Megtörtént a szezon első blockbustere, az NBA eddigi történetének talán legnagyobb pénzátmozgatása, három csapatot érintő csere, amely Orlandóban újra fellendülést hozhat pizzafronton, Phoenix-ben bezsákolhatnak néhány tolószéket, Washingtonban pedig leforgathatják a Búcsú a fegyverektől folytatását. Viccet félretéve: takarítás felsőfokon. Az egyik helyen nagytakarítás, a másikon betakarítás, a harmadikon megtakarítás. A Magicnek van a jelenlegin kívül még egy éve, hogy a nagy neveken kívül valami csapatfélét rittyentsen Dwight Howard köré, így nem is csoda, hogy bankot robbantottak. A Sunsban talán Steve Nash mágiája még egyszer, utoljára játékost farag Vince Carterből, habár a másik két kosaras érkezte sokkalta imponálóbb lehet a retoolt passzióból űző arizonai menedzsment szempontjából. A Wizards a liga egyik legelcserélhetetlenebb szerződéséért benyelte a másik legelcserélhetetlenebbet, de utóbbinak van egy szezonnyi előnye, és egy újjáépülő csapat szempontjából minden ilyesmi aranyat ér. Lássuk, mit sikerült a három klub karácsonyfája alá pakolni:

Orlando Magic adta:

Rashard Lewis ($19,573,711)
Vince Carter ($17,522,375)
Marcin Gortat ($6,322,320)
Mickael Pietrus ($5,300,000)
Készpénz
2011 elsőkörös draftjog

Orlando Magic kapta:

Gilbert Arenas ($17,730,694)
Jason Richardson ($14,444,443)
Hedo Turkoglu ($10,215,850)
Earl Clark ($1,898,760)

Phoenix Suns adta:

Jason Richardson
Hedo Turkoglu
Earl Clark

Phoenix Suns kapta:

Vince Carter
Marcin Gortat
Mickael Pietrus
Készpénz
2011 elsőkörös draftjog

Washington Wizards adta:

Gilbert Arenas

Washington Wizards kapta:

Rashard Lewis

A csere mozgatórugói orlandói részről:

Nem is emlékszem, hogy utoljára egy bajnokaspiráns mikor húzott meg egy ilyen brutális cserét. Otis Smith nem egy beszari GM, ez már biztos. Egy délután alatt átrajzolta csapata kezdőötösét, mert érezte, hogy a jelenlegi keret nem lesz elég erős, nemhogy a Lakers-Spurs-Mavericks trió ellen, de még a keleti nagyhatalmakkal szemben sem. Hát most az lett. Legalábbis papíron. A bolt legfontosabb része egyértelműen Arenas. Ha a világ legjobban kereső bloggere, az elmúlt két évet többnyire szabin töltő golyószóró be tud illeszkedni Stan Van Gundy rendszerébe – márpedig miért ne tudna, ezt a totális támadásokra épülő taktikát nála jobban kevesen érzik – akkor lehet előrendelni az XXL-es kevlármellényeket. A helye egyelőre tisztázatlan, habár a legutóbbi mérkőzés után sokak számára egyértelmű, hogy a padról kell érkeznie, biztosítva ezzel a kellő tűzerőt, és stabilitást a Magic cseresorának. Richardson komolyabb veszélyt jelent kintről, mint a kopott térdekkel kényszertempózó Carter, ráadásul jobban passzolhat a visszatérő tékozló fiú mellé is. Hedo Turkoglu másfél évnyi légióskodás után hazatalált Disneylandbe, ahol imára kulcsolt kezekkel reménykednek benne, hogy az ultralusta török megvillant valamit a contract year során mutatott kiváló játékából. És egy láthatatlan részről még nem is szóltam: a vegetáló Lewis helyét ezentúl Brandon Bass tölti majd be, akit már az évad beharangozójában is a kezdőcsapatba vártam. Most megkapja a lehetőséget, és ha tud élni vele, akkor Howard vállairól komoly terheket pakolhat le, másrészt ember/elefánt/tehervonat legyen a talpán, aki ezen a 240 kilónyi őserőn átverekszi magát.

Konklúzió: A Boston, a Miami és a Chicago egyik szemét innentől kezdve Nelsonékra kell, hogy vesse, hiszen egy teljesen ismeretlen massza formálódik Orlandóban, de ha minden fogaskerék a helyére kerül, és még egy használható cserecentert is sikerül találnia a GM-nek, akkor éppen tavaszra érhetik el a forráspontot, a rájátszás meg más kávéház, ott bármi megtörténhet. Otis Smith elégedetten dőlhet hátra, innentől minden Stan Van Gundy kreativitásán múlik. Ha csődöt mond, akkor nyáron eséllyel veheti majd a kalapját…

A csere mozgatórugói washingtoni részről:

