Sztárkeverés

Feszültségekkel nem túl terhes az idei playoff egy Nets-szurkolónak. A Mavericksnek (és elsősorban Kiddnek) sem tudtam a kifáradásig szorítani. Régi titkos favoritom, a Suns is idejekorán kapitulált, a Bostonért meg, az Atlanta szép helytállása ellenére is, korainak tűnik a döntő előtt nekiállni izgulni, szóval… Marad az agyalás.
Az első kör utáni esélylatolgatások örömét meghagyom a kollégáknak, engem más dolog foglalkoztat mostanság.

Valamiért olyan érzésem van, hogy az idei offseason nem csak neves edzők fejeit fogja követelni, hanem sztármozgásokban is bővelkedni fog.
Nyilván nem olyan bebetonozott, kimozdíthatatlan franchise-alapkövekre gondolok, mint Bryant a Lakersben, James a Cavsban vagy Walker a Minnyben, nem. Olyan, rájátszásról lemaradt, vagy első körben kipottyanó, öregecske csapatok öregecske sztárjairól beszélek elsősorban, akik távoztával régi, dicső (vagy dicstelen?) korszakok zárulhatnak le végleg, vagy lehetnek egy újjáépülés első áldozatai is akár.

Az általam esélyesnek gondolt játékosok neve mellet a posztjuk, életkoruk, profi éveik száma, jövő évi fizetésük és a szerződésük hossza szerepel. Az alattuk lévő sorban pedig a 2007/2008-as szezonban játszott mérkőzéseik száma, illetve fontosabb statisztikáik, úgymint: pont, lepattanó, gólpassz, labdalopás, blokk. Csak a miheztartás végett.
A játékosok elcserélésük általam feltételezett valószínűségének sorrendjében szerepelnek egymás után, az első a legvalószínűbb, és így tovább. Keletet és Nyugatot külön kezelem.

Kelet

S. Marbury PG 31/11 21,9m/1év
24 13,9 2,5 4,7 0,9 0,1
Stephonra bármi negatívat mondani, túl magas labda. Az mindenesetre bizonyos, hogy ez a Knicks kevés számára. A csapattársak se valami jók ugye, elvégre mit kezdjen szegény emberfia Kelet legígéretesebb magasember-duójával? Isiah meg olyan hitvány edző volt, hogy az már túlzás. Nem csoda hát, ha a derék Starbury lesérült, hogy a csapata jövőre új tavaszra ébredhessen, az idei drafton behúzott újonca vezetésével. A baj csak az, hogy ha ez volt a cél, akkor kicsit elszámolta magát, ugyanis egy teljesen újjáépülő csapatnak vajmi kevés szüksége van egy ilyen öreg, önfejű és drága játékmesterre (mit beszélek??), mint ő. Afelől pedig nyugodt vagyok, hogy Walsh nem lesz szívbajos, ha ajtót kell mutatni neki. A kérdés, hogy kap-e újabb, utolsó esélyt, egy rendes, közös munkára kész edzőt, egy alázatos csapatot, ahol villoghat, vagy… Vagy csupán, mint zsíros 2010-es lejáró jelenthet vonzerőt?

G. Arenas PG 26/6 12,8m/1év (P.O.)
13 19,4 3,9 5,1 1,8 0,1
Az idei szezonban Agent Zero Big Zerová változtatta a becenevét. Egy ember, akinek az egójával soha sem volt gond. Új Jordanként indította magát, majd finoman cizellálva második Bryantként folytatta. Az önképpel ellentétben inkább félúton ingadozik Iverson és Gordon között, méghozzá magas amplitúdóban. A baj vele azonban nem ez. Sokkal inkább az, hogy a csapata nélküle, Jamison vezényletével, Haywood, mármár Etan Thomas-i magaslatokba emelkedő centermunkájával, és a többiek lelkesedésével kiegészülve stabil keleti rájátszáscsapattá vált idén. A legszembetűnőbb a csapatjáték újra felfedezett élménye, és a játék hullámzásának csillapodása volt. Adja magát a dolog, hogy az idén amúgy 61 meccsel és átlag 10 ponttal a tavalyi teljesítménye alatt vegetáló Arenast, aki láthatólag nem pótolhatatlan, készpénzre váltsák.

