Bekövetkezett, amire a szezon elején csak a legelvetemültebb Lakers szurkolók számítottak: minden idők egyik legerősebb nyugati mezőnyéből a Los Angeles Lakers nagydöntőbe jutott. Pedig októberben még egészen más volt a helyzet, hosszú út vezetett idáig. Tekerjük csak vissza a filmet és járjuk be újra az ide vezető út állomásait.

A Lakers 42-41-es előző szezonja mély nyomokat hagy nem csak a szurkolókban, de a játékosokban is. 2007 májusában már zsinórban másodszor kapnak ki a Phoenix Suns-tól a rájátszás első körében, és ez nem teszi túl boldoggá a nyarukat. Úgy látszik, hogy nagy változtatásokat kell eszközölni a játékosállományban ahhoz, hogy a tavalyinál jobb szezont fussanak. Ezzel Kobe Bryant is egyetért. Olyannyira, hogy nyilvánosan is kijelenteti: vagy építsenek köré egy normális csapatot, vagy cseréljék el. Ez persze beindítja az újságírók fantáziáját, ennek eredményeképpen a hónap főbb sporthírei arról szólnak, hogy Kobe hová fog igazolni. A legkomolyabb hírek már konkrét tárgyalásokról is beszámolnak a Knicks, a Suns és főként a Bulls csapatával. A pletykákat az is erősíti, hogy Jerry Buss, a csapat tulajdonosa azt nyilatkozza: „A Lakers körüli átalakítások során egyik játékos sem érinthetetlen” és ez a célzás főként Kobe-ra vonatkozik. Ezen a kijelentésen még Shaq is meglepődik: „Persze, tudom hogy itt az üzlet előrébb való a lojalitásnál, de mégis. Komolyan ezt mondta? El sem hiszem.”

A hírek szerint Kobe már nem fog elmenni az edzőtáborba, egyesek tudni vélik, hogy már az öltözőszekrényét is kipakolta a Staples Centerben.

Edzői oldalról sincsenek jó hírek. Phil Jackson most lép szerződése utolsó évébe és úgy érzi, hogy már nem tudja jobbá tenni a fiúkat, ezért hezitál a kontraktus megújításán.

Mitch Kupchak, a csapat general managere nem tétlenkedik, próbálja menteni a menthetőt. Elsőként Kevin Garnettet próbálja elcsábítani Minnesotából, de nem sok sikerrel. A csapat körüli hercehurca miatt Garnett úgy gondolja, hogy cseberből vederbe kerülne amennyiben Kobe mégis távozik, így az üzletből nem lesz semmi. Jermaine O’Neal a következő a célkeresztben, de a Pacers túl sokat kér érte, így ez az üzlet is süllyesztőbe kerül, miként a Jason Kiddért folytatott tárgyalások is. A nagy várakozásokkal szemben a tavalyihoz képest annyi változik, hogy újra leigazol a csapathoz Derek Fisher, aki fontos tagja volt az ezredforduló után három bajnoki gyűrűt begyűjtő Lakersnek.

Közben megkezdődik az edzőtábor, ahol Kobe valóban nem szerepel, de „csak” azért, mert fáj a térde. Lamar Odom vállműtétjéből épül fel éppen, ő sem edz a csapattal, Fisher és Walton pedig rögtön az első napon lesérül. Egyetlen pozitív fejlemény a fiatal center, Andrew Bynum, aki igen komolyan készül a szezonra. A nyarat Atlantában töltötte, ahol személyi trénert fogadott és heti hat napon napi 5 órában edzett. Ennek meg is lett az eredménye és az edzőtáborban a túlméretezett kölyök helyett egy izmos férfi jelenik meg.

Ilyen előzményekkel vágnak neki az előszezonnak, ahol ráadásul a Jazz ellen Kobe csuklósérülést szenved és félő, hogy műteni is kell. Nem is sikerül jól a szezon előtti megmérettetés, 7 meccsből 3-at sikerül nyerni.

Azt hiszem, hogy a manapság divatos „morális válság” jó kifejezés arra, mikor az első hazai meccsen Bryant-et kifütyülik a szurkolók. Frappáns válasszal vág vissza: 45 pontot dob azon a találkozón. Az összképhez azonban hozzátartozik, hogy a csapat veszít és ő – még mindig fájós csuklója miatt – 27-ből csak 18 büntetőt értékesít.

A második meccsen a mumussal kell megküzdeni. A Suns az elmúlt két szezonban kiütötte őket a rájátszásból, de most 21 ponttal sikerül őket megverni. A kirobbanó formában levő Bynum 14 pontot és 13 lepattanót szerez.

Mindezek ellenére továbbra is az örök ígéret Kwame Brown a kezdő center és ez ki tudja meddig maradt volna így, ha november 18-án „Zsuzsika” nem sérül le. A térdszalaghúzódás miatt 4 hetet jósolnak neki, ami Bynum számára soha vissza nem térő alkalmat ad a bizonyításra. Furcsa módon Brown kiesésével új lendületet kap a csapat.

