Emberi érzelmek kerülnek lapátra, miközben az évtizedes szerencsétlenség sorozat újra és újra lecsap.

2005-ben egy hosszú hajú, akkor kiöregedettnek hitt, túlfizetett irányító került a Phoenix Suns haldokló csapatához. Rengeteg kritizálás érte a vezetőséget Steve Nash megszerzése után, de aztán a rosszmájúak elhallgattak, mivel a 2005-ös alapszakaszt a Suns 62 győzelemmel és 20 vereséggel zárta Nash vezetésével, aki meg is kapta az NBA legértékesebb játékosának járó díjat (MVP).

Az első körben a Suns a Memphis Grizzlies csapatával találkozott, akiket sima söpréssel küldött el nyaralni. A második kör már nem volt ilyen egyszerű, a Dallas Mavericks csapata ellen 4-2 lett a végeredmény. A legfontosabb momentum a második mérkőzésen történt, mikor is a kezdő bedobó, Joe Johnson egy zsákolás után az arcával érkezett a parketre, arccsontja ripityomra tört és legközelebb a konferenciadöntő 4. mérkőzésén lépett pályára: védőmaszkban. A 4. meccsen. Ahol is a San Antonio Spurs gárdája már 3-0-ra vezetett. Az érzelmi löketként ható visszatérés ugyan sikert hozott, de a Spurs öt meccs után (4-1) továbbjutott és meg is nyerte a 2005-ös bajnokságot.

A Suns nagy reményekkel várta a 2006-os szezont. Addig, amíg a sztárcenter Amare Stoudemire térdéről ki nem derült, hogy műteni kell és ki kell hagynia az egész szezont. A Suns tehát egy teljesen lyukas csapattal volt kénytelen kiállni, fokozta a gondot, hogy a cserecenterként helytálló Kurt Thomas is kidőlt és mint később kiderült, ő se játszott már több meccset. A Suns 54 győzelemmel és 28 vereséggel zárta az alapszakaszt, Nash ismét MVP lett. Az első körben a Los Angeles Lakers gárdája jutott. Az első találkozó után, a meglepett Suns háromszor kapott ki egymásután, 1-3-ról pedig csak 7 csapatnak sikerült felállnia. A Suns felállt, 4-3-mal továbbjutott, ahol a másik Los Angeles-is gárda, a Clippers várta őket. Drámai mérkőzések sokasága után, ismét a Phoenix kerekedett felül, a végeredmény eléréséhez ismét maximális meccsre volt szükség (4-3). A konferenciadöntőt a Dallas Mavericks ellenében kellett megrendezni, az első találkozón a Suns egy utolsó pillanatban dobott Boris Diaw kosárral nyert, ám az azóta Johnsontól átvett bedobó pozíción ténykedő Raja Bell bokája kifordult, és csak 1-2-es állásnál tért vissza. A párharcot a Mavericks nyerte, 4-2-re, a Suns ezúttal is kiesett, mivel 3 játékosuk is kidőlt a hajrára (Stoudemire, Thomas, Bell).

Ezúttal tényleg nem lehet mire fogni, jöhetett a 2007-es szezon, Stoudemire visszatért és robbant. 61-21 a vége, a rájátszás első körében ezúttal is a Lakers jött, akiket ezúttal már 5 meccs alatt kiejtettek (4-1). A második körben jött a régi mumus San Antonio Spurs. A párharc negyedik meccsén pár másodperccel a vége előtt már nem lehetett elvenni a győzelmet a Sunstól (2-2), ám az utolsó pillanatokban a Spurs játékosa, Robert Horry, a jéghokiban ismert bodychecket mért Nashre, aki kirepült a pályáról. A Suns kispad természetesen felpattant az izgalomtól és odarohantak Nashhez. Vesztükre. Az ötödik találkozóról mind Boris Diawt, mind Amare Stoudemiret eltiltották, mivel konfliktus helyzetben elhagyták a kispadot, amit az NBA szabálykönyve tilt. A nagyon véleményes eltiltást talán még most is hangoztatja a sajtó, azt a csapatot súlytották, akinek az egész esethez semmi köze nem volt. A Spurs pár ponttal megverte a hatalmas hendikeppel játszó Sunst, majd a hatodik mérkőzésen is diadalmaskodtak otthon, 4-2-vel megint ők jutottak tovább, majd később az NBA döntőt ismét ők nyerték.

2008… 55-27, a Suns megszerzi a veterán Grant Hillt és Shaquille O’Nealt és várják az első kör első párharcát. A San Antonio Spurs ellen.

Az első találkozón a Suns 16 ponttal is vezetett, ám a negyedik negyed utolsó perceiben a Spurs felállt és egyenlített. 19 másodperccel a mérkőzés vége előtt 3 ponttal vezet a Suns, ám ekkor jön a Spurs bedobója Michael Finley, aki bevarázsol egy hárompontost. Egál. Az időkérés után Leandro Barbosa ront dobást a Sunstól. Hosszabítás.

A hosszabításban ezúttal is sikerül kissé meglépni a Sunsnak, 15 másodperc van hátra, ezúttal is három pont az előny. A Spurs élő legendája, Tim Duncan kapja a labdát, aki centerként világklasszis, de a triplavonalon túlról utoljára 2007 elején talált be. És vasárnap. A San Antonio-i aréna felrobban, Boris Diaw ront, jöhet a második hosszabítás. Senki nem hisz a szemének, Duncan triplájára kb. annyi volt az esély, mint hogy a Spurs edzője, a 60 éves Gregg Popovich átöltözik és beáll.

A második hosszabításban a lelkileg teljesen összezuhant Suns még visszakapaszkodik (eközben már Stoudemire kipontózodott 6 szabálytalansága után), 15 másodperccel a vége előtt Steve Nash megteszi azt, amit Finley és Duncan megtett, ezúttal ő dobja be az egalizáló hármast. A Spurs játékosa Manu Ginobili végigrohan a pályán, majd 2 másodperccel a vége előtt bedobja a palánkról a labdát. 2 pontos Spurs vezetés, 2 másodperc, nincs több Suns időkérés, Nash egy utolsó dobást megereszt jó 30 méterről, ami még a gyűrű előtt lehullik a földre.

Hogy is mondják? Nemesis?

Ha egy negyed lenne egy kosárlabda meccs, a Suns lenne a bajnok. Kilenc pontos előny a második találkozón. Volt 14 is, de a félidőben is még 7. (Közben Grant Hill a fájó heréivel bajlódik, 20 perc, 0 pont, megszoktuk.) A félidőben valami jóféle pornót nézhettek a srácok, mert csak a testük jött ki a pályára. Így lett 7 pontos előnyből 9 pontos hátrány… 12 perc alatt.

Ami volt: menekülés a hack-a-Shaq elől, fejletépés fault nélkül, meg Stoudemire hárompontos.
Ami nem volt: Suns győzelem az AT&T Centerben, San Antonio külvárosában.

102-96, ismét csak egy tisztes helytállás telt.

Az a csapat, aki az NBA történelmében 2-0-ra vezetett egy párharcban, az 94%-ban továbbjutott.

Van tehát 6%-a a Sunsnak. 6%.

6% több, mint a semmi. 40 évért cserébe, most ennyi jár.

Szerző: Kun Zsolt

Dátum: 2008. 04. 23.