A 2013-as gyengécske felhozatal után, idén ismét minőségi kínálat van az erőcsatár poszton. Noha tavaly – jókora meglepetésre – az 1/1-es is négyes volt (Anthony Bennett), a legoptimistább verzió szerint is jó, ha fél tucat valamirevaló power forward kell a drafton, és még ennél is kevesebb bizonyított az NBA-ben. 2014-ben csak az első körben van 5-6 minőségi játékos, és a második vonal számban és minőségben sem lebecsülendő. Ezen a nyáron szemernyi esély sincs arra, hogy az első választott erőcsatár legyen, ám kettő biztosan, és vélhetőleg még egy harmadik is elkel majd az első tízben.

A balkezes dupla-dupla gép: Julius Randle az a fajta játékos, akit imádni lehet, ha a csapatodban játszik, ellenfélnek viszont roppant kellemetlen (Zach Randolph helyeslően bólogat). Állandóan a festékben sürög-forog. Szorgalmasan gyűjtögeti a lepattanókat. A kezébe kerülő labdák pontos helyretételében pedig nemcsak a fizikai erejét használja, technikailag képzett, mackós alkatához képest gyors és fordulékony. Egy gyengébbecske drafton akár 1/1-es is lehetne, de így sincs oka panaszra, vélhetőleg az első hatban fogják kiválasztani. Nba1.hu elemzés.

Noah Vonleh: A harcos. Védő és támadó oldalon is tényező lehet. A testfelépítése és képzettsége alapján center is játszhat majd, de ehhez a palánk alatti játékát (is) fejleszteni kell. Gordon után a második legfiatalabb játékos, szépreményű fejlődési lehetőségekkel. Az egyik legbiztosabb választás, kevés bukta (bust) veszéllyel. Nba1.hu elemzés.

Magas emberek között ritka az Aaron Gordonhoz hasonló elitatléta. A szezon kezdetén még kérdéses volt melyik csatár poszton hatékonyabb. Az Arizona csapatában sokáig kiscsatárt játszott, majd Brandon Ashley sérülése után átkerült a négyes posztra. A látottak alapján inkább erőcsatár. Csapatember, az edzők és a játékostársak kedvence. Intelligens és sokoldalú játékos. Jól passzol, remek védő, pontos befejező ember. Korlátozott támadóképességei miatt lehet, hogy kicsúszik a top10-ből. Nba1.hu elemzés.

Nem az eszéért vagy a szépségéért szeretjük Adreian Paynet. A Michigan St. végzőse kész, kiforrott játékos. Sok fejlődési lehetőség nincs benne, de amit tud, azt megbízhatóan, magas szinten hozza. Hatékony pontszerző, nemcsak a festékből vagy középtávolról, de a triplavonalon túlról is remekül dob. Nba1.hu elemzés.

Nem rosszindulatú szójátékkal élve: Clint Capela az a svájcinéger, aki eddig Franciahonban játszott. Fizikális téren már NBA szintű, remek atléta. Hosszú karokkal megáldott, jó munkás módra mindkét palánk alatt keményen dolgozó, szigorú védő. A magassága (211 cm), ehhez párosuló izomtömeg és a játékstílusa alapján centernek is jó lehet. A játékintelligenciája aggodalomra adhat okot, és a támadó játéka is erős fejlesztésre szorul. Nba1.hu elemzés.

A sötét lovak közé sorolható két európai játékos, akiket akár a centerek között is említhetnénk, nemcsupán a hét láb (210 cm) magasságuk, de a képzettségük okán is.

A lett Kristaps Porzingis a nagyobb név, egyelőre elsőkörösnek mondják. Ügyes, intelligens, finom kézzel megáldott, képzett játékos. Akár kiscsatár is lehetne, bár hullámzó a dobóteljesítménye. Nem túl erős, szikár alkata miatt véleményes, helyt tud-e majd állni az NBA darálójában. Motiejunas-féle hosszútávú projekt, sikeresebb kimenetellel, de könnyen lehet belőle egy fehér Anthony Randolph is.

A dán Rasmus Larsen fizikálisan inkább készen áll az NBA-re. Viking ősökhöz méltó elszántsággal harcol a festékben. A magasságához és súlyához képest meglepően mozgékony. Nagyon nyers még. Csak második körös jelölt.