Visszatér a vállműtétjéből lábadozó Odom is, aki első meccsén 18 ponttal és 10 lepattanóval köszön be, ez több, mint bíztató.

November 20-án új fogaskerék kerül a helyére a gépezetben, mikor Orlandoból megérkezik Trevor Ariza az egyre kevesebbet játszó Bryan Cook-ért és a magasan repkedő, de védekezésben nem túl acélos Maurice Evans-ért cserébe. A 2-es és 3-as poszton is bevethető játékos kitűnő választásnak bizonyul, főként védő oldalon válik nagy hasznára a csapatnak, miközben támadóként minden meccsre jut egy látványos zsákolása.

A november tehát bíztató fejleményekkel és 9-6-os mérleggel zárul, melynek hatása a csapat körül is érződik. A Kobe-cserepletykák elhalkulnak és Phil Jackson újabb 2 évre meghosszabbítja a szerződését. December közepén már Kobe is azt nyilatkozza, örül annak, hogy nem ment el a csapattól. Örömében jó kis karácsonyi ajándékkal lepi meg magát. December 23-án megdobja 20 000. pontját, ami nem csak számára mérföldkő, de az NBA történetében is: ő a legfiatalabb játékos, aki ennyi pontot elér.

Jackson edző itt még óvatos. Bár a decembert 10-4-es mérleggel zárják, egy interjúban azt mondja, hogy nem lát reális esélyt az 50 győzelemre, de ha 48-at elérnek, azzal akár a nyugati első helyet is megszerezhetik.

Ne felejtsük megemlíteni a cseréket. Jordan Farmar igen sokat fejlődött tavaly óta, játéka éretté válik, a triplavonalról biztosabb kézzel dob. Apropó, triplavonal. Sasha Vujacic negyedik idényében eljut oda, ahová nem reméltük: veszélyes hárompontos dobóvá válik (8. legjobb a ligában), kiérdemelve a Machine becenevet. Ronny Turiaf hatalmas energiákat visz a játékba úgy a parkettról, mint a parkett széléről.

Az év végére Kwame Brown is visszatér a sérüléséből, de vele annyit profitál a csapat, hogy így van Bynum-nak cseréje.

A 2008-as évet 19-10-es állásról kezdik és január közepéig nem is hajlandók kikapni. Már-már azt hihetnénk, hogy minden mesébe illően alakul. Január 11-én Bynum karrierje legjobb meccsén 25 pontot és 17 lepattanót szerez úgy, hogy a 2006-ban 1/1-es center ellen mindössze 3 dobást hibázik. A lapok a következő évtized domináns centeréről cikkeznek. A csapat zsinórban 5. győzelmét megszerezve a Nyugati Konferencia első helyére ugrik.

Az álomhajó január 13-án fut zátonyra, mikor a Grizzlies ellen Bynum egy lepattanó megszerzése után Odom lábán landol és fájdalmas arccal a földön marad. Az arénában megfagy a levegő, mikor Brown és Turiaf az öltözőbe támogatják. A vizsgálatok szerint a térdkalácsa ideiglenesen elmozdult a helyéről és a csont ettől megzúzódott. A szalaghúzódás már csak hab a tortán. A csapat orvosai annyit mondanak: „legalább 8 hét, mire visszatérhet„.

Bryant még életben tartja a reményeket, mikor a következő meccsen 48 pontjával hosszabbításban sikerül legyőzni a Sonics csapatát, de a sérüléshullám tovább folytatódik: január 20-án edzés közben Trevor Ariza eltöri a lábközépcsontját. Neki is a bűvös 8 hetet jósolja az orvosi stáb.

Az események súlya alatt a csapat összeesik. Zsinórban 3 mérkőzést veszítenek, ami a szezon során a leghosszabb vereségsorozatuk. A csapat helyzetét mintegy szimbolikusan mutatja az, mikor 27-én a Cleveland ellen nem tudják időben elkezdeni a meccset, mert a Staples Center tetőszerkezetén lyuk keletkezik, amin keresztül az eső befolyik és nagy tócsában áll a palánk mellett. Komikus, ahogy a szervezők vödröket próbálnak alá tenni, hogy felfogják a vizet.

A nap végül mégis kisüt Los Angelesben. Február 1-jén a csapat vezetősége bejelenti: megszerezték Pau Gasolt, cserébe mindössze Kwame Brown és Javaris Crittenton ment Memphisbe, valamint 2 első körös draftcédula. A trade-et sokan megkérdőjelezik összeesküvés-elméleteket gyártva. „Persze, a Lakersnek mindenképpen be kell jutni a döntőbe, mert a ligának anyagilag ez lenne a kifizetődő”.

A csapat is szárnyakat kap a hír hallatán, aznap este Kobe 46 pontos teljesítményével győznek Torontoban, majd egy könnyed győzelem következik Washingtonban.

