A hetekben több játékos is éterbe dobta távozási szándékát, aminek következtében egyre több cserepletyka lát napvilágot. A fórumok izzanak, a rajongókból hírtelen szakértők vagy éppen menedzserek lesznek. Szinte óránként hallani új forgatókönyveket, amelyek a mennybe repítenének bizonyos csapatokat.

Idén február 22.-ig kereshetik egymás kertjében a hiányzó puzzelt a csapatok. Az első blockbuster már meg is történt hála a Memphis vergődésének és a Lakers magasember gondjainak. Könnyen előfordulhat, hogy még mielőtt visszanyernénk a Gasol-csere szelétől elvesztett egyensúlyunkat, újabb nagy dobás történik. Akadnak olyan játékosok, akik véleményem szerint csapatuknak többet ártanak, mint amennyit segítenek, nem illenek bele az adott csapat rendszerébe, vagy éppenséggel nem kapják meg azt a lehetőséget, amit tehetségük megkövetelne. Szemezzünk tehát a potenciális cserealapok piacán.

Jason Kidd – New Jersey

Muszáj vele kezdeni, hiszen ő maga kérte az elcserélését. Amikor egy Kidd kvalitású játékost piacra dobnak, a csapatok úgy csapnak le rá, mint madarak a szétszórt kenyérmorzsákra. Kidd esetében kérdéses, hogy hány év van még benne. Egyesek szerint a teljesítménygörbéje már most visszafordíthatatlanul lefelé hajlik. Mások úgy tartják, hogy egy megfelelő csapatban akár másodvirágzását is élhetné. Sajnos amennyire vonzó játékos, annyira nehéz elcserélni. Kérők akadnának szép számmal, azonban legtöbbjük nem tud, vagy nem akar igazi ellenértéket kiállítani. De miért is tennék, hiszen a Nets vezetősége kész tények elé lett állítva: Kidd menni akar!

JJ Redick – Orlando

Egy olyan játékos, aki az NBA Live játékban ide-oda igazolgatja magát, keresve a megfelelő otthont. Redick is nagyon elvágyódik, ami temperamentuma és egyetemi előélete ismeretében egyáltalán nem meglepő. Előkelő helyen draftolták, azonban közbeszólt egy csúnya és kellemetlen sérülés (hát, majd később láb), ami miatt előző szezonban nem sok vizet zavarhatott. A vitorlákat idén viszont felhúzná, ha a kapitány hagyná. Egyelőre viszont nem teheti, edzője egy türelem matricát helyezve elégedetlen szájára mellékvágányra terelte. Ha akad olyan csapat, aki felismeri ezt a kihagyhatatlan ziccert, véleményem szerint viszonylag olcsón is megszerezhetné minden idők egyik legponterősebb egyetemi játékosát.

Ben Wallace – Chicago

Wallace megmutatja a szeles városnak, hogy miért nem kellett senkinek anno a drafton. Megteheti, ugyanis a vaskos szerződés alá van írva, a bajnoki címek és az egyéni elismerések is ki lettek korábban pipálva. Kérdés azonban, hogy csapata meddig tűri azt a könnyen pótolható alibi játékot, amit idén játszi. Ha akad olyan alakulat, ahol hajlandóak lennének benyelni szerződését, és esetleg bíznak egy embertelen formajavulásba – ilyen csapat mindig van -, akkor akár Wallace is a trade deadline előtt költözhet.

Luke Ridnour – Seattle

Északnyugaton szépen összegyűjtögették a kisembereket. A Ridnour-Wattson-West trióból egészséges lenne, ha valaki távozna. Wattson nagyon befészkelte magát, és úgy tűnik, jól muzsikál együtt a csapattagokkal. Simán kiszorította Ridnourt a kezdőből. West egy igazi közönség kedvenc, aki ponterőségével pótolhatatlan eleme a padnak. Lukenak a jelek szerint távoznia kell, és logikus lenne addig megszabadulni tőle, ameddig ellenértéket is kapnának érte. Akad pár olyan csapat, ahol tökéletesen beleillene a fogaskerékbe, vagy éppenséggel tehetnének vele egy kísérletet. Ridnour egy viszonylag jó áron megszerezhető kincs.

Andre Miller – Philadelphia

Miller a Clevelandos évei után megcsúszva a lejtőn, a liga második legjobb irányítója címmel a zsebében beleszürkült az NBA fergetegébe. Amikor Denverből Philybe került, sokan várták tőle a nagy robbanást, a régi forma újjáéledést. Azonban a régi klasszis irányítói megmozdulások csak elenyésző számba jelentkeznek, helyettük egyre több az egyéni próbálkozás. A csapatot még mindig jól mozgatja, bevon mindenkit a játékba, és olybá tűnik, hogy ha lennének körülötte meghatározó, ügyes és támadásban akcióképes játékosok, akkor újra a magasba szárnyalhatna ő is, és csapata is. Egyik lehetséges célállomásban én is tárt karokkal várnám.

Michael Redd – Milwaukee

A bucks háza táján jó lenne felkavarni az állóvizet. Egy csapat-fazonigazítás talán elindítaná valamilyen irányba őket, mert az állandó erős lottery pozíció egy idő után már nagyon unalmas a szurkolok, a vezetőség és a játékosok számára is. Miért ne kezdenék ezt a legnagyobb sztárjuk, Michael Redd elcserélésével. Mind a két fél jól járna. Redd könnyedén bekerülhetne egy rájátszásos csapatba, esetleg valamelyik bajnokesélyes egylethez. A Bucks meg könnyedén pótolná őt, a drafton egy bizonyos Eric Gordonnal.

J. R. Smith – Denver

A végére egy teljesen komolytalan érvelést hagyok. Bár hozzáteszem, hogy logikusnak tartanám Smith elcserélését. Iverson és Anthony jelenlétében képességeinek felszínét tudják csak igénybe venni a babakékek. Nem tudom, ki mennyire foglalkozik a statisztikákkal, esetleg a számmisztikával, de Smith statjait böngészve érdekes dolgot figyelhetünk meg. Két évet húzott le a Hornetsnél, és ez a második éve a Denvernél. Jöhet tehát a harmadik csapat. Első Hornetses évében 24 perc alatt 10 pontot termelt, első Denveres évében 23 perc alatt 13 pontot. Második Hornetses éve alatt 18 perc alatt 8 pontot, második Denveres évében 18 perc alatt 9,5 pontot. A számok tükrében, egyenletes fejlődést feltételezve könnyen ráeszmélhetünk, hogy amennyiben elcserélik, a következő csapatában mintegy 22 percet fog átlagosan pályán tölteni, ami alatt 16 pontot fog termelni. Hát kinek ne kellene egy ilyen játékos.

Szerző: Szabó Levente

Dátum: 2008. 02. 05.