A szezonfelező táján és az átigazolási határidő (március 15.) közeledtével érdemes számot vetni azzal, hogy az idei szezon során a csapatok mit értek el, mire számíthatnak a továbbiakban és milyen irányban haladnak.
Jelenlegi mérleg: 20-12
Kezdőcsapat: Chris Paul/Randy Foye/Caron Butler/Blake Griffin/DeAndre Jordan
Mi történt idáig?
Nem kevés. 5 nap leforgása alatt leszerződtették Caron Butlert (3 év, 24 millió dollár), visszaigazolták DeAndre Jordant (4 év, 43 millió dollár), 2 millió dollárt ajánlva egy évre megszerezték Chauncey Billupsot, majd sikerült megcsípniük a piacon lévő legnagyobb impact játékost, Chris Pault.
Remek keretüknek köszönhetően 15-7-es mérleggel indítottak, de lendületüket megfogta Billups Achilles-szakadása. A mérsékelten jó idényt futó Mo Williams játékperceinek növekedése rányomja a bélyegét a csapat teljesítményére; ha egy nagyobb bizalmat élvező vagy bátrabb edző ülne a csapat padján, már talán Eric Bledsoe-t látnánk Paul cseréjeként/társaként a pályán.
Bár a Griffin/Jordan duó kiemelkedőnek számít a ligában, ha megvizsgáljuk őket a „Mi kell egy nyugati konferenciagyőzelemhez?” feliratú mikroszkópunk alatt, felfigyelhetünk erre-arra. Ha Jordan nem alley-oopokat húz be, csak többen vannak vele támadásban. Ha udvarias akarok lenni, azt mondom, védekezése jóval hatékonyabb, ha a gyenge oldalról kell besegítenie, magyarul egy az egyben a kifejezetten átlagos a produkciója. Nem véletlenül látjuk alkalmanként Martint a pályán a mérkőzések hajrájában.
A liga új kedvence, Blake Griffin szintén frenetikus, ha egy löbbölt passzt kell a gyűrűbe pofozni, de a támadójátéka, amely mindenképpen az erősebb oldala, jelentős hátrányt szenved a gyenge tempója miatt. Az, hogy csak akkor engedi el a labdát, amikor már lefelé esik (Griffin, nem a labda), halmozottan hátrányos helyzetbe hozza: 1, ilyen dobómozdulattal nem lehet konzisztensen pontosan lőni, 2, nehezebb a vele szemben álló magasemberek felett átdobni a labdát és 3, ha üresen is kapja vagy lefordulásból dob, a lassú dobómozdulat miatt jóval több ideje van a védőnek odaérni, mint teszem azt Ray Allen esetében.
Mi lesz ezután?
Legnagyobb szükség egy minőségi kettesre van, melyet a fent említett Allen minden további nélkül kielégítene, azonban a jelenlegi Clippers egyedül Eric Bledsoe-t tudná felajánlani, mint komoly ellenértéket és kétségeim vannak afelől, hogy már idén beáldoznák utolsó jó fiatal játékosukat. Sokkal valószínűbb, hogy az elérhető játékosok alsó szegmensében (Anthony Parker, Shannon Brown, stb.) találnak megoldást a problémára, akár segítségül hívva az egyik, 3,8 millió dolláros trade exceptiont, ami a Paul-cserénél keletkezett (hosszú történet, nem szeretnénk senkit untatni vele).
A csapat, még így, Billups nélkül is, valószínűleg megnyeri csoportját, azaz legalább egyszer pályaelőnyben lesz a rájátszásban, ahol véleményem szerint elvárható, hogy menjenek egy kört, annak ellenére, hogy a keret nagyobb részének ez lesz első playoff-szereplése. Ami meggátolhatja őket abban, hogy kihozzák magukból a legjobbjukat, az egyrészt a rutin hiánya, másrészt Vinny Del Negro lehet, aki, mint azt már Los Angelesben és korábban Chicagoban is láthattuk, nem tartozik a legnagyobb zsenik közé, hozzájárulása csapata védekezéséhez sokszor kimerül abban, hogy közelébe kerülő ellenfél játékos fülébe üvölt.
Ami a hosszabb távlatokat illeti, a mag legalább egy évig a csapattal marad, már most a sapka közelében vannak, azaz a saját szabadügynökeik mellett nagyjából 5 millió dollárt költhetnek majd, ami komoly változtatásokra nem lesz elég. Fontos célkitűzés lehet Mo Williams elpasszolása, mert egyrészt nem érdemes sokat játszatni, másrészt 8,5 millió dollárt keres és bár a csapat bevételei idén jelentősen növekedtek, elhamarkodott lenne azt hinni, hogy ez elég a már jóval szigorúbb luxusadó évről évre történő fizetéséhez.
Szerző: Márton Tamás
Dátum: 2012. 02. 29.