Az NBA történetének 58. All-Star gáláján köszöntötték a 75. életévét betöltött Bill Russell-t. A mosolygós öregúr, aki tavaly újabb Kelta bajnoki címnek örvendhetett, a szerény NBA legenda titulussal büszkélkedhet. Tiszteletére következzék egy kis korfelidézés.
San Francisco Warriors – Boston Celtics, 1964, NBA nagydöntő, 4. mérkőzés
Amit láttam
Rendelkezésemre egy töredékes archív részlet állt, a második félidő 45 perces vágott változata. A sötétszürkés tónus még megszokható, az angol fölé vett lelkes spanyol Amerikai kultúrában tett kalandozásai kevésbé. Az eredeti kommentár szerencsére átszűrődik néhol. A friscói pálya kellemesen ódon hangulatú, a nézők közel ülnek, a pálya rajzolata jóval kisebb, a hárompontos vonal pedig még csak kalózligások elveszett álma. A támadóidőt jelző óra a sarokban csücsül. Az otthon játszó Harcosok a nyurga, agilis Chamberlainen kívül a kiváló irányító Guy Rodgersre, a mindene csatárs Tom Meschery-re és az újonc, remek védekező Nate Thurmondra számítottak. A bostoni oldalon Bob Cousy elvesztésével a KC Jones által dirigált támadás csak egy milliméternyit veszített sebességéből. Russell intelligensen besegített, Tom Heinsohn és Sam Jones adták a tűzerőt.
Mind a két gárda igen tempós felfogásban játssza a kosárlabdát, a bostoni játékosok szemrebbenés nélkül eresztik el a hatméteres tempókat, különösen a tüzér Jones. A nagy sebesség éppen ezért gyakorta szül lopásokat, elgurult passzokat. A San Francisco szinte kizárólagos érvénnyel Wiltet játssza meg a palánk alatt, aki az esetek nagy részében kipasszol. Antik mozdulatok is felbukkantak a mérkőzés során, Tom Heinsohn kétszer is futtából eresztett el egy magas ívű horogdobást. Eldurran egy-két proto-floater is. A büntetődobások közül megmosolyogtató Chamberlain térd alól két kézzel indított alsó dobása, ami néha még be is talál, Russell ténylegesen egy kézzel indított tempója, vagy Sam Jones „az egyik kezem csak támaszt” fedőnévvel ellátott stílusa. Védekezésben mind a két csapat a palánk alatt tömörül, ezt a Celtics megfűszerezi lazább-szigorúbb letámadásokkal. A szabad labdákra vércseként mennek, de inkább tiszteletadás, és nem pankráció uralja a játékképet. A két domináns nagy nem képzeli magát szélmalomnak, inkább testtel és jelenléttel igyekeznek visszatartani a támadókat. A végig szoros összecsapás legszebb jeleneteit a vendégek szolgáltatják, egy gyorsindítás során egy hát mögötti, majd egy extrapasszal kialakított helyzet eredményez gólt. Vigyázat! E könnyedén végrehajtott akció könnyeket csalhat az emocionálisabb Kings, vagy Suns drukker szemébe! A meccs másik kiemelendő momentuma John Havlicek kézcsere után felcsavart labdája, mely mutatja, hogy nem minden finesz Dr J-től ered. A makacsul küzdő Frisco játékának legszembetűnőbb védjegye, hogy Wilt Chamberlainhez ragad a labda. A Gólyalábú Góliát előbb ér oda másoknál, ijesztőbb másoknál, magasabb másoknál. Második szándékból tetemes pontmennyiséget bepöcizget csapatának, mindeközben nem tűnik önzőnek.
Amit olvastam
A mérkőzés kulcsembere Tom Heinsohn volt, aki 52-51-es hátrányból 71-60-es előnnyé fordította a mérkőzést. Állták a harcosi rohamot, és 98-95-re győzedelmeskedtek, 3-1-es előnnyel tértek vissza a Gardenbe. És hogy mennyire vonzotta a labdát Wilt? 38 lecsorgó labdát szedett össze a bátortalan és/vagy pontatlan rádobásokból. (Akinek tetszett, jelezze, pozitív fogadtatás esetén havi múltba tekint? sorozat lesz az Időgép. Várom a destruktív kritikákat.)
Szerző: Menyhárt Gábor
Dátum: 2009. 02. 17.