Miután a csere körüli papírmunka is megvan, Gasol végre New Jersey-ben debütál. 24 ponttal, 12 pattanóval jelzi: újabb korszak következik a csapat történelmében.

Ezután ugyan becsúszik egy fiaskó Atlantában, de aztán 10 meccsen keresztül ki sem tudnak kapni, ezzel ismét a Nyugat élére kerülnek. Februárban 15 meccsből csak kettőn kapnak ki, ami azért is nagy dolog, mert ebből 12-őt idegenben játszanak.

A fekete felhők persze nem oszlanak el teljesen. Kobe jobb kisujját többszöri sérülés után tüzetesebben megvizsgálják. Kiderül, hogy el van szakadva egy szalagja és az ízület is erőteljesen zúzódott. A műtétet nem vállalja, azt mondja, hogy kihúzza vele a szezont.

Nem nagy meglepetés, hogy Kobet beválsztják a nyugati All-Star válogatottba, az már annál inkább, hogy a tripladobó versenyre is. Pedig jól jönne neki egy hét pihenő, legalább egy kicsit rendbe jönne a kisujja. Orvosi tanácsra tehát lemond a hárompontos dobálásról és az All-Star gáláról is lemondana, csak a szabályok értelmében akkor sérültlistára kerülne legalább 5 meccsre. Ezt nem akarja, tehát mégiscsak pályára lép és az első adandó alkalommal lecserélteti magát.

Nem jó jel ez, sok rajongó aggódik Kobeért, hiszen mégiscsak a dobó kezéről van szó, de ő eloszlatja a kételyeket, mikor a márciust egy 52 pontos meccsel kezdi, nyilvánvalóvá téve, hogy holmi szalagszakadás nem akadályozza meg őt céljai elérésében. És ez a cél ekkor már nem a rájátszás első körének túlélése, hanem maga az NBA bajnoki cím.

Az eredeti tervek szerint Bynum és Ariza is márciusban térne vissza, de a csapat orvosai rosszul ítélték meg sérülésük súlyosságát, vagy csak felépülésük tart sokáig. Mindenesetre a hónap közepén Bynum még csak speciális gépeken edzhet, Ariza pedig még mindig gipszet visel.

Március 14-én a Lakers rajongók ismét a szívükhöz kapnak, mikor a Hornets elleni meccsen Gasol a földön marad, majd ketten támogatják ki az öltözőbe. Szerencsére csak bokahúzódás, de így is ki kell hagynia a március hátralevő részét.

Ez ugyan megtöri a csapat lendületét, vissza is esnek az 5. helyre, de aztán újra jön Gasol és vele egész április folyamán mindössze egyszer kapnak ki. Így 57 győzelemmel zárják a szezont, a bivalyerős Nyugati Főcsoport első helyén. Bárhogy is alakul a rájátszás, nyugatról mindenkit pályaelőnnyel fogadhatnak.

Utolsóként a Denver Nuggets jut a rájátszásba, rájuk vár a feladat, hogy megállítsák az áprilisban eddig mindössze 1 vereséget begyűjtő Lakerst. Ez olyannyira nem sikerül, hogy átlagosan 13 ponttal kapnak ki, és 4 meccs után véget is ér a párharc.

A következő ellenfél, a Utah Jazz már keményebb diónak tűnik. 2 hazai Lakers győzelem után otthon ki is egyenlítenek. Az 5. meccset ismét a hazai csapat hozza, a szőnyeg szélére állítva ezzel a Jazzt, és a lendületet kihasználva a Lakers győz Salt Lake City oroszlánbarlangjában is.

Következik az idáig nehéz küzdelmek árán eljutó címvédő, a San Antonio Spurs. Tőlük már igazán lehet tartani, rutinjukkal bármelyik csapatot maguk alá gyűrhetik. Az első meccsen hamar magukhoz is ragadják a kezdeményezést, így a harmadik negyedben 65-45-ös állásnál veszni látszanak a hazai remények. Bryant ezt nem hagyhatja, gyorsan dob 27 pontot, amivel kirángatja a csapatot a gödörből. A kivívott pályaelőnynek is köszönhetően 2-0-val utazhatnak San Antonioba, és bár utána hoz egy hazait a Spurs, a következő Alamo-i ütközetben (vitatható fújással ugyan) a Lakers diadalmaskodik. Az 5. meccsen a sarkantyúsok ismét eltökéltnek látszanak, 17 ponttal húznak el, mikor Bryant ébresztőt fúj és végül meglesz a 100 pont is, a szurkolók taco-t rágcsálva ünnepelhetik a győzelmet.

Az út elérkezett utolsó állomására, Bostonba, felelevenítve ezzel a régi hagyományokat. Az utóbbi idők egyik legjobban várt döntője kezdődhet meg ma este, ti se hagyjátok ki!

Szerző: Moizes Gábor

Dátum: 2008. 06. 05.