Nem szégyellem bevallani: arról, hogy 1990 előtt mi történt a Ligában, kevés fogalmam van. Ráadásul soha nem is éreztem késztetést arra, hogy bepótoljam a lemaradásom és ez már nem is fog változni.

Ennek ellenére hiszem és vallom, hogy Michael Jordannél nagyobb játékost nem hordott még a hátán a Föld.

Amikor néhány évvel ezelőtt megkérdeztek arról, hogy látok-e esélyt arra, hogy valaki valaha is többet tegyen le az asztalra, mint Jordan, a válaszom egy határozott NEM volt.

Változnak az idők…

Ahogy elnézem az idei mezőnyt, egyszerűen nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy Michael Jordanre néhány éven belül már úgy fogunk emlékezni, mint minden idők második legnagyobb kosárlabdázója.

Azt gondolom, hogy a trónkövetelő személye mindenki számára egyértelmű. LeBron James diadalmenetét egyetlen ember akadályozhatja meg, noha könnyen lehet, hogy Kobe Bryant is csak arra lesz képes, hogy egy, esetleg két évvel elodázza a hatalomátvételt.

A két szupersztár néhány héten belül az NBA nagydöntőjében fog farkasszemet nézni egymással. Más párosítást elképzelni sem tudok. Úgy vélem, hogy ezzel David Stern és Stu Jackson sincs másképp. Ne legyen igazam, de ha szükség lesz rá, meg fogják tenni a szükséges lépéseket a nézettségi rekordokat ígérő sorozat megvalósításáért.

A helyzet a következő: ha James idén bajnokságot nyer, Jordan trónfosztása elkerülhetetlenné válik, csupán az lesz kérdéses, hogy a koronázási ceremóniára még LBJ visszavonulása előtt sor kerül-e.

Pedig volt idő, amikor sokan úgy gondolták, hogy Jordan parketten pihenő stafétabotját éppen Kobe Bryant emelheti fel. Erre a tehetsége alapján minden esélye megvolt, de emberileg képtelen volt felnőni a feladathoz. Amikor már éppen úgy tűnt, hogy az egykor nehezen kezelhető kölyök megkomolyodott és készen áll arra, hogy újradefiniálja magát, mint a Liga legjobbja; pályafutását csaknem derékba törték Katelyn Faber és Phil Jackson vádjai.

Bryant nagyon mélyről jött vissza, de ehhez segítőtársakra volt szüksége. Egy okos feleségre, egy proaktív GM-re, egy lojális sportszergyártóra és persze rengeteg szerencsére.

Le a kalappal Bryant előtt, hiszen képes volt élni az eséllyel. Pedig nem lehetett könnyű dolga. Saját jól felfogott érdekéből meg kellett békélnie azzal a gondolattal, hogy ismét Jackson keze alatt dolgozzon. El kellett fogadnia, hogy soha nem érhet fel a csúcsra, ha nem képes csapatban játszani. Le kellett mondania a nyári vakációkról, hogy a Team USA tagjaként visszanyerje a közvélemény támogatását. És akkor a sérült kisujjal végigjátszott idei szezonról még nem is beszéltem.

A rengeteg áldozatnak megvolt az eredménye. A csodával határos módon megerősített Lakers vezéreként tavaly MVP-ként menetelt be a döntőbe. Dramaturgiai szempontból minden adott volt, hogy megkoronázza pályafutását és bekerüljön minden idők tíz legjobb játékosa közé.

Nem tudott élni a lehetőséggel. A Lakers csalódást keltő teljesítményt nyújtott, a csapatnak nem volt tartása, és se a múltjából élő Jackson, se a csapat alfahímje, Bryant nem volt képes arra, hogy megállítsa a gárda zuhanását. A hatodik meccset lélekben ő is feladta, így minden idők egyik legmegalázóbb vereségének lehetett a részese.

Az idei szezonnak talán még elszántabban vágott neki. Nem műtette meg sérült kezét, mivel pontosan tudja, hogy pályafutása csak akkor lehet teljes, ha Shaq nélkül is gyűrűt nyer és talán ő is érzi, hogy az idei az utolsó esélye.

Még csak 31 éves, de a szervezete egy jóval idősebb játékos terhelését kapta már meg. Michael Jordan teljes pályafutása alatt 1072 mérkőzésen lépett pályára az alapszakaszban, de közben pihent vagy öt évet. Kobe már most 948-nál tart pihenő nélkül, mivel a leggöthösebb idényében sem hagyott ki 16 meccsnél többet. Biztos vagyok benne, hogy benne van még néhány fantasztikus meccs, de innen már inkább lefelé fog vezetni az út.

