Következő többrészes blog sorozatunkban górcső alá vesszük az elmúlt közel két évtized bajnokcsapataiban azon játékosokat, akik az adott év bajnokságot nyerő alakulatinak háttérszereplői voltak ugyan, de mégis tevékeny részesei egy-egy bajnoki címnek. Sorozatunk azon játékosokat vizsgálja, akik a háttérben szorgos hangyaként dolgoztak, akik nem úsztak reflektorfényben, de vitathatatlan érdemeik voltak a végső sikerek elérésében. Ők azok, akik nélkül egy szezon, egy rájátszásban történő sorozat nem zárulhatna sikeresen, akik nem tudták felhívni magukra a média és az átlagszurkolók figyelmét, pedig játékuk és csapatban betöltött szerepük alapján minden elismerést megérdemeltek.
Lássuk tehát saját, szubjektív listám folytatását – az általam is már közvetlenül követett – az elmúlt 18 év NBA bajnok csapataiban szereplő „elismerés nélküli kulcsfigurákról” .
2000 – 2001
Döntő: Los Angeles Lakers – Philadelphia 76ers (4-1)
NBA bajnok: Los Angeles Lakers
Elismerés nélküli kulcsfigura: Ulrich Alexander „Rick” Fox
A kanadai születésű hátvéd arca sokaknak inkább a televízióból lehet ismerős, mint a kosárlabda pályáról. Szerepet kapott olyan klasszikusnak számító filmekben is, mint pl. az „Eddie”, vagy a „He Got Game”, de játszott többek között az „Oz” c. dráma sorozatban, illetve a „Melrose Place”-ben is. A parketten legnagyobb erénye azonban nem színészi képessége, hanem a védekezése volt. Remek kiegészítő társként komoly játékperceket kapva (~ 30perc) volt elválaszthatatlan kiegészítő társa kezdő emberként a Kobe-Shaq párosnak. A statisztika az ő esetében sem mutatja, hogy milyen fontos szerepkör hárult rá egy-egy bajnoki cím elhódításakor, vagy az egész alapszakaszt tekintve. A legjobb hárompontos dobójának számított csapatának (~40%). Biztos kézzel tudta felhozni a labdát, szükség esetén akár irányítói szerepkört is rá lehetett bízni. Emellett közel 10 pontos mérkőzésenkénti átlagolt produkált, levéve ennyivel is a terhet a kétpólusú gárda ászainak válláról.
2001 – 2002
Döntő: Los Angeles Lakers – New Jersey Nets (4-0)
NBA bajnok: Los Angeles Lakers
Elismerés nélküli kulcsfigura: Robert Keith Horry Jr.
Mr. „Big Shot Rob”, akiről a legtöbbekben csak annyi maradt meg, hogy mindig jó időben volt, jó helyen, amellyel 7-szeres NBA bajnoknak mondhatja magát. Véletlen lenne? Lehet. Azonban Horry igen is sokszor tudta győzelemhez segíteni csapatát. Elég csak feleleveníteni számos utolsó és mérkőzést eldöntő dobását. Az 1992-es draft 11. választottja NBA rekordot is felállított még a Houston színeiben, mikor 7 labdát szerzett egy mérkőzésen, illetve 5 darab 3 pontost vágott be egy negyed alatt. A 2001-es fináléban kevesebb, mint egy perccel a vége előtt szórt be hidegvérrel egy hárompontost, és biztosította be a sikert csapatának. Egy évvel később pedig a nyugati konferencia döntőjében küldte padlóra a Sacramento Kings gárdáját, és fordította meg két pontos hátrányból a negyedik mérkőzést (tegyük hozzá Bryant és O’neal egy támadáson belül kihagyott közeli dobásait követően). Egy nappal később maga Magic Johnson azt mondta róla, hogy „benne van minden idők 10 legjobb végső dobást elvállaló játékosa között”. Karrierje során kiegészítő emberhez képest felsorolni is hosszú hány ilyen dobást értékesített kiélezett szituációkban:1995 NBA döntő 3. mérkőzés, 2002 PO 1. kör 3. mérkőzés, 2005 NBA döntő 5. mérkőzés, 2007 PO 1. kör 4. mérkőzés. Kétség nem férhet hozzá, hogy ezek mind-mind akár egy szériát is döntően befolyásoló tényezők voltak. Ezen dobásai mellett Horry nem nyújtott kiemelkedőt a játék más elemében, de ebben kimagaslik máig az átlag NBA játékosok közül. A padról beszállva egyből be tudott illeszkedni a játékszituációkba és hasznos perceket töltött a pályán. Posztjához képest inkább külső dobásokkal szeretett operálni, talán nyúlánk alkata miatt nem számított brusztolós palánk alatti játékosnak.
