Távozott: Eddy Curry (New York), Antonio Davis (New York), Adrian Griffin

Új korszak köszöntött „szeles város” lakóira. Hála a fiatal tehetségeknek és az ambiciózus edzői stábnak közel hétévnyi kínszenvedés után súlyos dobogással közelít a „bikacsorda” az NBA elitjéhez.
Az elmúlt alapszakaszban produkált megdöbbentő vágta nem is hagyott afelől semmi kétséget, hogy a csapat vezetősége komoly diplomáciai hadjáratot folytat a nyáron szabadügynökké váló alkalmazottjai maradásra bírása érdekében. John Paxson rögvest belevágott a sűrűjébe, s ha nehezen is, de újabb négy évre a Bulls élén tartotta Scott Skiles mestert, illetve állva az „őshüllők” ajánlatát, Chris Duhont is a csapathoz kötötte. Majd néhány korrekciós beavatkozással megerősítette a felső posztot Malik Allen és Darius Songaila szerződtetésével. A holtszezon egyik slágertémája Tyson Chandler és Eddy Curry szerződéshosszabbítási szándéka volt. Előbbi pár tiszteletkör lefutása után beadta derekát és „csekély” 65 millió dollár fejében további hat szezonra kötelezte el magát az Illinois állambeli csapathoz, ám Curry aktája a chicagói szurkolók megkönnyebbülésére végre lezárult. A szívproblémával bajlódó center nem volt hajlandó genetikai vizsgálatnak alávetni magát, így szedhette a cókmókját és Antonio Davis társaságában meg sem állt az Isiah Thomas működtette New York-i szeretetszolgálatig, ahonnan a tehetséges erőcsatár, Mike Sweetney és a nehéz természetű bedobó, Tim Thomas érkezett ellenértékként.
A Bulls fő fegyvere továbbra is a Kirk Hinrich – Ben Gordon alkotta nehéztüzérség lehet, akiknek jó hátteret jelent a sérüléséből felépülő Luol Deng és a fejlődés rögös útjára lépő Chandler. Ráadásul Sweetney bíztató előszezoni produkciója, valamint az ésszerűen felépített cseresor reményt kölcsönöz a csapatnak az előrelépéshez.

Kezdőcsapat: Chris Duhon / Kirk Hinrich / Luol Deng / Mike Sweetney / Tyson Chandler

Távozott: DeSagana Diop (Dallas), Jeff McInnis (New Jersey), Robert Traylor, Jiri Welsch (Milwaukee), Scott Williams (visszavonult)

Amióta LeBron James megérkezett a lovagvárba, megnőttek az elvárásokkal Clevelandben. Fülig Jimmy óta tudjuk azonban, hogy „nincsen üszlet kockászás nélkül”, így a vezetőség kinyitotta a pénztárcáját. Jakab király litván alvezérét nagyvonalú ajánlattal bírták maradásra, míg a főleg a lopások területén jeleskedő zsoldosvezért, Larry Hughest Washingtonból csábították északnyugatabbra. A tavalyi rájátszásról hajszállal lemaradó gárda egyik gyenge pontja volt, hogy az Ilgauskas által belülről, James által pedig mindenhonnan puhított ellenséges védvonalak áttöréséhez nem volt elég hadászati tűzerő. E problémát orvosolandó két harcedzett nehéztüzér, Donyell Marshall és Damon Jones csatlakozott a testőrséghez.
A komoly erősítések ellenére akadnak még kérdések a királyi udvarban. Felébred-e tavaly megkezdett téli álmából Eric Snow? Az első évét töltő edző, Mike Brown össze tudja-e fogni az erős egyéniségekkel teletűzdelt gárdát? Az ifjú erőkből álló cserepad elég lesz-e az üdvösséghez?
Egy biztos: nagy csalódás lenne, ha ismét lecsúsznának a play-offról.

Kezdőcsapat: Damon Jones / Larry Hughes / LeBron James / Drew Gooden / Zydrunas Ilgauskas

Távozott: Elden Campbell, Darvin Ham

Joe Dumars idén is csak kisebb korrekciókat hajtott végre csapatán, de abban a tekintetben hű maradt önmagához, hogy ismét csak hajtós játékosokat hozott Detroitba. A pad tavaly ingatag eresztékeit hivatott erősíteni a kettes-hármas poszton bevethető atlétikus Maurice Evans, a palánk alatti csatározások veteránja, Dale Davis és az újonc pankrátor, Jason Maxiell. Darko Milicic az Európa bajnokságon megmutatta, hogy korai lenne még leírni őt, kérdés, hogy Saunders jobban bízik-e majd benne, mint a nem éppen az ifjú tehetségek pátyolgatásáról híres Larry Brown.
A Minnesotával jó ideig egy helyben topogó Flip Saunders 2004-ben lerázta magáról az örök vesztes címkét, de Michiganben még nagyobb az elvárások. És a vetélytársak nem gyengültek. Sőt…