63 millió kiadás vs. 80 millió kiadás? A döntés nem nehéz, de legalább könnyű. Fővárosi oldalról minden bizonnyal az anyagiaknak volt a legnagyobb szerepe a csere meglépésében. Lewis szerződése 2012-ig garantált, utolsó évéből „mindössze” 10 millió az, amit biztosan ki kell fizetni, Arenas pedig valószínűsíthetően kitölti 2014-ig szóló kontraktusát. 17 millió indok mellett egyet azért még mindenképpen érdemes megemlíteni: szerkezetileg (is) sokkal jobban jár így a Wizards. Arenas helyén ott van Hinrich, Young, Josh Howard és Wall, ez a négy ember pedig tökéletesen elég a két hátvédpozíció lefedésére. Főleg az a Young teljesedhet ki, aki eddig nem jutott folyamatos játéklehetőséghez, ennek megfelelően képtelen volt kiegyensúlyozottan teljesíteni. Azt azonban mindenki tudja vele kapcsolatban, hogy különleges érzéke van a pontszerzéshez, most lesz ideje a játék más elemeiben is fejlődni. Lewis eredeti posztján eddig csak a gyengécske Al Thornton szerepelt (illetve a sérüléséből most felépülő Josh Howard), így az ex-orlandói sztár visszatérhet a hármas posztra, valamint Yi felépüléséig némi időt tölthet majd erőcsatárként is, Trevor Booker kárára, a Wizards-drukkerek örömére. Arenasszal a csapat arzenálja a pályán belül nem, a pályán kívül viszont csökkenni fog, ezt nagy pozitívumként fogják megélni, ha minden jól megy, talán vége a balhés korszaknak (habár McGee és Blatche pénteki verekedése nem ezt támasztja alá).

Konklúzió: A Washington helyzete nagyon egyszerű. Mind pénzügyileg, mind szerkezetileg jót tett nekik ez a csere. Arenas távozásával az utolsó láncszem is kikerül abból a csapatból, amelyet Caron Butler és Antawn Jamison vezetett rajta kívül, és amelyik az utóbbi tizenöt év legszebb washingtoni eredményeit érte el. A rebuild lényegi része ugyan még csak most indul, de sikerült teljesen lecserélni egy megrekedt gárdát. Akármi is lesz a csapat további sorsa, ebből a cseréből egyértelmű nyertesként kerültek ki.

A csere mozgatórugói phoenix-i részről:

Hedo Turkoglu Orlandón kívül mindenhol leírta magát mostanra. A Suns úgy gondolta, hogy sokat nem kockáztatnak, ha Leandro Barbosáért elhozzák, de ez a manőver nem jött be. Turkoglu a liga legmotiválatlanabb játékosa és bár Alvin Gentry nagy művész, csodákra ő sem képes. Mindezek tudatában óriási pozitívum, hogy gyakorlatilag az ő „pénzéből” jött Mickael Pietrus és Marcin Gortat. Utóbbi sziklakemény középjátékos, akire óriási szüksége volt a Sunsnak, ugyanis ha Robin Lopez lesérült, akkor már csak ”megerőszakolt” centerük maradt. Igen, Robin Lopezért kellett imádkozni, ne nevessünk, ilyen is van. Gortat Howard mögött nagyon ritkán kapott lehetőséget, de azt legtöbbször hasznosan használta ki. Támadásban sem elveszett, Steve Nash minden bizonnyal még többet fog belőle kihozni, már magában nagy nyereség lenne a török pizzakirályért. Pietrusból Orlandóban triplagyárost csináltak, de ő ennél sokkal komplettebb játékos, ne feledjük, beceneve Air France és védekezésben is jobban harap, mint az átlag. Érkezésével azonnal piacra került Josh Childress, ami sokat mond a francia swingmanről is, azt biztosra vehetjük, hogy az aktív rotáció szerves része lesz. A csere negatív oldala a Jason Richardson-Vince Carter swap. Richardson jól játszott Phoenixben, Carter pedig elindult lefelé a lejtőn. Nash rajta is dobhat még egy utolsót, de ezt bárkinél el lehet sütni, az igazság az, hogy most már gyengébb játékos, mint J-Rich. Jövő évi szerződéséből négy millió dollár garantált, így a cserékben jól lehet majd használni.

Konklúzió: Eltűnt Türkoglu, ami minden pénzt megér, nem csak pocsék szerződése, de a csapatra gyakorolt negatív hatása miatt is. Gortattal hosszú idő után újra van egy kis labdaigényű, de nagy hatékonyságú, megbízható center, Pietrus pedig egy az egyben Suns prototípus. Carter hatékonysága és motiváltsága dönti el, hogy nagyon rövid intervallumban is megéri-e a csere, vagy csak közép- és hosszútávon (ott biztosan).

Ball.

(Molnár Ádám-Tóth Attila)

Szerző: NBA1.hu

Dátum: 2010. 12. 25.