Az évtized emlékezetes jelenetei – 9.

Az NBA történetének talán legnagyszerűbb dobását taglalja a kilencedik helyezett, melynek méltó helye lenne a fizika könyvekben is.

9. 2004 – Derek Fisher csodadobása a konferenciadöntő ötödik mérkőzésén


Derek Fisher beosztotta idejét

0.4 másodperc. Kevesebb, mint ameddig ezen a mondaton végigrágja magát a kedves olvasó: 0.4 másodperc.

Habár azóta David Lee jóvoltából ízelítőt kaptunk arra, hogy 0.1 másodperc is tengernyi idő a kosárlabda pályán, 2004-ben sporthíradók millióinak töltötte ki képsorozatait ez a mozdulatsor.

A 2004-es évben jött össze papíron minden idők talán legjobb kezdőcsapata. Fussunk csak át rajta. Az öt játékos 49 All-Star szerepléssel, 8 NBA bajnoki gyűrűvel és 4 alapszakasz MVP címmel rendelkezik. Hogy mégis hogyan maradhatott alul ez a Los Angeles Lakers a döntőben sima 5 meccs alatt, az talán a legjobb kérdés, amit ebben a sportágban fel lehet tenni. Pontos választ senki sem tud adni, így én is csak találgatni tudok. Helyette inkább ugorjunk vissza a Gary Payton, Kobe Bryant, Karl Malone és Shaquille O’Neal által vezetett Lakers legemlékezetesebb pillanatára, amit történetesen az imént megnevezett négy játékos közül egyik sem tudhat a magáénak.

A Lakers 56-26-tal zárta az alapszakaszt (talán még emlékszik valaki az utolsó találkozójukra: Bryant először egy triplával hosszabbításra mentette, majd a második hosszabbításban egy hárompontossal meg is nyerte az utolsó találkozót a Rose Gardenben), így első körben a Steve Francis által vezetett Houston Rockets várt rájuk. A második körben a San Antonio Spurs ellen játszhattak, akik a pályaelőny révén be is húzták az első két találkozót. A harmadik és negyedik ütközetet a Lakers nyerte, így a felek egyenlő állással repültek vissza Texasba.

Az ötödik meccs maga volt a kínszenvedés. (Ha találnom kell az emlékezetemben még egy hasonlóan alacsony pontszámú, nyögvenyelős, rendkívül sok hibát tartalmazó összecsapást, akkor csak egy jut eszembe… Erről majd a ranglétra egy felsőbb helyén.) A két csapat nem csak fantasztikus védekezést mutatott be, de az olykor könnyűnek tűnő helyzeteket is elbaltázta. A harmadik negyed után az eredmény 62-53 volt a Lakers javára, ezt az összpontszámot pedig az utolsó periódus még jobban alulmúlta.

Mindkét csapat nagy dobóit kereste, ám míg a Lakersben a Payton-Malone-O’Neal trió összesen dobott 23 pontot, a Spursben a Ginobli-Horry-Turkoglu trió ragadt le összesen 16-nál.

2 és fél perccel a mérkőzés vége előtt Tim Duncan zsinórban dobott 6 pontjának segítségével a Spurs hosszú idő után szerzett vezetést. Duncan mellett Tony Parker próbálta húzni lagymatag alakulatát, az ő kosarával a Spurs már hárommal vezetett. Shaq egy finom dobással 1 pontra csökkentette a hátrányt, amit Kobe 11 másodperccel a vége előtt már 1 pontos előnyre csiszolt.

A Lakersnek még volt lehetősége egy faultra, így a Spursnek 5 másodperce volt pontokat szerezni. Duncan szinte reménytelen helyzetből, kicsavart/kifacsart módon dobta el a labdát Shaq fölött, ami hibátlanul csapódott a gyűrűbe 0.4 másodperccel a vége előtt. A Spurs rajongók extázisából leszűrhető, ők már elkönyvelték a csapat 3. győzelmét.

Három időkéréssel (!) később a csapatok végül felálltak az oldalvonalhoz. Gregg Popovich mester visszahozta a pályára Robert Horryt és Rasho Nesterovicot, hogy csapata magasságfölényben legyen egy esetleges alley-oop próbálkozásnál, valamint kiadta: akármi történik, Bryant ne kapja meg a labdát.

Mint az látható is, Bryantet két ember is igen szorosan őrizte. Ez tette lehetővé Derek Fishernek, hogy elszakadjon, majd már dobásra való fordulásból kapja meg a labdát.

A dobás rengeteg vitát váltott ki. Vissza lehetne térni Duncan dobására és arra, hogy lehet, hogy kevesebb idő maradt. Rá lehet térni arra, hogy az órát nem a megfelelő időben indították el.

Teljesen felesleges. Ez a dobás már a történelemkönyvekben szerepel. Ott a helye.

Szerző: Kun Zsolt

Dátum: 2009. 12. 23.