A szezonfelező táján és az átigazolási határidő (március 15.) közeledtével érdemes számot vetni azzal, hogy az idei szezon során a csapatok mit értek el, mire számíthatnak a továbbiakban és milyen irányban haladnak.

Jelenlegi mérleg: 17-17

Kezdőcsapat: Ricky Rubio-Luke Ridnour-Wesley Johnson-Kevin Love-Nikola Pekovic

Mi történt idáig?

A Timberpups felcseperedni látszik, a mostanság megszokott erőtlen vonyítás pedig, lassan félelmetes farkasüvöltésbe megy át. Az idén Ricky Rubióval erősödő csapat, a jelenleg futó szezonban már most több meccset nyert, mint a tavalyi idény során összesen. A kétségkívül impresszív javulás több forrásból táplálkozik. Az egyik ilyen a már említett Ricky Rubio, aki egy 30 éves veterán játékintelligenciájával irányítja a farkasokat. A dobáspontosságon, és a pontszerzésen kívül, már most minden másban elit, vagy elit szinthez közelítő spanyol okos, érett játéka, túlmutat a boxscore statisztikáin.

A Wolves támadásban, és védekezésben is nagyságrendekkel jobb amikor ő is a parketten van. Különösen a védőoldalon nyújtott teljesítménye hatalmas meglepetés, hiszen fizikai paraméterei, vékony testfelépítése, és az átlagon felüli laterális sebesség hiánya miatt, komoly kétségek voltak Ricky NBA-beli védekező potenciáljával kapcsolatban, annak ellenére is, hogy tiniként kétszer is elnyerte az év védője díjat az ACB-ben. A kétkedés nem volt teljesen ok nélküli, hiszen nem lehetett sejteni, hogy Rubio agresszív, nagy kockázatot felvállaló stílusa, miként fog érvényesülni az NBA-ben.

A válasz most már egyértelmű, hibátlanul. A spanyol szemmel láthatóan minden egyes ellenfélre külön készül, akinek gondjai vannak a labdakezeléssel, labdavezetéssel, azokat komolyan presszingeli, az elit passzolók ellen pedig a passzsávokat felügyeli. Jellemzően sokat beszélve, afféle karmesterként, és a fiatal irányítók életét általában megkeserítő pick&roll elleni védekezésben is hatékony, sőt, még az előzetesen problémásnak gondolt, robbanékony, hibrid izomszörnyetegek (Rose, Westbrook) életét is meg tudja nehezíteni, posztján elitnek számító karfesztávolságával, remek helyezkedésével, és anticipációs készségével. Szemet gyönyörködtető műeséseiről nem is beszélve, amelyek után talán még Vlade, vagy Manu is elmorzsolnának egy könnycseppet.

Úgy tűnik, a Wolves megannyi betli után, végre bankot robbantott a drafton, és Kahn talán mégsem teljesen gyengeelméjű. Rubio lehet, hogy Kiddhez hasonlóan soha nem fog 40%-nál sokkal hatékonyabban dobni, de cserébe olyan erényeket csillogtat majd meg minden este, amelyek pár év múlva garantálhatják a T-Wolves elit, de legalábbis stabil playoff-státuszát. A Rubio eposz után (sorry, nagy kedvenc), most ejtsünk néhány szót a viszonylagos sikerek többi fontos láncszeméről, a Wolves magasembereiről, a Minnesotai ikertornyokról (hé, hétről-hétre egyre kevésbé hangzik röhejesen!).

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a még mindig csak 23 éves Kevin Love, elképesztő szezont fut, MVP-kre hajazó, őrült statisztikákkal. 25 pont, 14 lepattanó, 57%-os TS-sel,az idei szezonra javuló védekezéssel? Egy kezünkön meg tudjuk számolni azokat a játékosokat a ligában, akik többet tudnak hozzátenni csapatuk győzelméhez. Love megérkezett, és ott van a liga 12 legjobb játékosa között. Hogy ne érezze magát egyedül a palánk alatt, arról egy sokak számára váratlanul felbukkanó név, Nikola Pekovic gondoskodik, már ha a montenegrói szörnyeteg, és a „gondoskodó” kifejezés, bármilyen formában összeegyeztethetőek.

Az első ránézésre darabosnak tűnő, de a valóságban balerinákat megszégyenítő lábmunkával rendelkező játékos, végre tudásának megfelelően teljesít, igazolva azt, hogy a végül problémás európai szerződése miatt második körig csúszó centert, miért várták néhányan top 10-es picknek, minden idők egyik legerősebb (2008) játékosbörzéjén.

A tehetség azonban ebben a ligában (is), önmagában még édeskevés. A T-Wolves jó fél éves csábítás után, a szezon előtt megszerezte az utóbbi 20 év egyik legjobb, legtapasztaltabb edzőjét, azt a Rick Adelmant, akinek rezüméjében playoff csapatok, és contenderek egész sora megtalálható, amelyeket sokszor csak egy hajszál (vagy éppen Michael Jordan) választott el a bajnoki címtől, vagy döntőtől. A Wolves, és legfőképpen Rubio, elképesztően sokat profitálhatnak a személyéből.

Mi lesz ezután?

A Wolves (kis) nagy hármasáról már beszéltünk, ha csak rajtuk múlna, már idén playoff meccseken izgulhatna, az utóbbi években sokat szenvedő minneapolisi szurkolósereg. Sajnos azonban, nem csak rajtuk múlik. Ha azt mondjuk, hogy Rubio remekül illik Love, és Pekovic mellé, ill. oda-vissza, akkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy a keret többi része olyan, mintha Don Nelson válogatta volna össze őket, egy unalmas délutánon, pusztán a vicc kedvéért. Van itt minden, mint a vurstliban, inkonzisztens shooterek egész sora, alacsony kosárlabda IQ-val „megáldott” kombó csatárok Beasley és Williams személyében, minden idők egyik legrosszabb 4. (Johnson) és 2. (Darko) draft pickjével megbolondítva, a „tehetség nem minden” szlogen élő iskolapéldájaként. A Minnesota vezetőségének minden követ meg kell mozgatnia azért, hogy egy minőségi dobóhátvédet, és kiscsatárt hozzanak a Rubio-Love-Pekovic trió mellé, és ha ezt még a március 15.-i csere határidő lejártáig sikerülne összehozni, akár már idén playoff tapasztalattal gazdagodhatna, a liga legfiatalabb, és talán legizgalmasabb csapata.

Szerző: Zukály Zoltán

Dátum: 2012. 02. 27.