Minden idők egyik legellentmondásosabb játékosát tisztelhetjük a személyében. És esetemben a hangsúly a "tisztelet" szón van. Nem titok, hogy sosem tartozott a kedvenceim közé. A képességeit sosem kérdőjeleztem meg, hiszen mindent tud, amit erről a sportágról tudni érdemes, de ahogy felhasználta őket, azzal gyakran nem voltam kibékülve és nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy azokon a napokon, amikor a csapat érdekeit helyezi az előtérbe, csak egy maszkot visel és kényelmetlenül érzi magát alatta.

De ez a cikk nem, vagy csak részben szól Kobe Bryantről.

Tele van a sajtó azzal, hogy ki a jobb, Kobe vagy LeBron? Erről tavaly talán még érdemes és érdekes lett volna beszélgetni, de az idei vita csak arra jó, hogy a Gatorade malmára hajtsa a vizet. Nincs itt már semmilyen "Great Debate". Bármennyire is nehéz ezt egyeseknek elfogadni, LeBron 24 évesen a világ legjobb játékosa.

Hol is kezdjük?

Először is talán a felépítésével. LeBron egy szörnyszülött, de az, hogy itt tart, hosszú évek szisztematikus munkájának köszönhető. Amikor az "évfolyamtársai" még bőszen azon dolgoztak, hogy beleerősödjenek a ligába, ő már olyan fizikummal rendelkezett, mint egy veterán. A hírek szerint már 120 kilónál jár, így gyakorlatilag feltartózhatatlan. Ekkora súllyal akár csak néhány évvel ezelőtt is szigorú diétára fogták volna, mert feltűnése előtt elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaki sorozatterhelésre fogható ilyen paraméterekkel. LeBron ezzel szemben szinte sosem sérült, legalábbis nem annyira, hogy emiatt szabadnapot vegyen ki. Ennek ellenére biztos, hogy idővel változtatnia kell a játékstílusán, hogy óvja a szervezetét.

Kivételesen sokoldalú játékos. Csapata legjobb pontszerzője és lepattanózója, emellett ő adja a legtöbb gólpasszt és a legtöbb labdaszerzés is az ő nevéhez fűződik. Már most tizedik a tripla-duplák örökranglistáján és ahogy egyre több minőségi csapattárs veszi körül, úgy lesz egyre könyebb dolga.

Korát meghazudtolóan higgadt a parkettán. Mivel minden ellenfele számára tökéletesen világos, hogy legális eszközökkel lehetetlen megállítani és sokszor az egyszerű faltok is csak lelassítják, kíméletlenül ütik-vágják. Neki pedig – ahelyett, hogy tömegverekedéseket robbantana ki – a szeme se rebben. Rejtély számomra, hogyan őrzi meg a hidegvérét, de kapcsolódó tény, hogy idén csaknem 80%-ra tornázta fel a büntetőszázalékát.

Fejlődése töretlen. Minden évben képes rátenni még egy lapáttal. Ebben a szezonban a már említett büntetők mellett mezőnyből is jobban céloz és kezd elfogadható triplázóvá válni, de ezek a tények talán eltörpülnek a védekezésben mutatott fejlődése mellett. A passzsávokat eddig is kiválóan őrizte, de most mind az egyéni-, mind a csapatvédekezését sikerült magasabb szintre emelnie. Nem csoda, hogy gyakorlatilag a semmiből sikerült bekerülnie az év legjobban védekező ötösébe.

Játékával kapcsolatban egy dolgot rendszeresen felhoznak a kritikusok, mégpedig hullámzó középtávoli dobását. Valóban kissé összeszedetlen a mozgása és sokszor indokolatlanul ugrik hátrafelé dobás közben, de jegyezzük meg, hogy a játék legkevésbé hatékony dobásfajtájáról beszélünk, amelyet a legnagyobbak is csak vasár- és ünnepnapokon képesek tartósan 50% felett dobni.

James ráér még ráfeküdni erre a játékelemre, egyelőre dobásainak mindössze 40%-át ereszti el innen, szemben Kobe 59%-ával, hogy a listavezető Nowitzki 74%-áról ne is beszéljünk.

