Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bántóan rossz denveri gárda, amelyet gúzsba kötöttek a rossz szerződések. Aztán jött Kiki Vandeweghe, akinek volt ugyan egy-két rossz döntése, de rövid idő alatt sikeresen átszervezte a Nuggets keretét és késével ösvényt vágott a kilátástalanság dzsungelében.
Két évvel munkába állása után a csapat gerincét már a Miller-Anthony-Camby tengely alkotta, miközben a 15 fős keret fizetése együttesen sem érte a 40 millió dollárt. A csapat pozitív mérleggel (43-39) zárt, és noha bejutott a rájátszásba, kiesett az első körben.
Azaz úgy tűnt, hogy a Denver szép jövő elé néz.
Aztán előbb csak homokszemek kerültek a gépezetbe, majd jött egy dömper és ráborított egy hatalmas kupac sódert, ami ráadásul tele volt kutyaszarral.
A tavalyi szezonban a 15 fős keret fizetése már megközelítette a 83 millió dollárt. A csapat pozitív mérleggel (50-32) zárt, és noha bejutott a rájátszásba, kiesett az első körben.
Arról, hogy az Iverson-cserét elhibázottnak tartom és tartottam, már többször írtam, most nem térnék ki rá.
Egyértelmű volt, hogy valaminek történnie kell. A nyáron úgy tűnt, hogy Mark Warkentien az újjáépítés mellett dönt, legalábbis Camby elzavarásából másra nem lehetett következtetni.
Ha hagyták volna békében kifutni Iverson szerződését, a Nuggets akkor is csak 4-5 millió dollárral került volna a fizetési plafon alá, amivel sokra nem mentek volna, ezért a jelek szerint változtatnak a csapásszámon és megpróbálják a jelenlegi keretből kihozni a maximumot.
Azok után, amit Robert Sarver művel Phoenixben, illetve amit Larry Miller tervez Salt Lake Cityben, nekem kifejezetten imponáló, hogy Stan Kroenke bajnokságot akar nyerni és nem úgy tekint a csapatára, mintha egy parti Monopolyról lenne szó.
A Nuggets hezitálás nélkül felhasználta aduászát, Iverson lejáró szerződését és két legyet ütött egy csapásra.
Egyrészt szerzett egy denveri gyökerekkel rendelkező (itt született, itt járt gimnáziumba és egyetemre) irányítót, aki szerződése leghúzósabb évében is kevesebbet fog keresni, mint Martin az idei szezonban, aki bajnoki címet nyert az NBA történetének talán legjobb csapatával, és akin a jelek szerint nem, vagy nem nagyon látszanak meg az évek.
Másrészt lehetőséget adott Karl edzőnek arra, hogy kipróbálja, mire képes J.R. Smith a kezdőcsapat tagjaként. Nekem jó érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban. Iversonnal ellentétben Smith nem, vagy csak ritkán vetemedik arra, hogy leüsse a labdát, inkább dobál, vagy lendületből támadja a gyűrűt. Egy Billups-szintű irányítóval rengeteg tiszta dobóhelyzete lesz, és ha ügyesen mozog üresbe, rendre a gyűrű alatt fogja találni magát.
És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy a csere milyen hatással lesz a fejlődésben visszamaradt Anthony játékára! Nem csak arra gondolok, hogy végre ismét ő lesz a csapat elsőszámú opciója, hanem arra is, hogy Billups személyében egy olyan mentor érkezik a csapathoz, aki képes lehet arra, hogy felemelje a hányattatott sorsú 1/3-ast oda, ahova évfolyamtársai már évekkel ezelőtt eljutottak.
Billups érkezésével a Nuggets (végre!) egészséges szerkezetű kezdőötöse a liga bármelyik csapatával képes felvenni a versenyt. A cserepad halovány, viszont ne felejtsük el, hogy a Camby-cserében a Denver nem kapott senkit, azaz bármikor befogadhat egy nagyjából 8 millió dollárt kereső játékost, illetve a nyáron a felmentések segítségével tovább erősítheti a kispadot.
Mark Warkentien nagy fába vágta a fejszéjét. Ha Kroenke hajlandó finanszírozni elképzeléseit, jövőre akár egy bajnoki címre is esélyes csapat is összeállhat Denverben.
Értékelés:
Noha a Denver mintha kissé meggondolatlanul cselekedne, és nem tudná eldönteni, hogy újjáépül vagy sem, ebben a cserében sok fantáziát látok. Egy bivalyerős négyötödöt álmomból felrázva (nem keverve) is megajánlok rá.
Szerző: Tőrös Balázs
Dátum: 2008. 11. 05.