2002 – 2003
Döntő: San Antonio Spurs – New Jersey Nets (4-2)
NBA bajnok: San Antonio Spurs
Elismerés nélküli kulcsfigura: Malik Jabari Rose
Rose-nak sosem volt túl jó keze és nem számított túl képzett játékosnak sem, de 201 cm-es magasságához képest igazi kemény palánk alatti játékos hírében állt. Óriási szívvel tudott küzdeni minden egyes labdáért és testi adottságait meghazudtolva harcolt minden lepattanóért. Zömök testalkata miatt mozgása nem számított enyhén szólva sem fürgének NBA léptékkel, viszont kiválóan tudott helyezkedni a pálya mindkét oldalán. A bajnoki évben 10,4-es pontátlagával és 6,4-es lepattanó átlagával a padról beszállva 25 perces játékideje alatt tökéletesen tudta helyettesíteni az „ikertornyok” közül éppen pihenőt. Igaz nem ebben az évben, hanem még a 2002-es rájátszás alkalmával, a Tim Duncan és David Robinson nélkül felálló Spurs vezérévé is elő tudott lépni 28 pontos és 13 lepattanós performanszával. Védekezésbeli teljesítménye alulértékelt volt a klasszis magas emberek között, ugyanakkor rendkívül szimpatikus alázattal fogadta el mindig is csapaton belül betöltött szerepét a kis Drexel egyetemről érkező erőcsatár. Nem véletlenül számított közönség kedvencnek Texasban a „sarkantyúsok” szimpatizánsainak körében.
2003 – 2004
Döntő: Los Angeles Lakers – Detroit Pistons (1-4)
NBA bajnok: Detroit Pistons
Elismerés nélküli kulcsfigura: Tayshaun Durell Prince
Sorozatunk első, mai napig aktív játékosával kapcsolatban rögtön beugrik egy történet, mely talán érzékelteti is a törékeny alkatú, de annál szívósabb bedobó általános megítélését: az All-Star gálára meghívott társai (Billups, Hamilton, Wallace) Prince nevét cipőjükre ráírva tiltakoztak az ellen, hogy Tayshaun nem került be a „kiválasztottak” közé. Igaz nem túl pozitív aspektusban, de elmondhatja magáról, hogy rögtön újonc idényében az NBA történetének első embere lett, aki több pontot dobott egy szezonon belül a rájátszásban (141), mint az alapszakasz során összesen (137). Másodévesként már kezdőként számítottak rá az egész évad alatt, de valószínűleg az ő neve jutna utolsók között eszünkbe a védekezéséről híres bajnokcsapat összeállításán merengve. Nélküle pedig kevés eséllyel vehette volna fel a versenyt vetélytársai ellen a detroiti „rosszfiúk” második generációja. A „Herceg” kiváló védőnek számított, így rendre az ellenfél legjobbjait kellett őriznie, de emellett mindig maradt energiája a támadóoldalon is jól teljesítni. Jellemzően távoli és közép távoli dobásaival „operált” és 10,3-es pontátlagot tudott összehozni Larry Brown kezei alatt a bajnoki évben. Fontosságának kulcsa mégis a külső szemmel mindig visszafogottnak tűnő, de belül ezer fokon izzó védekezésbeli eltökéltsége volt, amelyre jó példaként szolgál Reggie Miller dobásának blokkolása a konferencia döntő második mérkőzésén alig 10 másodperccel a záró negyed vége előtt. Nem mellesleg ezen megmozdulásával a pályahátrányt ledolgozva, bebiztosította csapata számára a párharc végkimenetelét. A döntőben aztán sikerült még a fénykorát élő Kobe Bryantet is 11 ponton tartania a harmadik mérkőzésen.
