A szerencsés 13. helyezett jó pár évvel visszarepít minket, egészen a 2001-es nagydöntőig, ahol újra átélhetünk egy frenetikus teljesítményt.
13. 2001 – Allen Iverson 48 pontja a 2001-es döntő első mérkőzésén
MVP-k a levegőben
Az évtized talán legharsányabb rájátszásában rengeteg nagy dologra emlékezhetünk. A Dallas Mavericks először élte túl az alapszakaszt 1990 után. A Sacramento Kings és a Toronto Raptors első rájátszás szériáját nyerte ezzel a névvel. 1991 óta a New York Knicks először nem jutott tovább az első körből. A Los Angeles Lakers négy 50 győzelem fölött rendelkező csapatot mészárolt le a rájátszásban (1995-ben a Houston Rockets tette még meg ezt)
A Philadelphia 76ers 1983 után (a híres nevezetes „Fo, fo, fo” év) először jutott be az NBA döntőjébe keletről.
A Sixers remekül kezdte az évet, hiszen első 10 mérkőzésükön gyakorlatilag simán ünnepelhettek. Az Allen Iverson vezette csapat szárnyalt, viszont az All-star hétvége előtt pár nappal jött a baj, a kezdő center Theo Ratliff súlyos kézsérülést szenvedett. A Sixers igyekezett gyorsan megoldani a problémát, Toni Kukocot, Nazr Mohammedet és Pepe Sanchezt száműzték Atlantába Dikembe Mutombóért cserébe. A többi történelem.
A 41-14-es mérleg után a Sixers kissé leengedett, és 56-26-tal zárta az alapszakaszt. Keleten ez bebiztosította az első helyüket (és az összes pályaelőnyt), nyugatról viszont a Spursnek és a Lakersnek jobb mérlege volt.
Csak hogy néhány dolgot említsünk a Sixers évéből: Iversont megválasztották MVP-nek, Mutombo lett az Év védőjátékosa, Larry Brown mester az Év edzője, az általában padról beszálló Aaron McKie pedig az Év legjobb 6. embere díjat zsebelhette be.
A rájátszás első körének első mérkőzésén az Indiana Pacers egy Reggie Miller hármassal megverte őket, ám ezután sok közük már nem volt a párharchoz. A második körben jöhetett a Toronto Raptors, ahol az év legizgalmasabb 7 meccse után a Sixers örülhetett. A záró momentum egy Vince Carter kihagyott dupla volt, aminek értékesítésével a Raptors mehetett volna tovább.
A Milwaukee Bucks elleni széria sokak emlékezetében megmaradhatott, már csak a sok reklamálás, egy emlékezetes könyöklés és egy újabb 7 mérkőzéses párharc miatt. A Bucks több játékosa (Ray Allen, Glenn Robinson, Sam Cassell) és maga George Karl edző is kritizálta a párharc játékvezetését, amiért pénzbüntetést is kaptak. A hatodik találkozón odáig fajult a dolog, hogy Scott Williams adott egy hatalmas medvepuszit Iversonnak, amiért el is tiltották a sorsdöntő hetedik mérkőzésről.
A döntőben az a Los Angeles Lakers várt a Sixersre, akik a rájátszás során még nem szenvedtek el vereséget.
Habár a Lakers egy 18-5-ös rohammal kezdte a találkozót, az Iverson vezette Sixers a félidőben már 19 pontos előnyt birtokolt.
Iverson teljes szívvel küzdött, dobásról dobásra látszott, hogy rajta nem fog múlni csapat dicsősége. A rendes játékidő egyenlő állást hozott, ám a hosszabbításban hiába vezetett 5 ponttal a Lakers, Iversonra nem volt ellenszerük. AI először egy hatalmas hárompontossal átvette a vezetést, majd bedobta a döntő legemlékezetesebb kosarát.
A szorgos Tyronn Lue hiába tapadt az MVP-re, Iverson egy hatalmas crossoverrel kibillentette egyensúlyából, majd a sarokból bevágta a tempót. A blokkolni ugró Lue hanyatt vágódása után, Allen rendkívül szemtelenül átlépett az elterülő védő felett.
Kevés nagyobb produkciót láthattunk az NBA döntőjében. Iverson 48 ponttal, 5 lepattanóval és 6 gólpasszal zárt a Sixers hat pontos győzelmén.
Az egyetlen olyan mérkőzésen, ahol nem a Lakers hagyta el győztesen a pályát.
Szerző: Kun Zsolt
Dátum: 2009. 12. 19.