Oaklandban megtörtént a csoda. A ligaelső elhasalt az utolsó napon becsusszanó harcosoktól. Lehetne sokmindenkit kiemelni a győztesektől, de nekem konkrétan egy ember felé van tartozásom.

Stephen Jackson

A Spurs-ben láttam életemben először játszani, és nem tett rám pozitív benyomást. Lassú, önző, pökhendi. Nem is értettem mit látott benne az Indiana, mikor komoly szerződést tett elébe. Itt is csak a „balhés” jelzővel sikerült benyomásaim kiegészítenie. Szóval finoman szólva nem dobáltam konfettiket mikor januárban ő is a Warriorshoz érkezett. De minél több meccsen láttam, annál jobban megtetszett. Mintha én eddig más játékost ismertem volna. Lassúságát immár vérprofi nyugodtságának láttam. Önzéssel se vádolhatom, mikor Diaw-szerű point-forwardot játszik 5 asszisztos átlaggal. Pökhendi, talán egy kicsit, de ezzel már csak maximum az ellenfelet idegesíti. Az év végi rohanásban neki is vastagon benn van a része, de az még kismiska ahhoz, amit az első körben produkált.

Sikerül a playoff, s jutalmul megkapja Nowitzkit a tarthatatlant, az aktuális(?) MVP-t. Mellesleg egy fejjel kisebb nála. De ettől csak kiteljesedik Jackson „gonosz”- énje. Taszigál, támaszkodik, kitol, elhalász, levegőt elszív. Elbizonytalanítja a németet és ezzel a teljes Mavs-t. Az alapszakaszhoz képest több mint 8%-al romlik Dirk FG%-a, 10%-al 3PT%-a. De védekezésben se hagyja pihenni, presztízs egy egyeket fejez be rajta játszi könnyedséggel, ezzel folyamatosan szembesíti legnagyobb gyengéjére, a védekezésére.

Megkoronázásként pedig a végül mindent eldöntő 6. meccsen a 3. negyedben 3 egymásutáni hárompontossal végleg padlóra küldi az alapszakasz elsőt. Összeségében 33 pont (rájátszás karriercsúcs) 7 hibátlan hármas zsinórban. Ja és az ellenfele? 2/13 FG-vel összegereblyézett 8 szánalmas pont.

Akik kicsit is ismernek, azok tudják hogy én kedvelem a diliflepnivel is rendelkező játékosokat. BARKLEY, Starks, Sprewell, Camby, FRANCIS, Artest, ….

Jax, Isten hozott a klubban!

Szerző: Kovács Ferenc

Dátum: 2007. 05. 06.