Kezdőcsapat: Chauncey Billups / Richard Hamilton / Tayshaun Prince / Rasheed Wallace / Ben Wallace

Távozott: Dale Davis (Detroit), James Jones (Phoenix), Reggie Miller (visszavonult)

Közel két évtizedes pattogtatás után szögre akasztotta kosárcsukáját az NBA valaha élt egyik legfélelmetesebb „clutch játékosa” és az Indiana harmincéves históriájának ikonja. Bár Reggie Miller visszavonulása érzékenyen érintheti a lassan NBA-szerte közutálatnak örvendő Indiana csapatát, de a száműzetéséből visszatérő Ron Artest, az egészséges Jermaine O’Neal kiegészülve Stephen Jacksonnal, ismét magasba emelhetik az elmúlt szezonban igencsak megtépázott Pacers nevet. Ebben segítségükre lehet a litván kosárlabda megtestesítője, Sarunas Jasikevicius, akit kifinomult játékintelligenciája az évek során Európa egyik legjobb játékosává tett. Rajtuk kívül a sokoldalúságát az előző bajnokságban megcsillogtató Jamaal Tinsley, illetve a megbízható teljesítményre képes kiegészítő játékosok (Jeff Foster, Fred Jones, Austin Croshere, Anthony Johnson) megtoldva a draftról „behúzott” Danny Grangerrel idén merészebb célok elérésére predesztinálhatja a Pacers csapatát.
A sikerek eléréséhez a feltételek adottak: profi mentalitású szakmai stáb, bivalyerős keret. Már csak a sérüléseknek és a balhéknak kell nagy ívben elkerülniük Indianapolist.

Kezdőcsapat: Jamaal Tinsley / Stephen Jackson / Ron Artest / Jermaine O’Neal / Jeff Foster

Távozott: Calvin Booth (Washington), Marcus Fizer, Zaza Pachulia (Atlanta), Erick Strickland (Dallas)

Ki emlékszik már a 2003/2004-es kiírásra, amikor is Terry Porter szinte a nulláról indulva épített egy ütőképes alakulatot?
A tiszavirág életű fellángolást ismét a csapat agóniája és az újraépítés borongós rituáléja követte. A botrányosan gyengén sikerült idény után Porter talpára útilapot kötöttek, helyére pedig a Hawksnál már két sikertelen évet eltöltő Terry Stotts mestert nevezték ki. Az előző szezon hagyatékaként, történetük során már harmadszor választhattak első helyen a nyáron rendezésre kerülő drafton. Larry Harris általános menedzser nem is habozott sokat, lefoglalta a Utah egyetem kivételes adottságokkal megáldott középjátékosát, Andrew Bogutot. Érkezésével megoldódni látszik Lew Alcindor majd harminc éve üresen hagyott center posztja. A „csorda alfahím” szerepköre továbbra is Michael Reddet illeti, akit talán még inkább inspirálni fog a „offseasonban” kötött új kontraktusa, és képes lesz igaz vezéregyéniséggé fejlődni. Segítségére minőségi játszótársak érkeztek Wisconsinba. Főként az elmúlt szezon legtöbbet fejlődő játékosa, Bobby Simmons nyújthat hathatós segítséget, de a sokoldalú – bár kissé alulteljesítő – Jiri Welsch is adhat némi pluszt. Az ex-Clipper szerződtetésével Desmond Masonnek vélhetően ismét küzdenie kell a kezdőcsapatba kerülésért, de 6. emberként is komoly feladatok várhatnak rá. Bogut mellett a rutinos Joe Smith és Dan Gadzuric verekszik majd a palánkok alatti harcban. Az irányító poszton Maurice Williams szinte teljesen magára maradt, így aligha meglepő, Milwaukee-ban már tűkön ülve várják az újra edzésbeálló T.J. Ford visszatérését, aki ígéretesen muzsikált az előszezonban.
Az aktív nyarat záró Bucks elég tehetséges ahhoz, hogy újfent a rájátszást ostromolja, de a nagyobb sikerekre még várni kell.

Kezdőcsapat: : T.J. Ford / Michael Redd / Bobby Simmons / Joe Smith / Andrew Bogut