Wild card: Bob McAdoo a hetvenes évek kiváló NBA játékosa volt (5x All-Star).
Távoli rokona James McAdoo követte „nagybátyja” példáját és szintén a North Carolina egyetemre iratkozott be. Újoncidényében Barnes, Henson és Zeller mögött kiegészítő szerepet kapott. Második szezonjában ugrásszerűen javult a teljesítménye, a szurkoslábúak legjobbja lett, és betonbiztos első körös jelölt. Jókora meglepetésre mégis maradt az iskolában. Vesztére. Nem romlott, de jelentősen nem is fejlődött a játéka. Ezek után – a diploma helyett- mégis a profikat és a dollárkötegeket választotta. Az utóbbi egyáltalán nem garantált, hiszen jelenleg csak második körösnek jósolják. Idén áprilisban még egy fontos döntést meghozott: feleségül vette csinos röplabdás barátnőjét: Lauren Adkinst.
Nba1.hu elemzés.

A második körös jelöltek között megtaláljuk a minden hájjal megkent végzős Cory Jeffersont. A Baylor nagymedvéje agilis, atletikus, erős testalkatú. Az utolsó két évben sokat fejlődött, mint jump-shooter, de a pattanózást sem hanyagolta el. Pierre Jacksonnak (draft ’13: 42) köszönhetően előrelépett a pick&roll játékban, Isaiah Austin oldalán pedig megtanult centerrel együtt, hatékonyan játszani.

Ha harcolni és küzdeni kell, akkor Jarnell Stokes sem megy keménységéért és csibészségért a szomszédba. A csapat motorja. Bivalyerős, jó kondícióban lévő Tennessee önkéntes. Talán a draft legjobban pattanózó játékosa, ám a magassága (204 cm) miatt az NBA-ben lehetnek gondjai. Támadó oldalon sokat fejlődött. Csank János után szabadon: „jócskán van még benne anyag”. Védőként viszont hajlamos bealudni, de ezt a hibáját még kinőheti, hiszen januárban múlt húsz éves.

A Lopez testvérek és Landry Fields után újabb Stanford játékos kopogtat, a belépés reális esélyével, az NBA kapuján. A kanadai születésű Dwight Powell erős karakter, a játékintelligenciájával sem hozott szégyent a neves egyetemre. Mozgékony, koordinált mozgású magasember. Alapesetben erőcsatár, de centert is tud játszani.

A nevadai rebellis Khem Birch magasága és súlya (206 cm, 100 kg) alapján inkább négyes, képességei okán meg center. Kimagasló védőjátékos, támadásban kevésbé jeleskedik. Agresszív, hustle player. Atletikus, robbanékony. Az NCAA második legjobb dobásblokkolója, ruganyosságát és hosszú karjait pattanózásban is remekül hasznosítja.

A kínálat lehetne még nagyobb is, hiszen Dario Saric vagy T.J. Warren elvileg mindkét csatár poszton tud játszani, valamint a centerek közé sorolt játékosok között is akadhat olyan (Patrick Young, Johnny O’Bryant), aki az NBA-ben inkább erőcsatár lehet.

Egy nagyobb hiányzó van: Montrezl Harrell személyében. Amíg Vonleh és Gordon meg nem erősödött, Randle mögött a második opció volt, de a két ifjú titán berobbanása után is stabil első körös választásnak látszott. Ezt az esélyt adta fel a Louisville és a diploma kedvéért. Jövőre megtudjuk, hogy jól döntött-e vagy sem.

Marcus Lee (Kentucky) beletenyerelt a jóba. Újoncidényében Randle mögött kapott perceket igyekezett kihasználni, Dakari Johnson és Cauley-Stein mellett center poszton nem játszhatott. Randle ugyan távozott, a többiek maradtak, ráadásképpen érkezik az ötcsillagos erőcsatár Trey Lyles és a szintén magasan jegyzett center: Karl Towns Jr.

Perry Ellis ebben a szezonban (Embiid oldalán is) hozta a tőle elvárható hasznos játékot, de marad a Kansasnál, hogy befejezze az iskolát, társaságnak pedig megkapta a legjobb középiskolás erőcsatárt: Cliff Alexandert.

Brice Johnson (North Carolina) másodévesként McAdoo mellett már megmutathatta oroszlánkörmeit. A csatártárs távozásával megnyílt előtte az út, bár vetélytársnak ott van Isaiah Hicks.

Érthető okokból marad távol: Brandon Ashley (Arizona), aki sérülés miatt kihagyta a szezon második felét, míg Chris Walker (Florida) tanulmányi kötelezettségeinek (nem) teljesítése okán elmulasztotta az idény első felét. Egyébként sem állnak készen az NBA-re, kell még nekik legalább egy év az érlelődésre.

Egyelőre csak érdekesség kedvéért említjük meg néhány rutinosabb játékos: Shaq Goodwin (Memphis), Jarell Martin (LSU) és Bobby Portis (Arkansas), valamint három szépreményű középiskolás: Isaac Copeland (Georgetown), Kevon Looney (UCLA) és Chris McCullough (Syracuse) nevét.

folyt.köv.: centerek (remélhetőleg)

Szerző: Farkas Dénes

Dátum: 2014. 06. 07.