Történelem

Colorado állam első profi csapataként 1948-ban jön létre a Denver Nuggets (akkor még az NBL-ben), és 1949-ben az első NBA-csapat lesz a Mississippitől nyugatra, mikor a BAA (az NBA jogelődje) magába olvasztja az NBL együtteseit, megalakítva ezzel az NBA-t. A Nuggets 1 év múlva megszűnik, és a profi kosárlabda csak 1967-ben éled újjá a városban, mikor a Denver Rockets (a ’67-ben alapított san diegói, későbbi houstoni illetőségű együttes az NBA-ben versenyzett) csatlakozik az ABA-hoz. A csapat sikeres, a franchise eredményes, és már 1974-ben felvetődik az NBA-hez való csatlakozás gondolata, ennek előkészítéseként a gárda nevét a coloradói aranyásó hagyományokra emlékezve Nuggetsra változtatják.

A Denvert a csúcs közelébe annak a David Thompsonnak a megszerzése röpíti, akit az NBA drafton is elsőként választanak (Hawks), ő történelmet írva mégis inkább az ABA-be szerződik. Csatlakozik Dan Issel is, és Larry Brown kezei alatt a csapat 1976-ban az ABA döntőjébe jut, ahol 4-2 arányban marad alul a New York Nets ellen. A két szövetség egyesülése után a Nuggets gyorsan akklimatizálódik az NBA-hez, rendszerint bekerülnek a rájátszásba és a beérkező sztároknak (Alex English, Kiki Vanderweghe) köszönhetően folyamatosan reflektorfényben vannak. A csapat identitását a kezdetektől meghatározza a pontgazdag, rohanós támadójáték ( They do run, run, run, they do run, run ), ami a leglátványosabban minden idők legtöbb ponttal zárult NBA-meccsén, az 1983 decemberi, Detroit elleni összecsapáson csúcsosodik ki, amit háromszori hosszabbítás után 186-184-re veszít el a Nuggets. Doug Moe edző sikeres motion offensét Paul Westhead run-and-gunja követi, az eredmények azonban nem: a támadás fetisizálása mellett a védekezést olyannyira elhanyagolják, hogy a csapat 1991-ben a legrosszabb mérleggel zár és kiérdemli az Enver Nuggets (elvesztik a D mint defense betűt) csúfnevet. A következő drafton elhozott Dikembe Mutombo aztán gyorsan rendberakja a védekezést és néhány év alatt az NBA domináns védőjévé fejlődik. A center és Chris Jackson (később áttér a muzulmán vallásra és felveszi a Mahmoud Abdul-Rauf nevet) köré épülő csapat 1994-re odáig fejlődik, hogy történelmet ír és az első NBA-csapat lesz, amely 8. kiemeltként play-off párharcot nyer (Dike az ötmeccses szériában 31 sapkát köt) az 1. kiemelt ellen (ráadásul 0-2 után), amit Gary Payton és Shawn Kemp masszívan bajnokesélyes Sonicsa bán.

A Denver jövője fényesnek látszik, hiszen 1995-ben megszerzik Antonio McDyesst is, de a dolgok rosszra fordulnak, mikor Abdul-Raufot elcserélni kénytelenek és szerződése lejártával Mutombo aláír Atlantába. Ezzel elkezdődik a mélyrepülés, 1997-ben eladják McDyesst a Sunsnak 3 elsőkörösért (hogy aztán 1 év múlva máig zavaros körülmények között szabadügynökként igazolják vissza) és 11 győzelemmel majdnem minden idők legrosszabb mérlegét produkálják. Hiába jön Ron Mercer, Raef LaFrentz és Nick Van Exel, a Nuggets csak 2001-ben McDyess All-Star státuszára építve kerül közel a play-offhoz.

Közelmúlt

A frissen kinevezett menedzsernek, Kiki Vanderweghének McDyess újabb sérülése adja meg a jelet, és a Nuggets 2002 elején nekifog a teljes újjáépítésnek. LaFrentz és Van Exel árán kipucolják az összes hosszabb szerződést (a nevezettekét is), majd a 2002-es drafton elcserélik McDyesst Cambyre, Mark Jacksonre és Nene draftjogára. A saját 1/5-ös draftcetlijüket Tskitisvilire pazarolják, majd alámerülnek a pokol bugyraiba. A csapat hajt, de csak 17 meccset nyer, a jutalom: Carmelo Anthony. Melo gyorsan megfordítja a csapat szekerét: már újoncként rájátszásba vezeti őket. Az újjáéledő Cambyvel, és a 2005-ben aláíró George Karl szárnyai alatt ezt még többször megteszi, de egymás után ötször esnek ki a rájátszás első körében, pedig időközben még Iversonnal is erősítenek.

