, hogy ettől valamicskét elő is mozdulna a csapat, legalábbis megkérdőjelezem.

A draftról 1/12-esként érkező Gerald Hendersonban kétségkívül van fantázia, ráadásul az NBA tavaly leggyengébben támadó (átlag 93.6 pontjukkal utolsók voltak a liga pontszerzési listáján) csapatában talán lesz is lehetősége kibontakozni, hiszen az előrejelzések szerint az ő személyében egy, inkább az előre-játékot kedvelő játékossal bővült a macskafélék kerete. A másik újonc, Derrick Brown sem elveszett gyerek, ezt az előszezonban kapott játékpercek alatt már igazolta is, és ha a magas posztokon eleinte kevesebb lehetőség jut is majd neki, idővel odakerülhet a szűkebb rotációba.

Sokat segíthet a tavalyi gyengécske tűzerő javításán a nyáron Charlotte-ba költöző vándormadár, Ronald „Flip” Murray is, akinek rutinjára igencsak nagy szüksége lesz majd a fiatal titánokkal teletűzdelt csapatnak. A tavaly szezon közben igazolt Vladimir Radmanovictól is mindenki többet vár majd idén, hiszen most már kellően megismerte új csapata játékrendszerét, sőt a legutóbb a Pacersben pattogtató Stephen Graham sem tűnik rossz igazolásnak – a padra…

Hiszen ne legyenek kétségeink. a csapat motorja továbbra is a Gerald Wallace-Raja Bell duó marad, akik nemcsak a pontgyártásból, hanem a hiúzok évről-évre jobb védekezéséből is oroszlánrészt vállalnak. Persze ameddig bírják… Wallace évek óta a betörésekkel legbátrabban és legtöbbet operáló Bobcat, ez azonban nem veszélytelen feladat, amit több komolyabb sérülése is bizonyít. Amíg azonban pályán van, nehéz megállítani, mint ahogy a korábban Phoenixben pallérozódó Bellt is, utóbbi ráadásul kintről is komoly veszélyt jelent az ellen palánkjára.

Ami jó hír a számukra, van azért potenciál a padon ülőkben is: DJ Augustin már idén is meg-megszorongatta Feltont a kezdő irányítói posztért zajló versenyben, DeSagana Diop és Nazr Mohammed egyaránt sokat megélt játékosok, míg a francia Alexis Ajinca kivételes tehetség, akiből egyszer még használható center válhat. Majd.

Ez azonban még idő kérdése, azaz a Detriottal 2003-2004-ben bajnoki címet nyerő Larry Brown edzőnek ismét szép feladat jutott osztályrészéül, ám azért valljuk be: akármennyire jó stratéga is az „öreg”, azért kisebb (?) csodának kéne ahhoz történnie, hogy a Bobcats az előttünk álló alapszakaszban vívja ki története első playoff-szereplését, sőt véleményem szerint még a tavalyi közepes, 35-47-es mérleg beállítása sem lesz könnyű. Aztán jövő nyáron meglátjuk robbant-e a hiúzcsorda vezetősége, vagy az ideihez hasonlóan ismét „nyári álmot alszik”, de gyanítom, hogy nem így lesz, hiszen több mint valószínű, hogy a mostani csöndesség hátterében valószínűleg a jövő nyári, őrületesnek ígérkező FA-piacra történt spórolás állhatott.
Várható kezdőcsapat:Raymond Felton-DJ Augustin-Gerald Wallace-Boris Diaw-Tyson Chandler

MIAMI HEAT
ahogy Mihály Balázs látja

Érkezett: Carlos Arroyo (Maccabi Tel Aviv, Izrael), Quentin Richardson (Minnesota), Shavlik Randolph (Portland)
Távozott: Jamario Moon (Cleveland), Mark Blount (Minnesota), Luther Head (Indiana)

Távolról sem úgy alakult az idei átigazolási szezon a Miami számára, ahogyan azt a floridai csapat háza táján eltervezték, ugyanis hiába dolgozott azon a Heat szakmai stábja, hogy a városba költözhessen Carlos Boozer és Lamar Odom, végül mindkét játékos maradt az eddigi állomáshelyén, miközben Quentin Richardson és Carlos Arroyo neve került az érkezők listájára. Utóbbi kosarasokkal ugyan erősödött valamicskét a tavaly a rájátszás első körében elvérző csapat játékosállománya, ez a minimális javulás azonban aligha lesz elég ahhoz, hogy a Miami visszatérjen a szűkebb keleti elitbe, és ami még fontosabb: korántsem biztos, hogy elég lesz ahhoz, hogy az együttesnél maradjon Dwyane Wade.

