BeFordultunk…

… a Barbie-sikánba. Pénteken jön a harmadik, immáron New Jersey-ben. De addig is, itt van nekünk a kettes számú. Torontóban élvezeti cikk, kéjgázzal a hetedik mennyország. Az első negyedben megütközött a nehézgyalogság, annyi pontot hozott az első felvonás, amit egy komolyabb pólómeccsen kiröhögnek. Warm-upnak jó volt, a zsenik már azt is kitalálhatták, hogy nem 120-119-re fog nyerni a Raptors.

Na, szóval az úgy volt, hogy a BL meccs végeztével ágynak dőltem, mondom 0:55-ig coma system, onnan indul a buli, még azt is megnézem (hála néked streamtvnow.com), hogy Smitch mekkora reklámvigyorral veszi át az Év edzőjének járó kitüntetést. Az ébredés nem sikerült, 1:20-kor pattant a szemem (a biológiai óra hangrobbanást idézett elő a fejemben), hoppá, Hello Kitty, fogd meg az egeret! Gyors crossovert adtam a földön nyújtózkodó két ásványvizes flakonnak, magamat meg bezsákoltam a monitor elé: 12-9-re megy a Nets, no problem. Mire izzik a stream, már mi vezetünk, kicsit jó, hogy megjöttem? Barbie szenved, micsoda káröröm, már-már sírásra görbült a szája, ez most nem színészkedés, nem a Late Night Conan O’Brian show, ezek a Parker-szindróma jelei. A csapat nem játszott összeszedettebben, mint az első meccsen, annyi volt a difi, hogy majdnem végig észlelték a többiek Bosh jelenlétét. A fődínó harcolt, ahogy azt megígérte annak előtte, a rohamait még a prímán kipárnázott Collins közlegény sem álhatta.

Az utolsó etapban rápirított az operatőr a játékoskijárónál lévő öltönyösökre. A saját divat szerint öltözködő, kimért torontói keresztapa és a halkan, de annál látványosabban szotyizó olasz jobbkeze bennem tényleg olyan benyomást keltettek, mintha mondjuk a Bronx-i mese Sonny-ját láttam volna kosármeccsen. Dehát Colangelo és Gherardini külön látványosság az ACC-ben. Ford jéghidegvérű triplájánál már jött a fülnek oly kedves “Ányönz béjbi, ányönz!” Swirsky csatakiáltás. Egál. Vártuk, akartuk, tudtuk.

Nincs wellness, ma már röppennek is át a srácok East Rutherfordba, hogy visszalopják a debut meccsen eltulajdonított előnyt. Pénteken ismét virrasztás, szisszenhet a sör, hangulat pumped, hétvégén az én órám is máshogy jár, talán az ökölbeszorított kéz és a Barbie-mez hamvaiból áradó benzinszag eléri a kívánt hatást, a Csipkerózsika-álomnak nyomok egy pauzát, kérem a következőt.
Round 3 – fight!

Szerző: Molnár Ádám

Dátum: 2007. 04. 25.