Magyar idő szerint múlthéten péntek hajnalban az NBA ismét megnyitotta kapuit a fiatalok előtt. A minden év júniusában, New Yorkban megrendezett játékosbörze számos tehetség álmát váltja valóra, de ugyanakkor nagyon sokakét össze is töri.

Tudtuk, hogy őrült egy draft lesz idén, de vajon sejtettük, hogy ennyire? Hát persze. Már jóval az idei börze előtt – valamikor akkor, amikor a Derek Fisher által vezetett játékos-szakszervezet kinevette a liga új CBA-ra vonatkozóan tett első „ajánlatát” – tudni lehetett, hogy izgalmas és mély draft elé nézünk.

Az ok egyszerű volt. A már unalomig szajkózott válság, és annak hatása a ligát is elérte közvetve illetve közvetlenül egyaránt, amiből kifolyólag az új CBA (a jelenleg hatályban lévő a 2010-2011-es szezonnal bezárólag lejár) a játékosok szempontjából vélhetően előnytelenebb lesz. Hogy ez milyen formában fog jelentkezni azt konkrétan még nem tudni, de a fizetési sapkára ható változtatások a játékosok fizetésein fognak csattanni. Magyarán az az újonc, aki idén kezdi meg profi karrierjét várhatóan előnyösebb feltételekkel kötheti meg első profi szerződését, mint az, aki a jövő évi drafton talál gazdára.

A másik nagyon fontos tényező – amitől az NBA-rajongók joggal rettegnek – egy esetleges lockout lehetősége. Ez abban az esetben fog bekövetkezni, ha a játékosok szakszervezete és a liga nem jutnak dűlőre. Jelenleg minden jel arra utal, hogy nagyon messze van a két fél origója, tehát megeshet az, hogy a 2011-2012-es szezon részben vagy akár egészben elmarad. Ez azt jelenti, hogy megvan a lehetősége annak, hogy azok a fiatalok, akik a 2011-es drafton fognak elkelni, pár hónapra rá nem lesznek profi NBA játékosok.

Ez a két tényező arra sarkalta a valamirevaló NCAA játékosokat, hogy még idén jelentkezzenek a draftra és ne várjanak a következő évig. Ennek eredménye az volt, hogy 97 olyan játékos dobta be a nevét a kalapba, akik még a szabályok értelmében egy, kettő vagy akár három évet játszhattak volna az NCAA-ben. Egy olyan drafton, ahol mindössze 60 játékost emelnek át a profik közé, ez nagyon merész vállalkozás.

Persze volt, aki észbekapott és gyorsan visszalépett. Például az újdonsült egyetemi bajnok Kyle Singler. Sokan viszont túlértékelték saját képességeiket, és pozíciójukat az idei börzén, aminek jól kiérdemelt koppanás lett a vége. Tommy Mason-Griffinnek még 3 éve lett volna csiszolni játékát a nagynevű Oklahoma egyetemen és formálni fizikumát Szendrei József felügyelete alatt, de ő úgy érezte, hogy készen áll az NBA-re és az NBA is kész neki lehetőséget adni. Rosszul hitte, és ma már – amikor ügynöke az utolsó szalmaszálba kapaszkodva, őrült módon próbálja benyomni valamelyik csapat nyári ligás keretébe – egészen biztosan okosabb lenne, másképpen csinálná.

Persze voltak olyanok is, akiknek nem volt választásuk. Mindegyik végzős egyetemista automatikusan rákerül a draftra jelentkezők listájára. Idén ők itták meg keserű levét a sok zöldfülű pánikrohamának. Az első olyan játékos neve, aki kijárta mind a 4 évet az egyetemen, a 23. választásnál hangzott el.

A csapatok igyekeztek helyreállítani a világ rendjét a második körben, amelynek végén az utolsó tíz választott közül, hét végzős volt. Ez a kozmetikázás azonban csak kevés játékosnak segített, ráadásul az se biztos, hogy az illetékesek garantált NBA szerződést fognak majd kapni. Elég csak a Florida State zongoracipelőjére, Ryan Reidre gondolni, akinek draftolását a mai napig nem tudtuk feldolgozni. Talán még ő se tért magához a sokkos állapotból, hiszen azok után, hogy csapata nem alkotott maradandót, átlagai pedig a legnagyobb jóindulattal is nagyon szerénynek mondhatóak (6,8 pont 4 lepattanó) nem igazán számíthatott arra, hogy egy NBA csapat valóban fontolgathatja a leigazolását. Ehhez képest az Indiana Pacers az 57. választással lecsapott rá.Elképzelhető, hogy ők se tudnának értelmes magyarázatot adni erre a választásra, hiszen Reidnél sokkal képzettebb, erősebb és ügyesebb erőcsatárok is a pakliban voltak még. A téma kapcsán született egy twitter hozzászólás, ami tökéletesen tükrözi ennek a választásnak az értelmetlenségét, és szabad fordításban valahogy így hangzik:

„Ryan Ried szép karrier elé nézett volna azon a területen, amiben diplomát szerzett a Florida State egyetemen. Ehelyett ledraftolta egy NBA csapat.”

Persze, ez a húzás azért szépen illeszkedett az idei draft érthetetlenségei közé, ahol az egész évben lotterybe várt egyetemi blokk-király Hassan Whiteside a második körig csúszott. Ugyanekkora meglepetésként könyvelhető el annak a Solomon Alabinak a zuhanása, akinek 216 cm-es magassága és az ezzel párosuló mozgékonysága, sok csapat számára vonzó lehet volna. Helyettük viszont több forrás is azt közvetítette, hogy az Oklahoma képes lenne lottery-közelbe felcserélni annak érdekében, hogy magukhoz kössék a számunkra csupán neve miatt ismerős Tibor Pleiss-t.

Mindeközben csapat nélkül marad az újdonsült egyetemi bajnok, a Duke egyik vezére, John Scheyer (18,2 pont 4,9 gólpassz). Nem tartott igényt senki az NCAA pontkirályára, a Huston egyetemet a rájátszásba vezénylő Aubrey Colemanre (25,6 pont 7,6 lepattanó). A project-centerekkel megtömött drafton senki nem kért a melós fehérorosz fenevadból, a Radford egyetem sztárjából, Art Parakhouskiból (21,4 pont 13,4 lepattanó). Hiába vezette széles vállain Omar Samhan (21,3 pont 10,9 lepattanó) a St. Mary’s egyetemet a rájátszás legjobb 16 csapatába, nem volt olyan NBA alakulat, amely úgy érezte, hogy használni tudná. Picit érhetetlen, hogy egy irányítókban szegény drafton, miért nem csapott le senki, a mindössze 178 cm magas, ámde oroszlánszívű és vajkezű Jerome Randle-re (18,6 pont 4,3 gólpassz) azok után, hogy a Porthsmuth-i tornán MVP-vé választották. De az is furcsa, hogy miért nem tudta senki sem elképzelni kispadján, az NCAA egyik leggyorsabb játékosát, a Chris Paul alma-materéből érkező játékmestert, Ishmael Smith-t (13,2 pont 6 gólpassz). Persze, ha azt nézzük, hogy a két nagynevű egyetem, a Gonzaga és a Villanova két emblematikus figurája, Matt Bouldin (15,6 pont) és Scottie Reynolds (18,2 pont) közül egyik sem kelt el, Ishmael Smith vagy Jerome Randle esete már talán nem is meglepő.

De, hogy mégis kik keltek el, és mennyire jártak jól velük a csapatok, az majd a folytatásban következik…

Szerző: Szabó Levente

Dátum: 2010. 06. 28.