A szezonfelező táján és az átigazolási határidő (március 15.) közeledtével érdemes számot vetni azzal, hogy az idei szezon során a csapatok mit értek el, mire számíthatnak a továbbiakban és milyen irányban haladnak.
Jelenlegi mérleg: 18-16
Kezdőcsapat: Raymond Felton/Wesley Matthews vagy Nicholas Batum/Gerald Wallace/LaMarcus Aldridge/Marcus Camby
Mi történt idáig?
Még el sem kezdődött a szezon, mikor Brandon Roy sokadik térdműtéte (lassan, de fokozatosan kiműtötték a porcot a térdéből) utáni visszavonulásával a Blazers nem csak legjobb játékosát veszítette el, de hosszú évekre eltemethette a play-off menetelésre vonatkozó vérmesebb reményeit is. De hiába érte őket ez a szörnyű csapás, Nate McMillant és csapatait nem olyan fából faragták, hogy ilyen esetekben hüppögve elmélkedjenek a sors igazságtalanságán. A Portland becsülettel bele is vetette magát a küzdelmekbe és félidőben még harcban állnak a rájátszásért.
Paul Allen együttese a pálya mindkét oldalán (most már részben kényszerből is) az évek során csendesen All-Star játékossá érett LaMarcus Aldridge köré épül. A fegyelmezetten kijátszott figurák jelentős részének végén landol Aldridge kezében labda, vagy éppen őt izolálják, akkor pedig ember (vagy Év védőjátékosa) legyen a talpán, aki Aldridge-ot egy-az-egyben megfogja. A távoli fade-away és turnaround jumpereket extrém magas százalékban értékesítő, rafkós dobó- és indulócseleit lepörgésekkel és horgokkal kiismerhetetlenül mixelő Aldridge védekezésben és lepattanózásban is igazi megkerülhetetlen oszlopa csapatának. Mellette a nyugdíjig már a centit vágó Marcus Cambynek lepattanókra és blokkokra még futja az erejéből, de néhány támadópattanó visszatömésétől eltekintve pontot alig szerez, fura, tarkóig leengedett tempódobása is csak elvétve talál célba. A szorgalmas és hatékony Batum idén veszélyes triplázóvá fejlődött, míg az atlétikusságából veszítő Wallace hajtós játéka továbbra is hasznára van a csapatnak és bírja a közönség rokonszenvét. Felton nem felelt meg az elvárásoknak, nézeteltérése támadt edzőjével is, nyáron a szerződése lejártával aligha marasztalják Oregonban. A cserepadot a ponterős Jamal Crawford és a bivaly Craig Smith tolja, míg a veterán Kurt Thomas még mindig jó néhány kemény könyökösre és bevágott középtávolira.
Mi lesz ezután?
A Portland kicsit beszorulni látszik a pofásabb nyugati középcsapatok skatulyájába és nehezen látni, mi mozdíthatja ki a szekerüket a Brandon Roy-féle sárból. Crawford és Felton alighanem távozik és Wallace is kiléphet szerződésének utolsó évéből. A fiatalok közül az atlétikus Elliott Williams pár meccsen már megdobogtatta a Blazers-drukkerek szívét, Luke Babbitt eddig csak a D-League-ben produkált, míg Nolan Smith maga se nagyon érthette, hogyan draftolhatták az első körben. A Portland jövő évi draftjoga (top12 védett) a Bobcatsé a Wallace-csere utózöngéjeként, míg az idei, vélhetőleg 1/15 körüli draftolt aligha váltja majd meg világot. Így a Blazers igazolásokkal (bár 10 millió dollárnál több helyük nemigen lesz idén nyáron a sapka alatt) vagy cserékkel léphet előre, de mivel Portland sosem volt a szabadügynökök Mekkája, inkább marad az utóbbi. Például így:
POR adja Gerald Wallace to SAC
POR kapja Devin Harris, Jason Thompson
ATL adja Josh Smith to SAC
ATL kapja Al Jefferson
SAC adja Marcus Thornton, Francisco Garcia, Jimmer Fredette, JJ Hickson to UTA, Jason Thompson to POR
SAC kapja Josh Smith, Gerald Wallace
UTA adja Al Jefferson to ATL, Devin Harris to POR
UTA kapja Marcus Thornton, Jimmer Fredette, Francisco Garcia, JJ Hickson
A Blazers komoly döntés előtt áll nyáron: akár mindkét kiscsatárát elveszítheti. Batum korlátozott szabadügynök, így a Portland bármilyen, más csapat által tett ajánlatot állhat és megtarthatja a franciát. Bár Batum inkább tűnik kiegészítő embernek (abból viszont luxuskategóriásnak), mint jövőbeni franchise playernek, a Blazers évi 6-8 milliós fizetésnél kezdődő ajánlatot könnyű szívvel fog meccselni, annál följebb már kezdődnek a dilemmák, de még akkor is inkább a maradásra, mint a távozásra voksolnánk. Így Wallace szerződéshosszabbításának nem lenne értelme, az érte kapott Devin Harris átveszi az irányító szerepkört, míg Thompson az aggastyánok mellett vagy helyett juthat fontos szerephez.
Ha már az Atlanta támadásban az izolációkat imádja, akkor kapnak hozzá ideális célpontot Al Jefferson személyében, aki klasszikusabb magasember, mint Josh Smith. Jefferson védekezésbeli hiányosságait Al Horford nagymértékben tompíthatja.
A Jazz lépéshátrányba került a rájátszásért folytatott harcban, míg Kanter és különösen Favors fejlődése szempontjából egyre égetőbbé válik a folyamatos játéklehetőség szüksége. Amíg Kanter és Favors eldöntik, hogy melyiküké az elsőbbség, addig Hickson besegít Millsapnek a frontcourt megtámasztásában. A Jazz majd 15 milliót spórol a cserével és az improduktív Garcia bazi nagy szerződése sem hosszabb, mint Jeffersoné és Harrisé. Fredette a Utah állambeli BYU egyetem korszakos sztárja volt, aki a csalódást keltő újoncszezon után „hazai pályán” kezdhet új életet. Fehér hátvéd, ami jó előjel John Stockton és Jeff Hornacek csapatánál, és ha a legendás elődök szintjét nem is éri majd el, nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy legalább egy jó csapat ponterős 6. embert kinézzük belőle. Thornton betömi a dobóhátvédben tátongó lyukat.
A Sacramento egy cserével egy csapásra csapatot csinál a sok, sokfelé húzó fiataljából. Balanszírozzák a keretet, Gerald Wallace és Josh Smith érkezése két súlyos hiányposztot is betölt és a Kings a liga egyik legatlétikusabb csapatává avanzsál.Radikálisan megoldják a „megtartsam vagy ne Hicksont és Thompsont, és mennyiért”-kérdést.
Dátum: 2012. 02. 28.