Történelem

1994-ben a Knicks hároméves átkot megtörve kiverte a (Jordan nélküli) Chicagót a rájátszásból, majd az Indiana legyűrésével bemasírozott az NBA döntőjébe. Ott a Houston hétmeccses öldöklő küzdelemben múlta felül Ewingékat, mint utóbb kiderült, a Harper-Starks-Smith-Oakley-Ewing kvintettnek ez volt élete lehetősége a triumfálásra. A liga legfizikálisabb alakulatát 1995-ben az Indiana állította meg, 1996-ban pedig már a visszatért Jordannel újratöltött Bulls tarolta le az öregedő Knickerbockerst. A vezetők fiatalítással vegyített erősítésbe fogtak, 1996 nyarán megszerezték a pontgyártásban jeleskedő Larry Johnsont (Charlotte) és Allan Houstont (Detroit). Az új garnitúra erejéből 1997-ben a rájátszás második köréig futotta, 4 derbi után hiába vezettek 3-1-re a Miami ellen, az ötödiken kitört tömegverekedést szankcionáló eltiltások miatt elbukták a párharcot az 1995-ig éppen őket gardírozó Pat Riley vezette floridaiak ellen. A következő nagy durranást 1999-ben produkálták a New York-iak, amikor is az alapszakasz keleti 8. helyéről startolva az egy évvel korábban még Warriors-mezben edzőjét fojtogató Latrell Sprewell vezérletével egészen a nagydöntőig meneteltek. A finálét Johnson térdsérüléssel bicegte végig, Ewing pedig Achilles-ín problémákkal öltönyben szurkolt a kispadról, így esélyük sem lehetett Robinson és Duncan San Antoniója ellen. Ezt követően a Knicks fokozatosan süllyedt egyre mélyebbre, 2002-ben (zsinórban 14 playoff-szereplés után) és 2003-ban szégyenszemre még a rájátszásról is lemaradt. A 2002 nyarán megváltónak szerződtetett Antonio McDyess 3 hónappal később a térdkalácsát törte, a régi motorosok közül a kiöregedett Ewing még 2000-ben Seattle-be ment levezetni, Johnson 2001 nyarán visszavonult, Sprewellt a tavalyi szezont követően elkótyavetyélték Minneapolisba. A kialakuló lincshangulat 2003 decemberére elsöpörte Scott Layden elnököt, akinek a székébe a Pistons egykori legendája, Isiah Thomas került. „Zeke” rögvest nagytakarításba fogott, a fél csapat kirugdalásával párhuzamosan sok kolonc mellett megszerezte a sztárirányító Stephon Marburyt. A kudarchalmozó Don Chaney edzőnek is ajtót mutatott és az NBA legtöbb győzelmet számláló trénerét, Lenny Wilkenst ültette a kispadra. Az ősz maestro és az új játékosok ha csodát nem is tettek, de legalább beevickéltek a rájátszásba, ahol a Hudson-parti szomszéd New Jersey gyorsan vakációzni küldte őket.

Közelmúlt

Miután Kiddék 2004-ben kisöpörték őket a rájátszás első körében, kevesen gondolták volna, hogy hét évre lesz szüksége a Knicknek az NBA térképére való visszatérésre, amikor is megint csak gyorsan kinullázták őket, ezúttal a Celtics. Isiah Thomas rémuralma azonban olyan mély sebeket ejtett a New York jövőjén és identitásán, hogy Donnie Walshnak is évekbe telt, mire Zeke pusztításának nyomait eltüntette. A korábbi Pistons-sztár jóformán csak túlfizetett és/vagy a csapatjátékot enyhén szólva sem preferáló játékosokat szerzett meg. Így kerülhetett a Nagy Almába 2004 és 2006 között Jamal Crawford, Maurice Taylor, Malik Rose, Quentin Richardson, Jerome James, Eddy Curry, Jalen Rose és Steve Francis. A keretben szinte csak pontgyáros, labdaigényes hátvédek és sérülékeny, lassú, gyengén védekező magasemberek voltak. Thomas mindemellett kínosan ügyelt rá, hogy a játékosokat vagy horribilis méretű szerződéssel igazolja le (lásd Jerome James) vagy még védetlen elsőkörös draftjogokat is adott értük (a Curry-cserében egy későbbi 1/2-es draftjogot (LaMarcus Aldridge) küldött a Knicks Chicagóba). A csapat évekig a legjobban fizetett kerettel rendelkezett a ligában, de a rájátszás közelébe se tudott kerülni.