Tökéletes csapatember. Vannak játékosok, akik állandóan panaszkodnak a segítőtársak hiánya miatt, majd amikor megérkezik a felmentő sereg, semmit sem változtatnak a játékukon és a csapat nem profitál az erősítésből. LeBron komolyan gondolta, hogy minőségi kiegészítő emberekre van szüksége és él is a lehetőséggel.

Nála a passz nem második opció, nem menedék, nem PR-eszköz, hanem a játék alapeleme. Kiválóan látja meg a lehetőségeket és nem hezitál megjátszani őket. Idén ráadásul az eladott labdáinak a számát is sikerült csökkentenie. Érdemes megnézni, hogy James adta a legtöbb olyan gólpasszt, amelyből hárompontos született. Ezek rendszerint betörésekből születtek, amikor a védelem ráomlott. Gondoljunk bele abba, milyen pontátlaggal rendelkezne, ha ezeket inkább megpróbálná beerőltetni.

Ezek után nem csoda, hogy a csapatnak szellemi vezére is. Dávid Kornél mesélte még a alapszakaszt lezáró adásban, hogy senkit nem érdekel a kora, ha megszólal, akkor mindenki elhallgat és figyel. Bill Simmons mondta róla, hogy Magic Johnson óta nem látott olyan játékost, aki ennyire boldoggá tette volna a csapattársait, mint LeBron. Sokakat idegesít a Cavs meccs előtti bohóckodása, de érdemes megnézni, hogy James a főkolompos és a sokszor szenvtelen arckifejezés mögött egy bohócot találunk.

Érdemes megnézni a 2007-es döntőben simán elbukó Cavs keretét. Könnyen elképzelhető, hogy Parkerék minden idők leggyengébb keretével rendelkező döntősével mosták fel a padlót. A csoda maga az volt, hogy ez a csapat eljutott a végére és ez csak az akkor mindössze 22 éves LeBronnak volt köszönhető.

A szoros mérkőzéseken is lehet rá számítani. Ebben a szezonban a szoros végjátékokban csak Kobe szerzett több pontot, de mindezt nagyságrendekkel több dobáskísérletből és rosszabb dobószázalékkal tette, miközben LeBron a játék többi szegmensében is többszörösen felülmúlta a Lakers csillagát.

És ha már szoros meccsekről beszélünk: az elmúlt öt évben 17 alkalommal szerzett meccset eldöntő kosarat, ebben a kategóriában ő a legeredményesebb az egész ligában. És egyre hatékonyabb! Ha csak az elmúlt két és fél évet nézzük, a dobószázaléka 42%-ra javult ebben a műfajban.

Persze nem elég, ha valaki a pályán zseniális. Ha Michael Jordanhez akarod mérni magad, akkor az üzleti szektorban is le kell tenned valamit az asztalra.

LeBron és a Nike együttműködése egyelőre mintaszerű. A sors fintora, hogy a legendás sportszergyártó már éppen azon volt, hogy az Adidastól elcsábított Kobera építse fel marketingstratégiáját, amikor fény derült a coloradói botrányra, így a hosszú éveken át jegelt Bryant helyett LeBron lett a márka arca.

Mára James egy úgynevezett "global icon", neve a világ minden szegletében jól cseng Battonyától Nemesmedvesig, de az nehezen hihető, hogy cipője, illetve egyáltalán egy "signature shoe" valaha olyan karriert fog befutni, mint anno az Air Jordanek.

Ahogy Jordan forradalmasította a sportmarketinget, úgy változtatta meg a játékszabályokat James akkor, amikor elbocsátotta az ügynökét és saját céget alapított a barátaival, melynek kizárólagos feladata az ő menedzselése. A dolgok jelenlegi állása szerint nem kizárt, hogy mások is erre az útra fognak lépni, de ahhoz, hogy egy ilyen lépés sikerrel kecsegtessen, persze nem árt, ha az emberben olyan potenciál rejtőzzön, mint Jamesben.

Egyetlen apróságra volt még szüksége: egy mozdulatsorra, egy védjegyre, amely hozzá és csak hozzá köthető. És ezt is megoldotta! A mérkőzések előtt teátrálisan levegőbe szórt magnéziára már Nike-kampány is épült és a közönség megőrül érte, függetlenül attól, hogy otthon vagy idegenben játszanak.

Még néhány nap és a két szupersztár randevút ad egymásnak Clevelandben. Készüljetek, hőseink történelmet fognak írni.

Szerző: Tőrös Balázs

Dátum: 2009. 05. 20.