J. O’Neal PF/C 30/11 21,4m/2év
42 13,6 6,7 2,2 0,5 2,1
Tavaly csak 69 mérkőzésre futotta, idén már csak 42-re. Irányított sérülés? Ki tudja. Mindenesetre tény, hogy az Indiana megtanulta a JO nélküli játékrendszert, Murphy bőven elég a palánkok alá, Dunleavy odateszi magát támadásban távolról, Granger közelről, Diener pedig ügyesen koordinálja mindezt. Fura kimondani, de úgy tűnik, Jermaine lett idénre a 6. kerék, s bár egyelőre nem homokszem a gépezetben, azért 21 milliót padoztatni, percekre bevetni vagy öltönyben ültetni, és várni a gyógyulására, még a Pacersnél gazdagabb csapatoknak is luxus. De fiatal, magas, tehetséges… Egy jó cserével az Indy könnyen PO csapattá válhat jövőre.

S. Marion SF 30/8 17,2m/1év (P.O.)
63 15,4 10,2 2,2 1,9 0,9
Öröm nézni a Mátrix statisztikáit. Öröm nézni, ahogy játszik. A dobómozdulatát most nem feszegetném. Kétségtelen tény, hogy nem egy rokkant, elhasznált, lejtőn erősen lefelé tartó játékosról van szó. Tehát elvileg semmi oka nincs a Heatból elmenni, ahol Wade-del és egy jó elsőkörössel, középtávon is sikeres csapat fontos tagja lehet. És akkor még nem beszéltünk arról a szabadügynökről, akit a Williams, Davis és Mourning kifuttatott szerződéseiből felszabadult pénzből szerezhetnek. Miért mégis a csere lehetősége? Marion ügynökének keze van a dologban, aki a hírek szerint szereti megkopasztani a munkaadó csapatokat, a Heat vezetősége pedig korántsem szeretne kopasztva lenni. Ebben az esetben pedig tuti, hogy lesz gazdag kérője ennek a délceg játékosnak.

R. Jefferson SF 28/6 13,2m/3év
82 22,7 4,2 3,1 0,9 0,3
A 2003-as, döntős csapat utolsó mohikánja, a Nets húzóembere, a mindig szerény és alázatos Jefferson, akit idén a fránya sérülések is elkerülnek. Mi lehet hát az oka, hogy őt is elérték a pletykák? A válasz viszonylag egyszerű: Thornék azt árulják, aminek van ára. Ellenértéket akarnak az Elnökért kapni, lehetőleg fiatal tehetséget/tehetségeket, draftcetliket, lejárókat, kuponokat, bónokat, utalványokat, meg amiket ilyenkor szokás. Az egyik szemem feltétlen sírna, ha Jeff elkerülne a csapatból, a másik viszont zokogna, amiért Carter lesz a vezéralak jövőre… De a rebuild az rebuild, és Jefferson 28 évével és végigugrabugrált karrierjével, korántsem életbiztosítás egy csikócsapat számára.

A. Bogut C 24/2 6,3m/2év
78 14,3 9,8 2,6 0,8 1,7
Elsőre magam is meglepődtem kicsit, miért is raktam őt ebbe a felsorolásba (igaz, a végére), de aztán rájöttem, hogy akad magyarázat. A Bucks évek óta vegetál, gyakorlatilag semmi értékelhetőt, vagy akár emlékezeteset nem tudtak felmutatni az utóbbi időben. Ez, és a nyomasztó anyagi helyzet késztette a vezetőséget január környékén arra az emlékezetes bejelentésükre, miszerint Bogut és Yi kivételével mindenki vihető. Azóta rájöhettek, hogy ha nincs Redd, nincs győzelem sem. Ellenben Bogut teljesítménye, 1/1-es létére, egy ilyen csapatban, nos… számomra nem túl meggyőző. Az, hogy idén jó évet fogott ki, ideálissá teszi egy cseréhez. Bár nem is öreg, és nem is megfizethetetlenül drága, én vallom, hogy egy átlagos(abb) centerrel, és egy minőségi irányítóval a Bucks előrébb lenne, mint vele.