Thomas csak egyetlen területen nyújtott elfogadható, sőt átlagon felüli teljesítményt: jól draftolt. A 2. körből hozta el Trevor Arizát, az első kör vége felé Nate Robinsont és Wilson Chandlert, a legvégén David Lee-t. Igaz, Lee-nek például esélye sem volt segíteni a csapatot, hisz a csökönyös Larry Brown nem szeretett az újoncokra komoly feladatot bízni, nem mellesleg a legendás edzőt szintén brutálisan nagy fizetéssel hozta el Zeke, és a szörnyű, 23-59-es szezon után 18,5 millió dollárért volt kénytelen kivásárolni őt. A modern GM-ek szörnyű antitéziseként hibát hibára halmozó Thomasnak nem szegték kedvét a sorozatos kudarcok: újabb jó ötlete támadt és kinevezte saját magát edzőnek. A következő idény ugyan látványosra sikeredett, rengeteg meccsvégi nyerő dobása volt a csapatnak, ám a rosszul strukturált keret ismét csak 33 győzelemre volt elég. Az egész liga a Knicksen nevetett, New Yorkban volt minden, ami a médiának kell: szexuális zaklatásos per, óriási méretű kivásárlások, nyílt összeveszések, sztárjátékosok bukása, 45 pontos vereség Bostonban.
Aztán a „Fire Isiah!” kampány 2008 áprilisában végre elérte célját, amikor Donnie Walsh vette át az irányítást. Walsh egy szicíliai keresztapára emlékeztető nyugalommal, megfontoltsággal és tudatossággal építette újjá a csapatot. Elhozta Mike D’Antonit a padra, hogy az ő támadásorientált rendszerében csilloghassanak a játékosok, akiket így el tudott cserélni lejáró szerződésekre. Mindezt azért, hogy 2010 nyarán a Knicksnek meglegyen a lehetősége sztár szabadügynökök igazolására. A Knicks ugyan a következő két idényben továbbra is sikertelen volt, ám a Madison Square Garden értő közönsége tudta, hogy ezek a kudarcok csak részei a folyamatnak, amelynek a végén bajnoki címre esélyes keret állhat össze New Yorkban. Végül az ominózus szabadügynök piacról „csak” Amar’e Stoudemire-t sikerült egy maximum szerződéssel kipecázni, majd mikor a szezon felénél lehetőség nyílt Carmelo Anthony megszerzésére, a vezetés nem sajnálta bedobni 3 kezdőjátékosát. A Melo-Amar’e duó ugyan papíron erősen festett, ám az Anthonyval érkező Billupson kívül nem volt elég segítségük, így az első körben kizúgtak a rájátszásból. A sztárpáros körüli csapatépítést szem előtt tartva draftolták a védőspecialista Shumpertet, majd amnesztiával beáldozták Billupsot a bajnok Mavs centerének, Tyson Chandlernek leigazolásáért. Az új szezon hullámvasúttá alakult a sok sérülés miatt, a Knicks olyannyira híján volt irányítónak, hogy a több helyről kiebrudalt Jeremy Lint kezdőként kényszerültek mélyvízbe dobni. A többi már történelem, az ázsiai gyökerekkel rendelkező karmester mesébe illő módon varázsolt a pályán. A Linsanity, JR Smith Kínából való érkezése, majd Mike Woodson főedzővé kinevezése megmentette a Knicks szezonját, azonban a rájátszásban a sorozatos sérülések miatt gyakorlatilag hátvéd nélkül maradtak, így a korai kiesés elkerülhetetlen volt a későbbi bajnok Heat ellen.

A 2012-13-as kampányt veteránokkal feltöltve kezdte meg a New York. A prognosztizálható sérülések ellenére Mike Woodson tanítványai 54 győzelmet aratva hosszú idő után először nem csak a divíziójukat nyerték meg, hanem egy rájátszás párharcot is, pont a rivális Celtics ellen.

Erősségek

Kevés eladott labda. Állandó veszély a triplaívről. Mély és jól variálható keret. Több lábon álló támadóegység.

Gyengeségek

Túl sok izolációs játék, ami miatt az NBA legkevesebb gólpasszát adják. Dobásblokkolás. Kevés gyorsindításból szerzett kosár és festékből szerzett pont.

Húzóemberek

Carmelo Anthony hosszú hónapokon át tartó huzavona után 2011 februárjában került a Knickshez. Szülővárosa csapatában az első pillanattól fogva a megváltót látják benne, azt a személyt, aki a ’73-as bajnoki cím után majd ismét elhozza New Yorkba a Larry O’Brien-trófeát.