A liga egyik legnagyobb sztárja ennek megfelelően egyelőre nem is hosszabbította meg a szerződését a klubbal, erre a következő nyáron kerülhet majd csak sor, és akkor is csak abban az esetben, ha a Heat bepótolja mindazt, amit az idén elmulasztott. Az ehhez vezető úton az első lépés az lehetne, ha a soron következő szezonban is a jobb keleti csapatok közé tartozna az elmúlt idényben a konferencia ötödik helyén végző Miami, ez viszont egyáltalán nem tűnik könnyű feladatnak azok után, hogy a riválisként számba vehető együttesek legtöbbje jelentősen megerősödött a nyáron.

Ahogyan tavaly, úgy az új szezonban is elsősorban Wade-en áll vagy bukik majd a gárda sikere, azonban az elmúlt esztendővel ellentétben az idén feltétlenül több segítség – vagyis kiegyensúlyozott teljesítmény – kell majd a társaktól, így a fiatal és reményteli Michael Beasley-Daequan Cook-Mario Chalmers triótól, valamint a rutinos Jermaine O’Neal-Udonis Haslem kettőstől ahhoz, hogy a Heat a felszínen maradjon és nagy reményekkel vághasson neki 2010 nyarának.

Várható kezdőcsapat: Mario Chalmers-Dwyane Wade-James Jones-Udonis Haslem-Jermaine O’Neal

ORLANDO MAGIC
ahogy Márton Tamás látja

Érkezett: Vince Carter (New Jersey), Ryan Anderson (New Jersey), Brandon Bass (Dallas), Matt Barnes (Phoenix), Jason Williams, Linton Johnson (Chicago)
Távozott: Rafer Alston (New Jersey), Courtney Lee (New Jersey), Tony Battie (New Jersey), Hedo Turkoglu (Toronto)

A tavalyi év előtt nem sokan gondolták, hogy a Magic képes lehet mindkét keleti nagyágyút leküzdeni és eljutni a nagydöntőbe, idén már egyértelműen helyük van az öt nagy esélyes között.

Vince Carter megszerzésével a Magic kihasználta, hogy a playoffra még esélytelen csapatok inkább spórolnak és elküldik a sztáraikat, megkímélve nézőiket kemény dollárok elköltésétől a csarnokaikban. Áron alul érkezett 20 pont, 5 pattanó és 5 gólpassz, valamint az óriási potenciállal bíró Ryan Anderson, aki már másodévesként beverekedte magát egy keleti óriás kezdőjébe. Carter érkezése és Hedo Turkoglu távozása azt jelenti, hogy Rashard Lewis a hármas poszton játszhat, óriási fejtörést okozva az ellenfelek edzőinek. Ha gyors embert küldenek rá, beviszi a festékbe, ha magasat, kiviszi a periméterre és vagy átdobja, vagy elfut mellette.

A megüresedett erőcsatár poszt Andersoné lett, ami egyben azt is jelenti, hogy a Magic – nem megszokott módon – mindkét cseremagasa (Brandon Bass és Marcin Gortat) vadonatúj, MLE-közeli fizetést biztosító szerződéssel rendelkezik, vagyis egy ideig elcserélhetetenek. Otis Smith és a tulajdonosi kör nem fukarkodott, de jogos a feltételezés, hogy nem luxus-e két embernek közel 10 millió dollárt fizetni azért, hogy meccsenként 20 percen át brusztoljanak a lepattanókért. Igaz, cserébe az ellenfelek meg fognak szenvedni a palánk alatt.

Ha Jameer Nelson idén végig rendelkezésre áll, a legjobb keleti mérleg is a Magicé lehet. Ne felejtsük el, Stan Van Gundy csapata tavaly a szezon második felétől egészen a döntőig nélkülözte az All-Star gálára is beválasztott irányítót. Az ominózus vállsérülésig 36-11-es mérleget futott a Magic, 82 találkozóra kivetítve ez 63-19-es mutató és akár elég is lehet az első helyhez. Három nagyágyú esetén felbecsülhetetlen jelentőségű, ha csak az egyik fő riválist kell legyőzni a rájátszásban.

Ha megkérdőjelezhető Bass és Gortat szerződése, annyira megsüvegelendő Matt Barnes és Jason Williams szinte aprópénzért történő leigazolása. Mindketten hasznos vízhordói lesznek a cserepadnak, extrát nem fognak nyújtani, de oda fogják tenni magukat, nem fog járni a szájuk. Pietrus-szel és a két óriással kiegészülve kemény, szívós lesz a tartalék ötös. Egyetlen pici probléma a pontszerzés lehet, de Van Gundy valószínűleg meg fogja oldani, hogy 1-2 támadófegyvert minden pillanatban legyen a pályán.