Aztán éppen az Iversonért megszerzett tékozló fiú, Chauncey Billups hazatérése lendíti tovább a Denvert: a 2008/9-es rájátszásban a Hornets és a Mavericks testén át masíroznak a nyugati döntőbe, ahol csak nagy csatában adják meg magukat a leendő bajnok Lakers ellen. Egy újabb elsőkörös play-off bukta után a következő szezon az Anthony-sagáról szól: mindenki megkönnyebbül, mikor végre sikerül New York-ba cserélni. A gégerákján úrrá levő Karl meglepően gyorsan csapatot épít a Melo-cserében a Knicksből érkező Danilo Gallinari köré, és meglepetésre a rájátszásba is bekerülnek. A denveri hagyományoknak megfelelő, rohanós, pontgazdag játék karmesteri pálcája a sokat sérült Gallinari kezéből Ty Lawsonéba kerül, a magasember-állományt Faried draftolásával és a Nene-McGee cserével szabják fazonra.
A Howard-csere törmelékei sodorják Andre Iguodalát (a Nuggetsben számottevő játékossá fejlődő Afflalóért és egy elsőkörösért) Denverbe, de ő sem tudja megváltoztatni a továbbra is folyamatos elsőkörös play-off kipotyogásokat produkáló franchise végzetét. 2013 nyarán aztán elindul a nagytakarítás: felmentik Karlt, elengedik a fiatal GM-et, Masaji Ujirit Torontóba, Iguodala pedig aláír a Warriorshoz.

Erősségek

Magas oktánszámú támadójáték, mégis kevés eladott labda. Szorgalmasan blokkolnak és támadópattanóznak. Jól védik a triplákat. Mile-High City – az 1600 méteres tengerszinti feletti magasság megviseli a vendégcsapatokat.

Gyengeségek

Büntetőzés. Kevés labdalopás. Sérülékeny keret.

Húzóemberek

Ty Lawson a Denver támadógépezetének mozgatója és első számú csapásmérő ereje (legalábbis addig biztosan, míg Gallinari sérült). Alacsony, villámgyors irányító, aki jó érzékkel kerülgeti a védőket. Kreatív a gyűrű alatt. Képes és hajlandó kiszolgálni társait. Lerohanás vezetése közben remekül átlátja, hogy mi történik a parketten, és olyan érzése van az embernek, mintha folyamatosan gyorsulna.

Avatottan vezényel elzárást-leválást, jó szeme, veszélyes tempója bizonytalanságban tartja a védelmet. Méretéből adódóan az ellenfél pontgyáros irányítóinak kedvelt célpontja, de zömök felépítése, agilitása miatt nem annyira sebezhető, mint első pillanatban látszik.

Danilo Gallinari az Anthonyért kapott csomag legértékesebb darabja. Újhullámos kiscsatár. Magas, mozgékony, ügyes, sokoldalú. Veszélyes egy-egyező és triplázó. Olykor túlvállalja magát.
Bár az olasz nem képzetlen védekezésben, atlétikusabb kiscsatárokkal meggyűlhet a baja. Sorozatos súlyos sérülései nemcsak húzóemberi, de egyáltalán denveri státuszát is megingathatják.

Alulteljesítők

Javale McGee az NBA legtöbbször kiröhögött játékosa. Hórihorgas, mozgékony center, akit csak szétszórtsága és ólomnehéz feje akadályoz meg a sztárrá válásban. Domináns dobásblokkolói képességek és adottságok. Ha megerősödne, lepattanózásban is komoly tényező lenne. Támadásban sem ügyetlen, sem a tempója, sem a palánk alatti, újonnan felszedett centermozgásai nem reménytelenek.

Minden egyes dobást igyekszik a vasútállomásra kiblokkolni, ami gyakran óriás lyukakat hagy mögötte a védelemben. Fegyelmezetlen. Tragikus büntetőzését elkezdte felépíteni. (Még) nem igazolta, hogy helye van a jövő Nuggetsében.

Reménységek

Kenneth Faried az NCAA lepattanó-csúcslistáit átírva a 2011-es draft első körének végén esett be az NBA-be. Kimeríthetetlen energiájú erőcsatár. Igazi rohanó- és ugrógép. Lelkesedése és hatalmas zsákolásai nemcsak a közönséget, hanem csapattársait is tűzbe hozzák. Született pattanózó. Akar és tud brusztolni. Jó ütemérzékét a blokkolásnál is hasznosítja.

Bár lelkes, de még mindig csak tanulgatja a védekezés fortélyait. Támadóarzenálja üres. Gyengén büntetőzik.

Kilátások

Szerző: Halász Csaba – Pálfy Tamás

Dátum: 2014.01.24.