Melo a liga legjobb pontszerzője napjainkban (mindenesetre ő a regnáló pontkirály). Izolációból talán még Jamesnél is veszélyesebb. Betörésből és középtávolról már Denverben is megállíthatatlan volt, ám New Yorkban a triplaívről és a palánknak háttal is eredményesen termel. A small-ball jobban áll neki, mint gondolták. Mintaszerű tempódobása run-and-gun triplázóként és spot-up shooterként is sűrűn villan. Palánk közelében jól vegyíti a fineszt és a képzettséget a fizikalitással. Védekezésben hajlamos lazítani, ám kulcspillanatokban képes magasabb szintre emelni játékának ezen elemét is. Eredeti posztján, kiscsatárként erős és jó lepattanózó volt, így nem jelentett neki problémát a tavalyi idényben erőcsatárként harcolni a pályán, ahol pedig gyorsaságával és nagy dobótávjával volt képes védőit rendszeresen megverni. Kiélezett helyzetekben is szívesen vállal dobást és jó százalékkal értékesíti azokat.

Ugyan egyetlen egyetemi évében bajnok lett a Syracuse-zal, ám a profik között még várat magára a végső siker. Anthony azonban éhesebb a sikerre, mint valaha, és nyilatkozatai alapján a következő nyártól is maradna a Madison Square Gardenben, hogy a legnagyobb színpadon is felérhessen a csúcsra.

A 2011 decemberében érkező Tyson Chandler hamar közönségkedvenc lett New Yorkban, hisz rögtön összekapta a Knicks védelmét, annak bástyája lett. Az elismerés nem is maradt el, az alapszakasz végén az Év Védőjátékosának választották a centert. Ugyan testsúlya sokszor kevésnek tűnhet, illetve nem oszt ki meccsenként fél tucat blokkot, ám remekül helyezkedik és rendkívüli fürgeségének köszönhetően a 2-2-es játékhelyzeteket nagyszerűen védi. Mentalitása is tanítanivaló, nem ismer elveszett labdát, és sérülések ellenére is harcol a végsőkig.

Támadásban nagyon limitált. 2 méternél távolabbról veszélytelen (bár büntetőszázaléka jónak mondható), palánknak háttal ügyetlen és súlytalan. Alley-oop passzok kedvelt célpontja és extrém hatékony értékesítője (a palánk közvetlen közeléből 2012-ben 67.9%-os mezőnymutató). Kemény elzárásokat ad. Folyamatosan harcol a támadópattanóért, szinte már védjegyévé vált a társaihoz félpályáig visszaütött labda. Ha egészséges, bármelyik magasembert képes féken tartani.

Alulteljesítők

Amar’e Stoudemire egykori dominanciájából mára csak néhány tucat (akár sorozatban) legyártott pont a padról, pár olajozott post-up move és pick-and-roll maradt. Évi 22-23 millióért ez édeskevés.

Robbanékonyságát és rugóit a folyamatos, súlyos sérülések elemésztették, középtávoliját (tudatosan?) elhagyta. Az előbbi miatt draftolta a Suns, az utóbbi és az első néhány évében villámgyorsan felépített komplett támadó arzenál miatt kínálta meg 2010 nyarán a New York azzal a súlyos kontraktussal, aminek terhét még 2 évig nyögni fogják. A védekezésben és lepattanózásban elkövetett „fejfogós”, fundamentális hibáit mindmáig nem tudta kijavítani. Nem passzol. Csereként még mindig hasznára lehet akár egészen nagyratörő csapatnak is.

Reménységek

Iman Shumpert a jelenlegi Knicks egyetlen igazán ígéretes tehetsége, de nem csak a fizikai adottságai és technikai képességei miatt került ebbe a kategóriába. A harmadik szezonjára készülő hátvéd mintha csak a ’90-es évekből jött volna, olyannyira azt a mentalitást képviseli, ami a Knicks identitását sokáig meghatározta. Kemény, elszánt és karizmatikus. Remekül kovácsolja össze a csapatot, fiatal kora ellenére a keret központi figurája.

Egészen kivételes fizikai adottságokkal bír, nyurga testalkatára sok izmot pakolt fel, de nem vesztette el dinamikusságát, gyorsaságát és nagy súlypontemelkedését. Ilyen testi és szellemi állapot után nem meglepő, hogy az NBA egyik legjobb fiatal védőjeként van számontartva. Az egyetemen sokszor ő volt az első számú opció, amihez nem volt elég érett a dobásválasztása és megbízható a labdakezelése. Az NBA-ben kisebb fókusz esik rá, így ezen hibái kevésbé jönnek ki, plusz távoli dobása sokat fejlődött. Hibridhátvéd, de sem pontszerzőként, sem játékmesterként nem elég letisztult a játéka. Javítania kell a gyűrű közeli befejezéseinek hatékonyságán. Közönségkedvenc. Túl sok faultot üt. Egész jó rapper.

Kilátások

Szerző: Sárdi Bence

Dátum: 2013. 11.06.