2004 – 2005
Döntő: San Antonio Spurs – Detroit Pistons (4-3)
NBA bajnok: San Antonio Spurs
Elismerés nélküli kulcsfigura: Brent Robert Barry
Az 1996-os zsákolóbajnok nem csak azt mondhatja el magáról, hogy eddig ő az egyetlen fehér bőrű, aki elnyerte a kupát, hanem, hogy édesapjával, Rick Barryvel ők az NBA történetében a második apa-fia duó, akik bajnoki gyűrűt húzhattak az ujjukra. Brent tipikus, több poszton is bevethető játékosnak számított, aki az irányítótól a kiscsatárig bármely szerepkörben megállta a helyét. Pályafutása 16 esztendeje alatt több, mint 80%-os pontossággal értékesítette a büntetőket, 50%-nál is jobban a 2 pontosokat és 40% felett dobta a triplákat, amellyel a liga történetek 25. legtöbb hárompontost értékesítő játékosa (1395). A Seattle-től érkező játékos az egész alapszakasz során a padról beszállva segítette társait, míg a rájátszás első mérkőzésén kikaptak a Denver Nuggetstől, és máris a legendás Popovic mester által dirigált csapat kezdő ötösében találta magát. A megújult összeállításban aztán a San Antonio egészen a döntőig masírozott és meg is nyerte azt. Barry epizodistának tűnt a Parker-Ginobili-Duncan trió oldalán pedig pályán töltött közel 22 perce alatt komoly szerepkört látott el, és fontos tripláival jelentősen hozzájárult az 1994 óta először 7 mérkőzésig elhúzódó bajnoki döntő megnyerésében.
2005 – 2006
Döntő: Dallas Mavericks – Miami Heat (2-4)
NBA bajnok: Miami Heat
Elismerés nélküli kulcsfigura: James Mikely Mantell Posey, Jr.
A pályafutása top éveit futó Posey, a liga legjobb periméter védői közé tartozott ez idő tájt. Mondhatni versengtek érte a bajnokaspiráns csapatok, és a liga történetének eddigi legnagyobb csere-beréjének (5 különböző csapat, 13 érintett játékos) részeként Floridába tette át székhelyét a Heatért szorítók legnagyobb örömére. Bármely, védekezésre is adó csapat egyik legfontosabb láncszemének számított ezen időszakban, ahogy Miamiban is tette ezt Wade és Shaq oldalán. A fent említett Barryvel ellentétben ő az egész alapszakasz alatt kezdőnek számított, majd a rájátszásban vált belőle csapata legjobb hatodik embere. A playoff során 11,8 pontot tett be a közösbe 48,8 % mezőny dobószázalékkal és a csapata „piszkos munkáját” tökéletesen elvégző játékosaként harcolt a franchise és saját maga első bajnoki címéért. A döntő alatt aztán Dirk Nowitzki őrzéséből kilépve a támadó oldalon is produkált emlékezetest, amikor a negyedik mérkőzésen tevékeny részt vállalt a győzelemből 15 pontjával és 10 lepattanójával. A hatodik mérkőzésen kevesebb, mint 4 perccel a vége előtt elsüllyesztett triplájával pedig végleg leszakította az addig szorosan a nyakukban loholó Dallas gárdáját.
Folyt. köv.
Szerző: Schindler Tamás
Dátum: 2014. 05. 20.