Nyugat

R. Artest SF 29/8 8,4m/1év (P.O.)
57 20,5 5,8 3,5 2,1 0,7
A derék Ron-Ron fokozatosan, évről évre halványuló teljesítményt hoz. Ez nem is lenne feltűnő abban Sacramentóban, amelyik úgy tűnik, hogy Kevin Martin ide vagy oda, de soha nem fogja túltenni magát a Divac-Webber-Christie-Stojakovic-Bibby csapat egykori sikertelenségén. Egy csapat, amelyiknél nem igazán látszik egészen pontosan, hogy mit is szeretnének, és egy játékos, aki hasonló cipőben jár. És bár az a dogma, miszerint ha az NBA-ben védekezésről beszélünk, akkor az Artest-B.Wallace-Bowen-Camby kvartett egyikét kapjuk elő, mára több sebből vérzik, mégis elmondható, hogy Ron manapság is szívós és fineszes védőnek számít. Emellé mára bizony a támadóoldalon is megtalálja a helyét. Mégsem hiszem, hogy a Kings komoly anyagi erőket fog mozgósítani, hogy maradásra bírja, egyszerűen nem használják ki a benne rejlő lehetőségeket; ilyenformán a tehetsége kb egyenértékű Kidd Dallasba átvitt képességeivel. Artest pedig vélhetően különösebb szívfájdalom nélkül hagyja ott a várost egy olyanért cserébe, ahol egy korrektül megfizetett, és azért is leírom még egyszer: jó védőt keresnek.

A. Kirilenko SF 27/6 15,1m/3év
72 11,0 4,7 4,0 1,2 1,5
Ó, milyen jó kis csapat ez a Utah Jazz, csupa jó játékossal, kinek hiányzik holmi Stockton és Malone, mikor itt van D.Williams, Okur, Boozer, Korver, Brewer… Kihagytam valakit? Ja igen, a jó Kirilenkót. A nyári EB legjobb játékosa, az AK47 idénre langyos vízipisztollyá szelídült. A tripladuplákat legtöbbször sajátos értelmezésben szállította, azaz előfordult, hogy két kategóriában is 3 egységet ért el. Senki nem állítja, hogy Andrei rossz játékossá vált, vagy elfelejtett kosarazni. Egyszerűen ez már nem az ő csapata, hanem Deroné, nem az ő játéka, nem ugyanaz a szisztéma. Az elcserélésével a Jazz folytathatná azt az utat, amin jelenleg is lépked, és ami a bajnoki címig vezet.

S. Nash PG 34/11 12,2m/2év (a második T.O.)
81 16,9 3,5 11,1 0,7 0,1
Ha eddig senki nem tartott volna gyengeelméjűnek, akkor tessék, itt az alkalom. Megszámolni se tudom, hányszoros MVP-t, gólpasszkirályt, meg nemtudoménmit akarok a csapatából kidumálni. Azt azonban még a legszemellenzősebb Suns-fanoknak is be kell lassan látni, hogy ez a csapat, ezzel az edzővel, és ezekkel a játékosokkal, nemhogy jövőre, de sohasem fog bajnokságot nyerni. Shaq ide, vagy Marion oda, akkor sem. Hill-el sem. Giricekkel sem. Hogy erről pont Nash tehet-e? Az pillanatnyilag teljesen mellékes. Lehetne a kudarcot O’Nealra is kenni, de ő elcserélhetetlen. Lehetne Stoudemire-ra is, de nála jobb magasember nem sok szaladgál jelenleg a ligában, szóval rá inkább ne. Lényegesebb az, hogy adott egy 12 milliót kereső, zseniális, 34 éves, átlag 35 perceket játszó játékos, aki a csapatának amellett, hogy a győzelem kulcsa, még egy időzített bomba is egyben. Bármikor lesérülhet, és akkor fél szezonra vége a csapatnak. Ha a vezetőség elkezd egy finomabb újjáépítést, akkor D’Antoni búcsúztatása után Nash kell hogy következzen: elvégre a házat is az alapjától bontják, nem a tetejétől.

C. Anthony SF 24/4 14m/4év
77 25,7 7,4 3,4 1,3 0,5
Lehet, hogy csak én vagyok türelmetlen Meloval szemben? Lehet, hogy csak szerintem torpant meg a fejlődése, és ez nem is idén történt? Lehetséges, hogy Iverson érkezte és Martin felépülése sem volt elegendő segítség számára ahoz, hogy a vezényletével a Nuggets legalább egy meccset fogjon a Lakers ellen? Lássuk csak a vetélytársakat: Wade 2006-ban bajnoki cím. James 2007-ben nagydöntő. Anthony? Talán csak vesztes alkat? Talán túl szeleburdi lélek, fiatal még, stb stb? Nem tudom. Azonban azt kétlem, hogy csupán Karl kirúgásával megoldódnának a Denver gondjai. Egy kellően merész vezetőség most eresztené szélnek az egész társulatot, Anthonyval az élen. Na jó, esetleg elkezdhetnének építeni Kleiza köré egy csapatot.