Már csak néhány kérdés merülhet fel. Hogy vészelik át Rashard Lewis 10 mérkőzéses eltiltását? A rossz kezdés könnyen jelentheti a különbséget az első és a harmadik hely között. Carter mennyire veszi ki a részét a védekezésből? A rájátszásban Ray Allen támadásonként 3-4 zárást kap, erős akarat kell és fizikum kell, hogy az ember követni tudja. Nem jönne jól, ha védekezésben dugdosni kellene az egyik legnagyobb fegyvert. Nelson továbbra is ilyen hasznos marad, ha kevesebb dobóhelyzete lesz, avagy tudja-e kellően mozgatni a csapatot? Carter igényli a labdát, Howardot balgaság lenne nem tömni. Nelson tavaly nem passzolásával, hanem pontszerzésével került az All-Star keretbe, idén viszont ráhárul a felelősség, hogy három, egyaránt könnyen dobóhelyzetbe kerülő társát eredményesen és kellően sokszor bevonja a támadásokba. Dwight Howard támadórepertoárja bővült-e a nyáron? Superman legfőbb támadómozdulata az, hogy vállát benyomja a védő mellkasába, eltolja, majd zsákol. Perkins és Shaq ellen csak akkor mehetne biztosra, ha jönnek a horgok, elsarkazásból átdobja őket, illetve képes lenne 70% körül büntetőzni.

Megvannak az építőkövek egy bajnokcsapathoz, van 6-7 hónap az összerakáshoz. Ha hamar rátalálnak a jó receptre, övék a keleti első hely, ha mégse, 2-3. kiemeléssel is el tudnak jutni a döntőig.

Várható kezdőcsapat: Jameer Nelson-Vince Carter-Rashard Lewis- Ryan Anderson-Dwight Howard

WASHINGTON WIZARDS
ahogy Szabó Levente látja

Érkezett: Mike Miller (Minnesota), Randy Foye (Minnesota), Fabricio Oberto (San Antonio)
Távozott: Etan Thomas (Oklahoma), Oleksiy Pecherov (Minnesota), Darius Songaila (Minnesota), Juan Dixon

Nem lehet könnyű Wizards szurkolónak lenni. A legkitartóbbak minden bizonnyal jó adag mazoizmussal is meg vannak áldva, ugyanis Arenas érkezése óta minden évnek az „Ez lesz a mi évünk!” jelmondattal vágnak neki, de a szezon után be kell érniük a „Mi lett volna ha…?” elmélkedéssel.

A sérülések tavaly is menetrend szerint érkeztek. Először Arenas, majd Haywood volt kénytelen nagyon hosszú pihenőre vonulni, és hogy a kép teljes legyen, Caron Butler is (szokásosan) beadta a derekát a szezon során. Ilyen társak mellett Jamison kiérdemelne már egy különdíjat a kitartásáért, azért amilyen hősiesen tartja egymaga a frontot. Az előző szezon mindezek fényében nem szólhatott másról, mint a fiatalok beépítéséről és DeShawn Stevenson bizonyítási kényszeréről.

Az eredmény természetesen eredménytelenség volt, ami azonban már rövidtávon (amennyiben az idei szezon annak számít) is sikerekhez vezethet majd. A gyenge szerepléssel kiérdemelt 5. helyre szóló draftcetlit ugyanis nagyon ügyesen váltották be Mike Millerre (korábban 5. választott a drafton, év újonca (2001) és legjobb hatodik ember (2006) valamint Randy Foye-ra (tavaly 17 pontos átlag). A két új szerzemény sok csapatban húzóember lenne, egy olyan keretben viszont ahol három All-Star játékos pattogtat, nagyszerű adalékanyagnak számítanak. Az egyetlen probléma a labdák számával lehet majd, ugyanis Foye-nak és Millernek sok labdaérintésre van szüksége a jó játékhoz, Caron Butler és Antawn Jamison fontos opciók támadásban, és mint tudjuk Stevenson illetve Arenas rendszerint lestoppolják azt, ami náluk van.

Jó hír azonban, hogy Arenas elszántabb, mint valaha. Idén nyáron ő is csatlakozott azon játékosok táborához, akik igénybe vették annak az all-around edzőnek a szolgálatait, aki jó időben volt jó helyen, és emiatt legendássá vált. Michael Jordan egykori edzője, Tim Grover szerint Arenas rendkívül komolyan vette a közös munkát, és nagyon keményen dolgozott. Ha lehet hinni a pletykáknak Agent 0 élete legjobb kondíciójában van, robbanékony és gyors. Tökéletes állapotban van egy varázslatos visszatérésre.

A sikerük kulcsa a vezér önzetlenségében rejlik. Amennyiben Arenasnak sikerül az előszezonban magára öltött passzolós jelmezt kényelmesen viselnie a szezon során, és természetesen elkerülik a csapatot a sérülések határ a csillagos ég. Van, aki szerint akár bajnokok is lehetnek, a realitások talaján maradva viszont sima rájátszásos csapat. A többi csak azon múlik, hogy a kiváló alapanyag összeáll-e igazi csapattá.

Várható kezdőcsapat: Gilbert Arenas-Mike Miller-Caron Butler-Antawn Jamison-Brendan Haywood

Szerző: NBA1.hu

Dátum: 2009. 10. 28.