J. Terry PG/SG 31/8 9,1m/4év
82 15,5 2,5 3,2 1,1 0,2
A statisztikák csalókák. És ugye Kidd érkeztével a játéklehetősége is csökkent. De azt mindenki tudja, aki szemmel követi a Dallas csapatát, hogy Terrytől ennél több kell. Mivel ő elsősorban shooter (igen, van ilyen a Mavsban), ezért ha nem dob 80%-kal mezőnyből, már mindenki fanyalog. Márpedig annyival nem dob. A Mavericks nem áll túl jól jelenleg. Kidd idehozatala felesleges volt, Avery mester konokságán és merevségén kicsorbult minden forradalmi szándék. Nowitzki az Nowitzki, a tehetséggel nála sincs baj, de a rájátszás nem az ő műfaja. Howardot pillanatnyilag páros lábbal rúgnám ki, amit idén művelt, az kritikán aluli, hozzá ezek a nyilatkozatok… Kár, hogy ezt nem csak én érzem így, ennélfogva a csereértéke nulla. Kidd talán jövőre, egy épeszű edzővel villanthatna még utoljára, aztán úgyis lejár, visszavonul… Marad Terry, mint vérfrissítésre és tempódobóritkításra alkalmas, csereértékkel bíró játékos. A Dallasnak védő és center kéne. Bár nem szándékoztam csereötleteket kreálni, de egy Terry Artestért és Millerért, nem hangzik annyira rosszul.

T. McGrady SF 29/10 21,1m/2év
66 21,6 5,1 5,9 1,0 0,5
Sajnos nálam a Rockets amolyan fóbia. Mindig meg akarom gyógyítani, még akkor is, ha nem beteg. Meggyőződésem, hogy bár a TMac-Ming párosítás tehetséges, meggyőző, és brutális, mégse elég az üdvösséghez. Főleg amiatt, hogy McGrady esetében, teljesen magyartalanul, de mégis minden mondat „hát” -tal kezdődik… És azt is megfigyelhettük, hogy Yao sem az az ironman, mondjuk ezt ekkora testtől nem is igazán várja el az ember. Yao azonban mozdíthatatlan, és nem csak az imént említett impozáns termete miatt. Ming maga Kína az NBA-ben; 1 milliárd potenciális Houston-szurkoló, akik az aranyozott kecskeszart is megveszik, ha Yao neve van rányomtatva. És nem mellesleg: Yao a kevés ma fellelhető domináns center egyike. Marad tehát Tracy, akinek sérülékenységét és túlfizetettségét ellensúlyozni tudja viszonylagos fiatalsága, és bámulatos tehetsége. Talán egy stabilabb csapatban több babér teremne számára; elcserélésével a Houston pedig folytathatná azt a saját stabilságához vezető építkezést, amelyet Scola megszerzésével, és pl Battier játszatásával megkezdett.

Nem írtam oda minden eszmefuttatás végére, hogy „De vajon melyik csapatnál látnák szívesen az illető játékost?”, hisz a kérdés nyilvánvalóan nem egyoldalú. De feltörekvő, erősíteni kívánó csapatból sincs éppen hiány; a Raptors, a Bobcats, a Hawks, a Warriors vagy éppen a TrailBlazers sokukat szívesen látná a soraikban.
Idén láthattuk, hogy az ezelőtt ritkán tapasztalt méretű pezsgés milyen jót tett a ligának. Szóval mi, egyszeri nézők bizonyára jól járnánk, ha ezen játékosok közül minél többen váltanának csapatot az őszre. Egyedül a Malaysiában és Indonéziában, napi 12 órában cipőt összeszerelő 4 éves kislányoknak lenne furcsa, hogy egyik napról a másikra új színeket és mintákat kell varrniuk változatlan nevű cipőkre; de velük úgyse foglakozik senki sem.

Szerző: Galambos László

Dátum: 2008. 05. 01.